Annát tavaly decemberben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 50 ezer forintra bírságolta azért, mert a lányt kétszer is elkapták a rendőrök Budapesten, ahogy éppen prostituáltként dolgozott az utcán (a nevét megváltoztattuk). Ha ezt tiltott helyen teszi, például főút mellett, akkor az szabálysértésnek minősül, ezért a bírság.

A gond csak az, hogy Anna az elkövetés idején 15 éves volt (most már 16), tehát a rendőrség egy gyereket állított elő prostitúció miatt, majd a bíróság egy gyereket büntetett 50 ezer forintra.

A lány nehéz körülmények között él. Édesapját elvesztette, édesanyja rokkant, és három testvére is van. Korábban egy gyermekotthonban élt, miután a családja elvesztette lakhatását, de miután az édesanyja lakáshelyzete rendeződött, a gyerekek visszakerülhettek a családba. Anna azonban a gyermekotthonban eltöltött idő alatt a szexipar áldozata lett, és azóta is prostitúcióból keres pénzt.

Annát a bíróságon az Utcajogász Egyesület önkéntese védte. Ügyvédje, Molnár Noémi a bíróságon és a 444-nek is elmondta, hogy a lány nem önszántából áll kint az utcán, hiszen “egy 15 éves lány nem jószántából megy ki az utcára”. Hanem egyrészt gazdasági kényszerből, a családja ugyanis nagyon szegény, másrészt pedig azért, mert van egy férfi az életében, aki erre bíztatja. Róla azonban a lány nem mert beszélni a bíróság előtt.

Mindezek miatt a rendőrség és a bíróság is úgy vette, hogy a kislány önszántából állt prostituáltnak, ezért nem áldozat, hanem elkövető. Először tavaly nyáron bírságolták meg 20 ezer forintra, aztán decemberben 50 ezerre.

A lány és családja egyik pénzbüntetést sem tudta befizetni, mindkettőt úgy dobták össze nekik. Ha nem sikerült volna pénzhez jutniuk, akkor lány pénzbüntetését tíz nap elzárásra változtatták volna át, és le kellett volna ülnie egy büntetés-végrehajtási intézetben.

Anna példája egyáltalán nem egyedüli eset, sőt, az ombudsman egy friss jelentése alapján a magyar rendőrség és a magyar szociális ellátórendszer szinte tehetetlen, ha gyermekprostitúcióról van szó: az elhanyagolt gyerekeket sokszor a stricik a gyermekotthonok előtt várják, a rendőrség pedig a gyerekeket csak akkor kezeli áldozatként, ha azok bevallják, hogy egy harmadik személy kényszerítette őket (ígéretekkel, ajándékokkal vagy fenyegetéssel) prostitúcióra. Ha nem teszik, akkor őket bírságolják meg.

Az állam elkövetőként és nem áldozatként kezeli őket

Székely László ombudsman a múlt héten számolt be arról, hogy a gyermekprostitúció mennyire van benne a szociális ellátórendszer egyes szereplőinek, illetve a rendőrkapitányságoknak a látókörében. Ha pedig észlelnek ilyen eseteket, akkor mit tudnak velük kezdeni.

Megdöbbentő eredményre jutott.

A megkérdezett rendőrkapitányságok teljesen eltérő számban találkoztak gyermekprostituáltakkal. Az ORFK szerint a leginkább érintett terület Budapest, Somogy megye, Hajdú-Bihar megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Pest megye. Budapesten belül is elég eltérő a helyzet, egyes kerületekben egyetlen prostituáltként dolgozó gyerekkel sem találkoztak a rendőrök az elmúlt években, máshol többel is. A IX. kerületben 2015-ben 121 eljárás is indult tiltott prostitúciós tevékenység miatt, ebből 12 gyerek ellen (18 év aluli ellen). Eközben gyermekprostitúció kihasználásának bűntette gyanúja miatt összesen 1 eljárás indult.

Éppen itt van a probléma, hiába azonosított a rendőrkapitányság tizenkét 18 év alatti prostituáltat a kerületben, egyszerűen képtelenek voltak áldozatként kezelni őket, és a legtöbb esetben ellenük indítottak eljárást, és nem a stricijük ellen.

