Leslie Mandoki és Orbán Viktor akkora könyvet hoztak össze, hogy a világ összes könyvespolcáról lelóg

  • Összesen legalább 2 milliárd forint állami támogatást kapott 2013 óta Leslie Mandoki, a Németországban élő rockzenész és producer.
  • A legnagyobb összegű támogatást egy 56-os könyvre és filmre kapta, és a kiadványhoz kapcsolódó három koncertre. 
  • A könyv sohasem került kereskedelmi forgalomba, de most szereztünk egy példányt, és részletesen ismertetjük.
  • A könyv, és így a hatalmas állami támogatás legfőbb értelme az lehetett, hogy fontos emberek méltassák Orbánt és Mandokit.
  • Mandoki e szavakkal ajánlotta Orbánnak a könyvhöz tartozó DVD-t:  "A film igazi érdeme talán az, ha Európa legfontosabb újságírója Kai Deikmann személyesen mondja el nekem kamerába, hogy Te voltál Európa felszabadításának kulcsembere."
  • Mandoki koncertekre is sok állami pénzt kapott, és egy játékfilmet is megpróbált finanszíroztatni a magyar kormánnyal.

Leslie Mandoki kétségkívül az Orbán-kormány kedvenc muzsikusa. A miniszterelnök rendszeresen találkozik vele, eljár a koncertjeire, és a magyar állam bőkezűen támogatja különböző ötleteit. 

Orbán és Mandoki legutóbb január elején találkoztak, amikor a miniszterelnök Bajorországban tartott előadást a CSU frakcióülésén. A hivatalos programok után Mandoki fogadást adott Orbán tiszteletére, a miniszterelnökön kívül ott volt Rogán Antal miniszter és Szájer József EP-képviselő is. 

Mandoki bejáratos a német politikai és gazdasági elit tagjaihoz, és Orbánék fontos közvetítőnek tartják, aki ajtókat és füleket nyit meg számukra. A kapcsolat Mandokinak is hasznos: legalább 2 milliárd forintot kapott az utóbbi öt évben különböző ötleteire a magyar államtól. A januári fogadáson is megpendítette egy résztvevő szerint, hogy egy nagy turnén gondolkozik, amihez 1 milliárd forintra volna szüksége.

Mandoki (akkor még László) 1975-ben disszidált, és előbb egy német popzenekar dobosaként (Dschinghis Khan) lett ismert, majd szólókarrierbe fogott, producer lett, illetve zenét szerzett, például német autógyárak reklámjainak, a CDU kampányának és rajzfilmeknek is. Mostanában leginkább a 70-es években csúcson lévő rockzenészekkel alakított zenekarával dolgozik, például a Toto volt énekesével, a Jethro Tull volt fuvolistájával, a Cream volt basszusgitárosával. Fellépéseiket sok esetben a magyar állam finanszírozza.

Bruttó 1,8 milliárd 1 könyvre, 1 filmre és 3 koncertre

Mandokinak a legnagyobb összeget egyben a magyar kormánytól 2016-ban kapta, amikor nettó 1,5 milliárd forintot nyert Red Rock nevű cégével a német-magyar kulturális kapcsolatok erősítésére és az 56-os forradalom 60. évfordulójának ünneplésére. A közbeszerzést Csetényi Csaba Network 360 nevű reklámügynökségével konzorciumban nyerte, ez a cég a kormányzati hirdetések egyik nagy beszállítója.

A bruttó 1,8 milliárd forintos támogatásból készült egy könyv, egy a könyv tartalmával lényegében megegyező dokumentumfilm, és Mandoki a zenekarával tartott három koncertet is: Berlinben, Párizsban és Londonban.

A könyv, és a borítója belső zsebében DVD-n terjesztett dokumentumfilm kereskedelmi forgalomba soha nem került. A magyar adófizetők most ebből a cikkből ismerhetik meg először, hogy mire ment el a pénzük, mert sikerült szereznünk egy példányt belőle. A 2017 januárjában és márciusában tartott koncerteken egyenként 2-3 ezer ember láthatta. A 40 perces filmet 2016 október 22-én egy dokumentumfilmekre specializálódott német kábeltévén egyszer leadták.

