Az internet újraszabályozásáról és „megjavításáról” írt kiáltványszerű cikket a Guardian brit napilapba Sir Tim Berners-Lee, a world wide web feltalálója (megalkotója). Az eredetileg fizikus Berners-Lee a nyolcvanas évek végén, a CERN kutatójaként fejlesztette az első webszervert és -szerkesztőt, 1989-ben pedig megírta szabványjavaslatát és azt a szabályrendszert, amely a mai napig meghatározza a web alapvető működését.

Most megjelent cikkét azzal kezdi, hogy a 29 életévébe lépő web hatalmasra nőtt, a világ teljes népességének majdnem fele használja. De hogyan érhetnénk el, hogy a világ másik fele is rácsatlakozzon? Illetve, vajon a web mai formájában elég vonzó lehetőség-e a világ másik felének? E két kérdés izgatja mostanában Berners-Lee-t, és megállapítja, hogy sajnos a web mai formájában nem csak lehetőség, de súlyos fenyegetést is jelent: felhasználói kiszolgáltatottak a tudatosan terjesztett álhíreknek és félrevezető információknak, a sanda szándékú politikai kampányoknak és a személyes adataikra vadászó vállalatoknak, politikai szereplőknek.

Berners-Lee minden veszély és rossz folyamat ellenére azért harcol, hogy a web szabad, nyitott, kreatív hálózat legyen, amely mindenki számára elérhető. Ezért hozta létre 2009-ben a World Wide Web Foundationt (Web Alapítvány), amelynek legfontosabb törekvéseit sorolja a cikkben.

A legfontosabb cél, hogy csökkentsék a digitális szakadékot. A szegény országok lakói, a nők, távoli, fejletlen vidékeken élők nehezebben férnek hozzá a hálózathoz, ezáltal kevesebb tanulási, vállalkozási és politikai-véleménynyilvánítási lehetőségük van. Az ENSZ már elfogadta a Szövetség a Megfizethető Internetért nevű szervezet (ebben szintén vezető szerepe van Berners-Lee-nek, és tagjai az online világ gigászai is, a Facebooktól a Google-ön át a Microsoftig) javaslatát, és azt tűzte ki célul, hogy 1 GB szélessávú mobil adatforgalom sehol ne kerüljön többe a helyi átlagkereset 2 százalékánál. (Ma még vannak országok, ahol ez inkább az átlagkereset 20 százalékába kerül.)

Berners-Lee szóvá teszi (nem először), hogy mai web sajnos egyre kevésbé hasonlít arra a nyüzsgő, kreatív online térre, ami az első két évtizedében volt. Egyre inkább rátelepszenek a gigantikussá vált platformok (cégneveket nem említ), amelyek ezáltal szabályozni, szűrni is tudják, milyen tartalmakat tesznek hozzáférhetővé, milyen vélemények és ötletek lesznek elérhetők milliárdok számára, és melyek nem.

Ezek a platformok akadályozhatják is (a szerző igen óvatosan, feltételes módban fogalmaz) a versenyt az interneten, bebetonozhatják saját pozícióikat. Az ígéretes startupokat benyelik, a legjobb szakembereket elcsábítják. Ez a folyamat azzal fenyeget, hogy az online világban a következő évtizedekben csökken majd a verseny, így sokkal kevésbé lesz innovatív közeg, mint az első évtizedeiben.

A nagy platformok monopoltörekvései okozzák azt is, hogy a web egyre inkább fegyverré tehető: a közelmúltban láttuk, hogyan terjesztenek hazugságokat, összeesküvés-elméleteket szervezetten hamis Twitter- és Facebook-felhasználók, hogyan próbálnak így társadalmi feszültségeket kelteni, beavatkozni választásokba. (A kutató megint nagyon óvatos, nem említ országokat.)

Az óriáscégek szembesültek ezekkel a problémákkal, és próbálnak is tenni valamit, de a céljuk nem a társadalmi haszon, hanem a pénzügyi profit, ezért nem biztos, hogy jó irányban keresik a megoldást, miközben a kísérleteik több százmillió ember életére vannak hatással. Tim Berners-Lee szerint valószínűleg a társadalmi célokat szem előtt tartó jogi vagy önszabályozás lehetne a megoldás.

A gigantikussá nőtt online gazdaságban egyensúlyt kell teremteni a vállalatok és felhasználók (állampolgárok) érdekei között.

Az új szabályok megalkotásához azonban le kell számolnunk néhány mítosszal, mivel ezek gúzsba kötik a képzelőerőnket. Az első számú mítosz, hogy kizárólag a hirdetési bevétel jelentheti az egyetlen lehetséges üzleti modellt az online vállalatok számára. A másik mítosz pedig az, hogy ma már túl késő változtatni, túl nagyra nőttek a platformok, lehetetlen megváltoztatni őket.

Nagyobb fantáziára van szükségünk, hogy megoldjuk ezeket a bonyolult problémákat – írja Berners-Lee. Lehet, hogy tényleg bonyolultak és nagyok a web gondjai, de javítható hibák. Technikai hibák: emberek által írt program kódjában vétett hibák, amelyeket az emberek ki is tudnak javítani. Ki lehet találni a mainál jobban működő, kreatívabb, konstruktívabb webet.

A feltaláló-fizikus végül felhívást intéz minden jószándékú és az internet sorsát szívén viselő üzletemberhez, fejlesztőhöz, kormányzathoz, civil szervezethez, tudóshoz, művészhez: dolgozzanak együtt a jövő webjén. A Web Alapítvány kész arra, hogy koordinálja ezt a munkát, és együtt létrehozzák „azt a webet, amelyre mindannyian vágyunk”. (Guardian)