A IX. kerületben ráadásul még egész visszafogott ez a szám. A Hajdú-Bihar megyei kapitányság azt írta, három év alatt a megyében mindössze 8 esetben indítottak nyomozást gyermekprostitúció miatt (azaz a gyerekeket kényszerítő személyek ellen), miközben több mint száz fiatalkorú prostituált ellen intézkedtek.

A miértre amúgy maga a IX. kerületi rendőrkapitányság adott választ az ombudsmannak. Azt írták, hogy amikor gyerekeket vonnak intézkedés alá prostitúció miatt - akiket ők egyébként egyértelműen áldozatnak tekintenek -, csak akkor tudják megállapítani, hogy kényszer hatására cselekednek, ha azt a gyerekek elmondják a rendőröknek. “De nagyon ritka, hogy segítséget kérnek” - írták, együttműködés hiányában pedig nehéz segíteniük, még akkor is, ha egyértelműen látható, hogy valaki rettegésben tartja őket. Egy másik kapitányság szerint a gyerekek főleg azt mondják, hogy a megélhetésük miatt dolgoznak prostituáltként és “szoros” kapcsolatban állnak a futtatóikkal.

A rendőrök persze más módszerekkel is kideríthetnék azt, hogy az őrsre bevitt gyerek elkövető-e vagy áldozat, a kihallgatásánál például biztosan ott kellene lennie a törvényes képviselőjének, azaz a szüleinek. Őket pedig meg lehet erről kérdezni.

Az esetek többségében azonban a rendőrök semmilyen rokont nem tudnak felhajtani, vagy azért, mert a rokonok más megyében élnek, vagy mert tojnak a gyerekeikre, vagy azért, mert a gyerekeknek nincs is senkijük és lakóotthonban élnek.

A szabálysértési eljárást viszont mindenképpen le kell kell folytatni, abban amúgy nem is a rendőrség jár el, hanem a bíróság, amelynek egy előkészítő eljárás után átküldik az iratokat. A bíróság pedig ezután végigviszi az ügyet és jobb esetben figyelmeztetést szabnak ki, rosszabb esetben viszont közérdekű munkát, elzárást vagy pénzbírságot. A 2015-ös adatok szerint elsősorban figyelmeztetést és pénzbírságot, 16 év alatti gyereket közérdekű munkára nem is küldhetnek. 2015-ben 101, 2014-ben 272 fiatalkorút büntettek meg.

A 2015-ben kiszabott pénzbírságokból semennyit sem fizettek be a 18 éven aluli nők (illetve egy férfi). A szabály szerint így őket börtönbe kellett zárni, hogy leüljék a büntetésüket (vagy 16 év felett akár le is dolgozhatták).

Ez történt Annával is, előbb figyelmeztették, aztán 20 ezer forintra bírságolták, végül 50 ezerre. Ügyédje szerint ráaádásul semmi akadálya nincs annak, hogy legközelebb is bevigyék és megbírságolják, akár 100 ezer forintra.

“Amikor a rendőrök előállítják a gyereket az utcáról, akkor nem az őket védő rendszer indul be, hanem a büntető rendszer” - mondta Molnár Noémi. Pedig ha már a hatóságok látókörébe kerül a gyerek, ez alkalmat is adhatna rá, hogy a gyermekvédelem lépjen, de nem ez történik, hanem elkövetőként kezelik őket.

Pedig az ombudsman a jelentésében leszögezte, hogy fogalmilag kizártnak tartja az önkéntességet a prostitúcióban, ha azt 18-ik életévét be nem töltött személy végzi.

Azaz Székely László szerint gyerek prostitúcióban csak áldozatként jelenhet meg, még ha ő maga ezt nem is úgy éli meg. Ezért kifejezetten kérte a belügyminisztert, hogy módosítsák a szabálysértési törvényt, és ne bírságoljanak meg több gyereket tiltott prostitúció miatt. A blügyminisztériumnak erről épp ellenkező az álláspontja, ők az ombudsmannak éppen azzal érveltek, hogy szerintük elképzelhető, hogy egy 15 éves gyerek önként álljon ki az utcára, ezért ha nem teljesíti az ilyenkor szükséges szabályokat (például nincs egészségügyi igazolása), akkor büntethető.

A futtatók a gyermekotthonok előtt várják őket

A rendőrségnek a fentiekhez hasonló helyzetben jeleznie kell az ügyet az illetékes gyermekjóléti szolgálatnak,

a szociális ellátórendszer azonban szintén nehezen birkózik meg a gyermekprostitúcióval.