A koncerteket ezzel a videóval reklámozták Mandoki produkciós irodájának a honlapján:

A könyvet és a filmet információink szerint Mandoki németországi barátainak, illetve a szerinte fontos embereknek küldte el, egy - egy személyre szóló kísérőlevéllel együtt, illetve kaptak tőle fideszes politikusok és kormányközeli vállallkozók is. Az Orbán Viktor miniszterelnöknek küldött kísérőlevele így kezdődik:

"Nagyon örülök, hogy valami egészen fantasztikus dolgot sikerült közös erővel létrehoznunk és szeretném megköszönni az eddigi jó együttműködést és támogatásod. A film igazi érdeme talán az, ha Európa legfontosabb újságírója Kai Deikmann személyesen mondja el nekem kamerába, hogy Te voltál Európa felszabadításának kulcsembere - amikor 1989 júniusában a Hősök terén a történelmi beszédedet tartottad - és ezt még a német szélsőbaloldali frakcióvezető is megerősíti, akkor elértünk egy nagyon komoly mediális hatást."

Mandoki hízelgő szavai rátapintanak arra, hogy mire lehetett jó a kiadvány a miniszterelnöknek: Orbánnak nagy szüksége lehetett akkoriban a reklámra Németországban, mert 2015 szeptemberében nagyon elromlott a viszony Budapest és Berlin között a menekültválság idején. Mandoki csupán ott lódít a levelében, amikor "nagyon komoly mediális hatást" említ. A könyvből az állammal kötött szerződés szerint 5000 példánynak kellett elkészülnie, és ennek is csak kisebb részét nyomták ki németül. A benne szereplők kaptak példányokat, de a német sajtóban nem volt visszhangja, hiszen csak ajándékba osztogatták, nem a nyilvánosság számára nyomtatták.

Eddig alig látta valaki, pedig mindannyiunk adójából készült, úgyhogy részletesen bemutatjuk most

A könyv hatalmas. Kinyitva 60 centiméter széles, a magassága pedig 30 centi. A magyar kormánnyal kötött szerződések néha fotóalbumnak nevezik, de Mandoki interjú-kötetként is hivatkozik rá hivatalos leveleiben. A címe Szabadságvágy, a szerző Leslie Mandoki, a könyvben nincs utalás arra, hogy a magyar állam finanszírozta volna.

Elvben az 56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készült, és valóban vannak benne archív fotók és rövid történelmi összefoglalók is a forradalmi eseményekről, de van benne szó egy csomó minden másról is: Mandoki életéről, az NDK menekültek 1989-es kiengedéséről, és a 80-as évek német rockzenéjéről is. A könyv közepén van például egy fotó a Beatles zenekarról, mert a rock és a szabadságvágy összefügg. Ránézésre egy reprezentatív emlékkönyv, ami tartalmában teljesen csapongó. Nem csoda, hogy nem került boltokba, hiszen láthatóan azért készült, hogy a megszólalók fontosnak érezzék magukat attól, hogy szerepelnek benne. És leginkább talán azért is, hogy átélhessék Mandoki fontosságát. A könyvben  lévő interjúkat mind Mandoki készítette, a mellé adott filmen ugyanezekből a beszélgetésekből láthatóak részletek.

Nagyon nagy.Fotó: botost/444.hu

A bevezetőben az olvasható, hogy "Leslie Mandoki a magyarországi szovjetellenes diákellenzék egyik hangadója volt", és hosszan sorolják, hogy kikkel zenélt együtt a 80-as évektől Nyugaton. Az erről szóló cikk szerzője Joel A. Katz amerikai ügyvéd, akiről egy oldalon belül kétszer sorolják fel, hogy James Brown, Justin Timberlake, Julio Iglesias és Michael Jackson ügyvédje is volt (a felsorolás mindkét alkalommal ennél hosszabb, most csak a legismertebb nevekre koncentráltunk). Katz Mandokinak is dolgozik, amikor Budapesten koncertezett utoljára a zenekara, akkor a magyar állam neki is fizetett egy szobát a Four Seasonsban, Dunára néző kilátással.

A felütés jól mutatja a könyv lényegét: 1956-ról néhány közhelyes információ keveredik a könyv szereplőinek méltatásával. A szereplők többségének semmi közük sincs 1956-hoz.

A Supertramp zenekar egykori szaxofonosa a következő oldalon arról ír, hogy Mandokit a barátjának nevezte egyszer Mihail Gorbacsov, és hogy Mandoki "hazája 1956-os forradalmának a gyermeke". Gorbacsov egyébként ebben a könyvben nevezi barátjának Mandokit, csak ez egy későbbi oldalon derül ki.

