Nem állítanám, hogy azok, akik i. sz. 79-ben Pompeiiben éltek, különösebben szerencsések lettek volna, de egyiküknek még az átlagnál is nagyobb pechje volt. A Vezúv legendás kitörésében elpusztult romvárosban dolgozó régészek nemrég egy olyan csontvázat találtak, aminek a feje helyén egy méretes, vulkáni eredetű kő volt.

A teória szerint a követ a kitörő vulkán lövellhette ki magából, hogy aztán agyoncsapja a szerencsétlen férfit, akinek a koponyájából nem is maradt semmi, legalábbis nem találják.

A csontváza megmaradt része alapján a régészek úgy becslik, hogy egy 30 évesnél nem öregebb férfi az áldozat, aki Pompeii mellékutcáin próbált menedéket találni a záporzó törmelék elől. Ráadásul az alapján, hogy a csontvázat az ókori város házainak első emeleti szintjén találták, arra utal, hogy nem is a kitörés kezdetén ütötte agyon a szikla, hanem amikor az utcákat már vastagon borította a törmelék. Ez magyarázat arra is, hogy miért maradhatott meg a csontváza - szemben a híres "fagyott emberekkel", akikből valójában semmi sem maradt meg, csak elporladt testük helye a megkövült vulkáni hamuban, amit aztán a 19. században cementből öntöttek ki.

A kutatók forradásnyomokat találtak az agyoncsapott áldozat lábszárán, amiből arra következtettek, hogy a férfi mozgásában korlátozott lehetett - ez megmagyarázná, hogy mit keresett még mindig a városban, amikor azt már több méternyi vulkáni törmelék borította. (Via The Guardian, IFL Science)