59 oldalon magyarázza a kormány, hogy ami durvának látszik, az igazából nagyon demokratikus

  • Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő kirakta a honlapjára azt a levelet, amit a magyar kormány küldött a Sargentini-jelentést megvitató EP-képviselőknek. 
  • Hosszú oldalakon át magyarázzák, hogy a vitatott intézkedések valójában teljesen európaiak és demokratikusak.
  • A levél jól mutatja a magyar kormány lavírozását: Orbán Viktor bejelentette, hogy illiberális államot épít, Szijjártó magából kikelve szidta Judith Sargentinit az EP-ben, de közben van egy magyarázós, látszólag együttműködő kommunikáció is az európai intézmények felé.
  • A szöveg azonban még konstruktív hangulatában is tele van nyilvánvaló hülyeségekkel, ezek közül a legsúlyosabbakat cikkünk végén kigyűjtöttük.

Ujhelyi István EP-képviselő (MSZP) kirakta a saját honlapjára a magyar kormány levelét, amit megkapott a LIBE bizottság összes tagja. A LIBE az Európai Parlamentnek az a bizottsága, ahol április 26-án megvitatták a magyar jogállamiság helyzetét. 

A helyzetről egy holland zöldpárti képviselő, Judith Sargentini írt jelentést, amiben arra jutott, hogy a jogállamiságot rendszerszinten építették le Magyarországon, ezért az EP-nek Magyarország megbüntetését kellene kezdeményeznie, az úgynevezett 7-es cikkely alapján. Egy igen hosszú folyamat végén ebből akár a magyar kormány szavazati jogának a felfüggesztése is következhet, de ettől most még nagyon messze vagyunk. 

A 26-i vitában Szijjártó Péter külügyminiszter is részt vett, és diplomatáktól szokatlan élességgel utasította vissza a jelentés minden állítását, hazug és koncepciózus anyagnak nevezte az egészet. A vita teljesen reménytelen volt, a magyarok őrjöngtek, konkrét ügyekről érdemben nem lehetett beszélni. (Sargentini és Szijjártó egy rövidebb szópárbaját itt lehet megnézni angol felirattal.) 

Közben a magyar kormány a háttérben egy másik vonalon is aktivizálódott, csak azt nem láthatták a LIBE bizottság ülését rögzítő kamerák. Elkészítettek egy 59 oldalas szöveget, amiben igyekeznek tételesen cáfolni a Sargentini-jelentés összes vádját. Bár a magyar levél az elején leszögezi, hogy a jelentés készítője elfogult volt, mert egyoldalúan csak a kormányt kritizáló véleményekbe kapaszkodott, az egész sokkal visszafogottabb stílusú, mint a nyilvánosság előtt megszólaló fideszesek; a levélben legalább kísérletet tesznek arra, hogy konkrétan reagáljanak az egyes felvetett ügyekre.

Ebben az iratban a magyar kormány általános kifogása, hogy Sargentini nagyban támaszkodott különböző nemzetközi szervezetek (EBESZ, ENSZ, Európa Tanács, Európai Bizottság) korábbi jelentéseire, és ez a magyar kormány szerint nem fair. Az már nem derül ki, hogy miért nem fair, hiszen e szervezeteknek Magyarország a tagja, vagyis elvben elfogadja a működésüket.

A másik fő kifogás, hogy Sargentini sokszor nem vette figyelembe a magyar kormány álláspontját. A végső érv viszont ugyanaz, mint Szijjártónál volt: a magyarok április 8-án nagy többséggel újraválasztották a Fideszt, szóval kívülről senki se bírálja felül a magyar nép jogát az önrendelkezéshez.

A legérdekesebb az egészben az, hogy a levél alapján a magyar kormánynak fontos az EU, az EU-s szabályok betartása, a demokrácia, a jogállam, miközben a kormány vezetője teljesen nyíltan kimondta már 2014-ben, hogy ő egy másik rendszert épít, nem olyat, mint amire az EU-s rend alapul. A levélben viszont rendre azt bizonygatják, hogy a magyar rendszer teljesen jogállami, a liberális demokráciákban is megállná a helyét. Mintha egy másik Fidesz, egy másik magyar kormány írta volna. Szó sincs benne olyasmikről, hogy Sargentinit és kollégáit Soros fizetné, de még olyasmiről sincs, hogy az EP-képviselők többsége illegális migránsokat akar betelepíteni Magyarországra. Itthon szinte csak ezekkel „érveltek” a jelentéssel szemben.

Elemenként relativizálgatják a rendszerré sűrűsödő romlást

A levélben foglalt válaszok nagyjából megfelelnek azoknak, amelyeket az elmúlt nyolc évben a kormány visszafogottabb pillanataiban szokott adni a külföldi kritikákra: 

  • igyekeznek külföldi példákat hozni egy-egy vitatott intézkedésre, mutatva, hogy máshol is van ilyen; 
  • úgy magyarázzák a magyar szabályokat, mintha azok egy teljesen normálisan működő demokrácia elemei lennének.

Az első módszerre egy érdekes példa, hogy amikor a jelentés a hajléktalanság kriminalizálását veti fel problémaként, akkor a magyar kormány jelzi, hogy Belgiumban meg tilos sátrat verni lakott területen, szóval kettős mérce van. 

A második módszert pedig akkor használják például, amikor a tisztán fideszes tagokból álló médiahatóságról van szó. Itt a kormány azzal érvel, hogy a hatóság tagjainak törvény adta feladata a sajtó kiegyensúlyozottságának ellenőrzése, és még azt is vizsgálják, hogy egy-egy médiatulajdonos ne kerüljön aránytalan fölénybe, vagyis képtelenség, hogy pártpolitikai szempontok alapján működjenek. Ezek a feladatok tényleg ott vannak a magyar törvényekben, csak éppen a valóságban mégsem így működnek a dolgok. 