Aztán Ian Anderson, a Jethro Tull egykori frontembere-fuvolása így fogalmaz a világ dolgait 56 ürügyén összefoglaló soraiban: "Jean-Claude Juncker meg vásároljon magának kannás bort az Aldiban vagy a Lidlben!" Majd ide érkezik: "Leslie Mandoki maga az Új-Európa. Szorgalmas, felelősségteljes, megoldást kereső, segítőkész és befogadó."

Guido Knopp német történész következik, aki arról értekezik a leghosszabban, hogy a pufajkás Horn Gyula fotóztatta magát a vasfüggöny lebontásakor, pedig Németh Miklós ment el Moszkvába, hogy megkérdezze Gorbacsovot, hogy szabad-e kiengednie az NDK-sokat. Kiemeli még, hogy Németh semmi sem kért cserébe Helmut Kohl akkori nyugat-német kancellártól, mert csak az emberség szólt belőle, pedig Kohl megkérdezte, hogy mit akar cserébe.

Korbuly Dezső, az 56 óta Münchenben élő filozófus az első a könyvben, aki a forradalomról is ír valamit, ahogy ír még Trianonról, a svábokról, és mindenről, ami még eszébe jut a magyar történelemről.

Gönczöl János, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa szintén müncheni magyar, és szintén van köze 56-hoz, de egészen hihetetlen történetekre emlékszik: "az egyik rádióadónál dolgoztam akkoriban" kezdi (természetesen csak az állami rádió létezett akkoriban), és a történet szerint véletlenül ment be a Parlamentbe október 23-án, ahol szinte véletlenül Nagy Imre mellé keveredett az erkélyen, ahol Nagy beszédet mondott a tüntető tömegnek. (A valóságban aznap a Kossuth Rádió adóját tudatosan vitték át a Parlamentbe, mert a tüntető tömeg megostromolta a Bródy Sándor utcai székházat.) Gönczöl összes többi emléktöredéke is inkább példázatoknak, és nem valódi visszaemlékezéseknek tűnnek.

Aztán jön Suba A. Ferenc stuttgarti magyar fotós, ez az első igazi interjú a könyvben. Suba azzal kezdi, hogy 25 évesen négyszobás lakása volt Budapesten, mert annyira sikeres reklámfotós volt, és például Dél-Amerikába árult magyar buszokat fotózott. Ez se biztos, hogy egészen pontosan igaz, mert az Ikarus csak a 60-as évek második felében kezdte gyártani azt a típust, amiből Dél-Amerikában is vásároltak, sőt, 1955-ig egyáltalán nem exportáltak autóbuszt Magyarországról külföldre. Suba ezután elmeséli, hogy éppen csak túlélte a forradalmat, hiszen az oroszok üldözték, mert az ő fotói jelentek meg más híres nyugati fotósok nevén a nyugati lapokban, és ezért 1957 januárjában szöknie kellett. Suba valóban készített fotókat a forradalom pillanatairól, 2006-ban Stuttgartban volt belőlük egy kiállítás az ottani magyar intézetben.

Aztán jön Jan Mainka, a Budapester Zeitung főszerkesztője. Ő azzal kezdi, hogy teljesen megalapozatlanok az Orbán Viktort ért nyugati támadások. Utána Ulrich Bettermann német-svájci vállalkozó jön, akitől megtudjuk, hogy a fiát a Pető Intézetben kezelték, és ezért különösen fontos neki Magyarország.

Baranyi László színész (ő volt a nagypapa a Família Kft.-ben például) is beszél, és ő tényleg részt vett forradalmi eseményekben 56-ban. Baranyi arról beszél, hogy azért úszhatta meg a megtorlást, mert rosszul írták fel a nevét, és Bárány Lászlót kerestek Baranyi helyett.

Andrew G. Vajna sem maradhatott ki. Ő ugyan csak 12 éves volt 1956-ban, de azt el tudta mondani, hogy a Los Angeles-i nagynénjétől kapott játékok alapján mindig is Amerikába vágyott. Nemrég meg Antonio Banderas mondta neki, hogy milyen jó hely lett Magyarország.