Az ombudsman által megkeresett gyermekjóléti szolgálatok azt írták, hogy több gondozottjuk esetében is felmerült, hogy prostituáltként dolgozhatnak, a megosztott történeteik alapján viszont nem igazán tudtak mit kezdeni velük.

A Bács-Kiskun megyei gyermekjóléti szolgálat például azt írta, hogy hivatalosan csak akkor értesülnek arról, hogy egy gyermek prostituálódott, ha a rendőrség előállítja (nem hivatalosan azonban sokszor már korábban is tudomásuk van róla). Ilyenkor a rendőrök visszaszállítják a gondozási helyére, de a gyerek az esetek többségében rövid időn belül újra elmegy.

“Sokszor a futtatóik előbb a lakásotthonok környékén vannak, mint ahogyan a rendőrség visszahozza az előállított gyermekeket” - írták. A lányok pedig védik őket, félnek, nem tesznek ellenük tanúvallomást.

A Győr-Moson-Sopron megyei gyermekjóléti szogálat egy 13 és 14 éves testvérpárról számolt be, akik lényegében csak órákat töltöttek a gyermekotthonban a feltételezett futtatóik ugyanis azonnal elszöktették őket, a rendőrség pedig nem tudott rájuk bizonyítani semmit sem, a lányok bevédték őket.

A szolgálat beszámolt egy olyan esetről is még sok évvel ezelőttről, ahol egy 16 éves lányt a baráti köre kényszerített prostitúcióra. A lány ezt többször elmondta a nevelőszüleinek, az intézmény szakembereinek, sőt a rendőröknek is.

“Megnevezte a futtatókat, de végül minden alkalommal visszavonta a feljelentést” - írták, de azt nem részletezték, hogy a lánnyal mi lett.

Történt azonban olyan is (Hajdú-Bihar megyében), amikor az egyik gyerek kapcsán a rendőrségnek egy határokon átnyúló prostitúciós hálózatot sikerült lefülelnie. Ebben az esetben a gyámolt a lányok kezdetben áldozatok, majd később a hálózat szervezői lettek, emiatt büntetőeljárás is indult ellenük és előzetes letartóztatásba is kerültek.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a gyermekjóléti szolgálatok, illetve gyermekotthonok nem tesznek semmit azért, hogy megakadályozzák a gyerekek elkallódását. Többen is beszámoltak preventív foglalkozásokról és programokról, amelybe megpróbálják bevonni a gyerekeket. Ráadásul a gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyermekek eleve súlyosan veszélyeztetve vannak, így másokhoz képest könnyebben válhatnak szexuális kizsákmányolás áldozatává.

Azt azonban az ombudsman külön kihangsúlyozta, hogy az engedélyezett eltávozások alatt, illetve a elszökések alkalmával halmozottan megnő a veszélye annak, hogy a gyerekek prostituáltnak álljanak.

Jellemző az is, hogy a futtatók már az intézmény előtt várják őket, sőt, adott esetben a személyük ismert is az intézmények előtt, de nincsen ellenük közvetlen bizonyítékuk, így nem tehetnek semmit.

Az ombudsman szerint sokminden csábíthatja az utcai munkára a gyerekeket:

• A nehéz sorsuk miatt gyakran csapódnak rossz társaságba.
• Az anyagi igényeiket, hátrányos helyzetüket a futtatók felismerik és ki is használják. Vannak, akik tudatosan keresik és megkörnyékezik az intézményi gondoskodás alatt álló gyermekeket.
• Sokan egyszerűen pénzt akarnak keresni, hogy hozzájussanak olyan dolgokhoz, amelyeket amúgy nem tudnának megvenni. Mások függők, és drogszerzéshez van szükségük pénzre.

Az ombudsman szerint bizonyos esetekben az lehetne a megoldás, ha a gyerekeket elkülönítik (a gyermekotthonok alapból nem zárt intézmények), de ez meg olyannyira korlátozna a jogaikat, hogy megfelelő garanciák nélkül nehezen lenne működőképes. Végül arra kérte a kormányt, hogy segítse a gyermekvédelemi ellátásba dolgozó szakembereket képzésekkel, támogatásokkkal, illetve indítsanak tájékoztató kampányokat a gyerekek részére.