A valóság és a látszólagos keretek közti feszültséget nagyon nehéz jogi terminusokba kapaszkodó jelentésekben és ellenjelentésekben tetten érni. Éppen ettől vált süketek párbeszédévé az összes eddigi EU-s vita a magyar jogállamiságról.

Ujhelyi ezt a jelenséget így fogalmazta meg, amikor kirakta a kormány levelét: „Ez a ferdítésekkel és féligazságokkal teli dokumentum pontosan megmutatja, hogy a magyar emberek és az európai döntéshozók mellett még legfontosabb szövetségeseit, a velük szemben már egyre élesebb kritikára hajló keresztény-konzervatív néppártiakat is komplett hülyének nézi az Orbán-kormány."

A Magyar Tudományos Akadémián működő Jogtudományi Intézet kiadványában pedig így foglalták össze a helyzetet: "Magyarország nem vált diktatúrává, de az alkotmányos demokrácia minősége 2010 óta folyamatosan és fokozatosan romlik, végeredményben ma már lényegesen alacsonyabb, mint 2010 előtt volt.” 

Az utóbbi évek magyarországi változásainak lényege éppen az, hogy rengeteg törvénymódosítás és hatalmi döntés együttesen roncsolja a jogállamiságot, és ezeket a fejleményeket egyenként lehet ugyan relativizálni, megmagyarázni, ám összességükben mégis csak azt hozták, hogy Magyarország egyre kevésbé demokratikus.

Az ÁSZ őrködik a választások tisztaságán, és a tordai országgyűlés már kimondta a vallásszabadságot

Amikor a jelentés azt firtatja, hogy a 2018-as választási kampányban a Fidesz a teljes kormányzati propagandagépezetre támaszkodva brutális erőfölényben volt, akkor arra azt bírta válaszolni a kormány, hogy az Állami Számvevőszék hatékonyan őrködik a kampánypénzek tisztaságán. Elvben tényleg, de a gyakorlatban láttuk, hogy az ÁSZ csak az ellenzéki pártokat büntette, míg a kormány és a Fidesz pénzeinek összekeverését még csak nem is vizsgálta.

Az „Állítsuk meg Brüsszelt!” című nemzeti konzultációról pedig azt írja a kormány, hogy ez volt a legdemokratikusabb gesztus az EU-ban a migráció témakörében, mert 1,68 millió ember mondhatta el a véleményét egy fontos témában, és soha sehol ennyi embert nem kérdeztek meg. Holott a konzultációs levél hemzsegett a konkrét hazugságoktól, és egy tendenciózus kampányanyag volt csupán.

Amikor a képviselők vagyonbevallási rendszerének képmutatását kéri számon a jelentés, akkor a kormány többek között azzal érvel, hogy éppen ők tették összeférhetetlenné a képviselőséget és a polgármesterséget, vagyis sokkal átláthatóbb lett a magyar politika, mint 2010 előtt volt.

A sajtószabadságról szóló részben azzal érvelnek, hogy az online sajtó 80 százaléka ellenzéki, és általános tapasztalat volt, hogy a magyar sajtó külföldi pénzen terjesztett lejárató hazugságokat a magyar kormányról a kampány idején. Dicsekednek továbbá, hogy Magyarországon nem korlátozzák az emberek hozzáférését a Facebookhoz és a Twitterhez, mint például a közel-keleti diktatúrákban.

Amikor arról van szó, hogy több mint 200 egyháztól vették el a státusukat, akkor többek között az 1558-as tordai egyezményre hivatkozik a kormány, jelezve, hogy nálunk nagy hagyománya van a vallásszabadságnak. (Itt nem csupán az érvelés teljes idiotizmus, de még az évszámot is elrontották, hiszen a katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházak egyenjogúságát kimondó erdélyi országgyűlést valójában tíz évvel később, 1568-ban tartották.)

Amikor a Sargentini-jelentés kifogásolja, hogy a tranzitzónában a magyarok fogva tartják a 18 év alatti menekülteket is – holott az EU törvényei szerint meghatározatlan időre és különleges indok nélkül a felnőtteket sem zárhatják be – akkor a magyar kormány erre azt válaszolja, hogy éjjel-nappal kamerákkal figyelik őket, hogy garantálják biztonságukat, továbbá naponta háromszor még enni is kapnak, és a kosztban napi fél liter tej is benne van.

A külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvény ellen azt hozzák fel, hogy semmilyen stigma sem érte ezeket a csoportokat, az csak egy ténykérdés, hogy egy szervezet kap-e pénzt idegenből. A CEU-elleni törvényről pedig azt írják, hogy még 2018 tavaszán kimegy majd egy külügyminisztériumi delegáció New Yorkba, és ott megnézik, hogy tényleg nyitottak-e campust a Bard College területén, utána pedig kiderül, hogy mi lesz.

A Stop Soros törvény esetében további kiegészítéseket ígér a magyar kormány, bár hogy ezek mik lesznek, azt nem részletezik, csak azt, hogy a magyar választóknak ez nagyon fontos törvény.

A cigányok helyzetével kapcsolatos kritikákra két ügyosztály is válaszolhatott, mert egyszer azt írják, hogy 220 ezer cigány közmunkás van Magyarországon: "The number of Roma working in public employment programmes and attend training courses are 220 000". Majd néhány oldallal később már csak 75 ezret tartanak cigánynak közülük: "The public employment scheme is becoming more targeted as a result of an EU-funded project aiming at offering training opportunities and training-related mentoring services. In 2014, 376,004 persons participated in the programme; according to the estimations, 20% of them were Roma."