Marc Brost német újságíró a belső cenzúra veszélyeiről szól ezután, mert szerinte sokszor félnek szembe menni a divatos dolgokkal a szerzők. Inántsy-Pap Elemér kölni pszichológus már 56 előtt Németországba emigrált, úgyhogy arról beszél, hogy az USA elárulta 1956-ban Magyarországot. Helmut Birg-et a második világháború után német kisebbségiként kitelepítették Jugoszláviából, és azért került a könyvbe, mert nyelvtanfolyamot tartott Münchenben 56-os magyar menekülteknek. El is mondja, hogy míg németül 3 szóval lehet azt mondani, hogy "szeretlek", addig magyarul ez csak egy szó, szóval nem volt egyszerű dolga.

Rosenstein Tibor, egy budapesti zsidó étterem tulajdonosa is szerepel, aki arról beszél, hogy magyar zsidóként biztonságban érzi magát Budapesten. Ő az 56-os forradalom kitörésekor osztálykirándulásra ment volna, de ez végül elmaradt. A nagyszülei el se engedték otthonról, amíg az egésznek vége nem lett.

Charlotte Knobloch a müncheni zsidó hitközség elnöke is szót kap, aki elmondja, hogy a budapesti zsidók most nagyon jól érzik magukat. (A könyvnek ezen a részén van egy kis szövegbuborék, ami bemutatja a Szimpla kertet.) A könyv megjelenése után egy évvel Knobloch támogató levelet írt Mandokinak, hogy azzal lobbizzon állami támogatásért egy játékfilmes tervéhez.

Maga Mándoki László is emlékezik, például arra, hogy általános iskolában feljelentették azokat, akik meghallgatták a Beatles koncertjét a Szabad Európa Rádióban. Hallotta, ahogy a konyhájukban diákok véreztek el 56-ban. Az apja nyakából nézte a Sztálin szobor ledöntését. Csupó Gáborral úgy menekült át egy alagúton Jugoszláviából Ausztriába, hogy denevérek és "mardosó patkányok" támadtak rájuk, és még a vonat is többször majdnem elgázolta őket. Aztán egy bűnbánó náci fogadta be. Gorbacsovval egy tévéfelvétel szünetében találkozott egyszer egy stúdióban, és az egykori szovjet pártfőtitikár elmondta neki, hogy mennyire veszélyesek voltak a rockzenészek a szovjet rendszerre. Ez a találkozás még néhányszor előkerül a könyvben, legalább utalás szinten.

A fotóbotránya miatt híressé vált Dózsa László azzal kezdi nyilatkozatát, hogy 3 éves volt, amikor Halbalek bácsi, az oroszlánszelídítő, beszervezte egy mutatványba, amiben egy Józsi nevű oroszlán tátott szájába tette a fejét. Mást is mond persze, (például, hogy ölt embert), de a jó ég tudja, hogy mi igaz belőle.

Prof. Dr. Schmidt Mária rövid értekezésében felteszi a kérdést: "Miért ne vehetne példát a kínaiaktól az Európai Unió is?"

Peter Maffay, az erdélyi származású zenész, Mandoki szomszédja és jóbarátja kisfiú volt Romániában a forrdalom idején, de tudja már, hogy a zene hidat ver a világok között.

Al Di Meola annak örül a neki szánt részben, hogy már Magyarországon is szabadság van, hiszen tudja, hogy nem volt mindig az.

Hordt Teltschik, Kohl kancellári hivatalának helyettes vezetője volt, és 1984-ben Németh Miklóssal és Horn Gyulával arról beszélgettek, hogy Kádárt le kellene váltani. És Németh elárulta Kohlnak akkor, hogy vannak szovjet atomtöltetek Magyarországon.

Kai Diekman egykori újságíró, jelenleg az Axel Springer kiadó vezetője 56 helyett 89-re emlékezik: "a napjainkban oly sokat szidott Orbán Viktor, akkor, fiatal politikusként rettenetesen sokat kockáztatott", majd ő is elmondja, hogy Kohltól Németh semmit se kért az NDK-sok kiengedéséért cserébe. Ez az az interjú, amiről Mandoki azt írta Orbánnak, hogy már csak ezért a nyilatkozatért megérte az egészet megcsinálni.

Lobenwein Norbert (Sziget Kft., Volt fesztivál) 14 éves volt, amikor kimentek az NDK-sok, és arról is beszámol, hogy  könnyezett az apja, amikor 56-ról beszélt.

Györkös Péter jelenlegi berlini magyar nagykövet arról beszél, hogy a magyar külügyben ő volt az utolsó NDK-referens, és milyen izgalmas napok voltak azok.

Ezután egy összeállítás olvasható a Balatonról.

Következik a két politikai nagyágyú: Markus Söder, aki már akkor is a CSU befolyásos politikusa volt, azóta pedig bajor miniszterelnökké lépett elő, és Sigmar Gabriel szociáldemokrata politikus, aki akkoriban alkancellár és miniszter volt a német kormányban. Mindketten a magyar - német kapcsolatokat méltatják, különös tekintettel az NDK és az NSZK egyesítésére.

Pál Sárközy, a közelmúltban megvádolt volt francia elnök, Nicolas Sarkozy édesapja is szerepel a könyvben: ő azt meséli el, hogyan vett 30 szál cigiért egy rózsaszín inget 1948-ban, amikor egy magyar orvos kiszuperálta őt az idegenlégióból. Hogy 56-ról is mondjon valamit, egy félmondat erejéig megemlékezik a forradalomról is: "szörnyű volt hallani, hogy mi megy 56-ban Magyarországon".

Bodo Hombach egykori német miniszter elárulja, hogy egészen fiatalon kacérkodott a kommunizmussal, de az 56-os forradalom leverése örökre eltérítette ettől.

Hubert Burda a könyvben szereplő második német kiadóvezető, ő arra emlékezik, hogy egy céges bulin egyszer Mandoki egy dísznövény mögé bújva trombitált helyette, továbbá megosztja gondolatait az okostelefonokról, azok hatásáról a mai ifjúságra.

Ilse Aigner bajor miniszterelnök-helyettes a magyarok szabadságszeretetéről értekezik, míg Gregor Gysi, a Balpárt frakcióvezetője Merkel és Erdogan paktumát kritizálja menekültügyben. Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke szintén megállapítja, hogy a magyarok szeretik a szabadságot. Így tesz Edmund Stoiber, volt bajor miniszterelnök is.

Végül pedig Mihail Gorbacsov is küldött néhány sort, ezzel kezdi: "Leslie Mandoki régi barátom kért meg arra, mondanék valamit arról, hogy mit jelent nekem a szabadság."

A könyvhöz tartozó DVD-n a fenti interjúkból vannak részletek, illetve egy narrátor összefoglalolja a könyvben megjelenő eseményeket archív felvételekre beszélve: az 56-os forradalmat, Mandoki történetét, az NDK-sok kiengedését. "Bizalmatlanság kerítette hatalmába a társadalom lelkét" - tudjuk meg például az 50-es évekről. Közben Mandoki elgondolkodva üldögél kávézókban, átsétál a Szabadság hídon vagy éppen kongázik.

Hogy mennyibe volt ez az egész?

Nincsenek pontos kimutatásaink arról, hogy a bruttó 1,8 milliárd forintos magyar állami támogatásból mennyi ment el a könyvre, a kísérőfilmre és Mandoki zenekarának három 2016-os koncertjére. 

Arról szereztünk egy kimutatást, hogy a könyvben szereplő 33 fotóért a Getty ügynökségnek nem egészen 9000 eurót, azaz 2,8 millió forintot fizettek ki. Az interjúalanyokról készült portrék is kerülhettek legalább ennyibe. A könyv fordításaira (angolul, németül és magyarul is megjelent, és az interjúk is e három nyelv valamelyikén készültek) nyelvenként 1000 euró ment el, és valamit kellett kapnia a történeti részeket összeállító társszerzőnek is. Mindenesetre nagyon nagyvonalúan 10 milliót számolva a könyvre, és ugyanennyit a DVD-re. 

A könyvhöz kapcsolódó három koncert esetében irányadó lehet, hogy a produkciót már többször elhozták Budapestre is. A 2013-as MüPa-beli koncertért (ezt hasonló méretű és adottságú helyen rendezték, mint a 2016-os nyugati fellépéseket) 88 millió forintot számláztak a magyar államnak Mandokiék, ami egyébként az akkori sajtóban megjelent vélemények szerint igen nagyvonalú gázsi volt. A Queens of the Stone Age amerikai rockzenekar például 20 millió forintért lépett fel a Volt Fesztiválon ugyanabban az évben.

Ha ehhez hozzátesszük a valamivel magasabb nyugat-európai költségeket, még akkor is ki kellett hogy jöjjön a három fellépés nagyjából 300 millió forintból. Tovább árnyalja a képet, hogy az állammal kötött szerződés szerint a támogatási összegből le kell vonni a koncertek jegybevételeit. Ez egy hozzánk eljutott kimutatás szerint 44.686 euró volt a három fellépésen összesen, vagyis 14 millió forint. (A jegybevétel több mint 80 százaléka a berlini koncertből származott, a fizető nézők száma Párizsban és Londonban jóval szerényebb volt.)

A 1,5 milliárd forint állami támogatásának helye azonban még mindig nem látszik.

Azonban még ez sem volt elég a teljes költségvetéshez, hiszen 2017-ben a magyar kormány további 227 millió forintot különített el, hogy a három nyugati koncert felvételeiből egy koncertfilm is elkészüljön.

Orbán Viktor és Leslie Mandoki 2015-ben, a Várkert Bazárban.Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

A Mandoki cégének adott állami támogatás mértéke ahhoz képest különösen nagy, hogy a teljes magyar könyvkiadás támogatására összesen 658 millió forintot költött a magyar állam 2017-ben, vagyis Mandoki könyve és a mellé rakott koncertjei több mint kétszer annyit értek a magyar államnak, mint az összes többi könyv együttvéve Magyarországon.

Ami még nem jött össze

Mandokinak van még egy nagy terve, amire a magyar államtól szeretne támogatást szerezni: ez pedig A győzelemig és tovább című játékfilm elkészítése. Ugyan játékfilm gyártásában Mandokinak nincs tapasztalata, de többen is közbenjártak a magyar politikusok közül Andy Vajnánál, hogy az állami filmalap adjon pénzt a produkcióra, például az EMMI sportért felelős államtitkára.

A film az 1936-os berlini olimpián résztvevő magyar vízilabdacsapat történetét dolgozná fel, ahol a zsidó játékosokkal is induló magyar csapat nyerte az aranyat, és a németek lettek a másodikok. A két producer Mandoki és a fia volnának, a női főszerepet pedig Mandoki lánya kapná a filmalapnak beadott tervek szerint.

A filmre készült egy szűkebb, 975 millió forintos, és egy bátrabb, 1,6 milliárd forintos költségvetés is, de egyelőre csak a forgatókönyv fejlesztésére adtak Vajnáék 150 milliót, a nagy pénzt eddig nem ítélték oda. Annak ellenére sem, hogy Mandokiék úgy számoltak, hogy 400 milliót össze lehetne szedni TAO-ból is, jó baráti kapcsolatoknak köszönhetően. Mandoki még Orbán Viktor segítségét is kérte, és azzal érvelt neki egy levelében, hogy a miniszterelnök korábban megkérte őt, hogy találjon ki valamit a magyar - német kapcsolatok erősítése érdekében, és szerinte ez a film volna a legjobb megoldás a célra.

Ami meg összejött

Mandoki 2013-ban a MüPa-ban, 2015-ben a Várkert Bazárban, 2017-ben pedig a Budapest Parkban lépett fel zenekarával úgy, hogy a koncertek költségeit a reklámanyagoktól az ott készített hang- és filmfelvételekig, a stáb utaztatásától a gázsiig a magyar állam állta. A 2015-ös koncert ingyenes volt a közönség számára, és nettó 94 millióba került. Ebből 7,7 millió forintot költöttek el a közösségi oldalakon hirdetésekre.

Az eddigi trendet nézve 2019-ben lesz legközelebb Magyarországon Mandoki koncert, nagyjából 100 millió forintért. Mandoki ilyenkor meghív magyar zenészeket is, legutóbb péládul Bródy János és Horváth Charlie volt a vendége, és legalább tucatnyi német újságíró Budapestre utaztatása is része volt a büdzsének.

Mandoki nagy koncertfilmje a magyar állami támogatásból rendezett 2017-es nugat-európai koncertekről még nem készült el, de egy best of válogatás már látható:

A kisfilm végén Bobby Kimball mint "a koncert atyaúristene" mutatja be Mandokit a közönségnek. A megszólított csak annyit mond zavart mosollyal erre, hogy "én csak egy dobos vagyok".