Mindenki lopott már tollat a munkahelyéről, és ez nem rosszindulatú általánosítás, hanem statisztikai tény. Egy amerikai irodai munkások körében végzett kutatás válaszadóinak 100 százaléka vallotta be, hogy lopott már tollat az irodából. Egy másik felmérésben az derült ki, hogy az irodai dolgozók 75 százaléka lopott valamilyen tárgyat a munkahelyéről az elmúlt évben. Ezt a felmérést nem Magyarországon készítették, de kétlem, hogy ránk ne lenne ugyanilyen igaz. 

Egy átlag irodai toll nem túl drága, éppen ezért olyan meglepő, mennyire meg lehet károsítani vele a céget, ahol dolgozunk. Egy kutatás szerint csak tollak rendszeres lopásával akár 35 százalékkal is csökkenthetjük a cég teljes irodaszer-készletét, illetve bizonyos cégeknél a teljes bevétel 1,4 százalékába is kerülhet, hogy mindig újabb és újabb tollakat kell venniük. Az igazi kérdés persze az, hogy mégis mi az istenért lopnak az emberek tollakat a munkahelyükről, ha ők is meg tudnák venni maguknak? Yannick Griep, a Calgary-i Egyetem munka- és szervezetpszichológusa megfejtette a tolltolvajok pszichológiáját. Hogy könnyebben megértsük, mi jár azok fejében, akikkel egyébként más módon semmiképp nem tudnánk azonosulni, egyes szám második személyre váltok. 

Amikor elkezdesz dolgozni valahol, aláírsz egy szerződést a munkáltatóval. Ebben a szerződésben többek között megállapodtok arról is, hogy mennyit kell dolgoznod, és ezért cserébe mit ígér a cég. Az álláshirdetésen és az interjúkon sokat hangoztatták, hogy európai szintű munkakörülmények között dolgozhatsz és kihívásokkal teli, izgalmas feladatokra számíthatsz. Ezeket nem rögzítettétek írásban, de te tudod, hogy első körben ezek keltették fel az érdeklődésed. Miután egy kis idő eltelik, kiderülhet, hogy a feltételek egyike sem igaz: a kollégák egész nap alpári vicceket üvöltenek a füledbe és a munkádról is hamar kiderül, hogy két írástudó meztelencsiga be tudna helyettesíteni. 

Ezeket a dolgokat nem rögzítettétek a munkaszerződésben, de téged mégis frusztrál valamiért. És abszolút joggal, hiszen amikor felvettek téged, a tudtodon kívül egy pszichológiai szerződést is megkötöttetek a főnököddel, amikben megígérte, hogy jó lesz itt dolgozni. De nem jó, mert a légkondi folyton megy és te mindig megfázol, amit hiába demonstrálsz hatalmas tüsszögéssel, senkit sem érdekel, nem jó, mert a felettesed folyton rajtad éli ki a frusztrációját. Hiába kapod meg a fizetésed időben, átverve érzed magad, mert a szóbeli ígéreteit nem tartotta be a munkáltatód. Ami a legdühítőbb, hogy a munkáltatók nagy részének fogalma sincs róla, hogy megszegte az ígéretét, mert te csak egyetlen alkalmazott vagy a sok közül, akinek megígért valamit valamikor, de nem gondolta komolyan vagy nem emlékszik rá, mert mindenkinek ugyanazt a sablonszöveget mondja. Nem minden főnök szükségszerűen ilyen, de be kell látnunk, hogy csak úgy lehet egy céghez alkalmazottakat csábítani, ha vonzó dolgokat mondunk róla akkor is, ha nem igazak.

Amikor már annyira forr benned a düh, hogy zsong a fejed, bosszút forralsz. 

Körbenézel, hogyan vághatnál vissza annak a szemétládának, aki megígérte, hogy dinamikus, fiatalos csapatban dolgozhatsz, de csak fröcsögő, megkeseredett, kiégett irodistákat látsz magad körül. Az egyetlen dolog, ami aznap boldogságot okozott a munkahelyen, az volt, hogy találtál az asztalodon egy szép tollat, ami tökéletesen siklik a papíron, nem hagy tintanyomokat és kellően vastag, mégsem ormótlan. Amikor hazamész, észrevétlenül csúsztatod be a táskádba a tollat. 

„Ha már ennyit szopok, megérdemlem”. 

Az agyadban boldogsághormonok szabadulnak fel és helyrebillen a mérleg.

De MINEK? 

A szerző azt javasolja, hogy mielőtt zsebre tennél egy tollat, egy tűzőgépet vagy egy fénymásolót, kérdezd meg magadtól: MINEK? Ez nem csak egy egyszerű kérdés, hanem egy öt lépéses módszer rövidítése, angolul BRAIN – Benefits, Risk, Alternatives, Information, Nothing. Magyarul hívjuk csak MINEK-módszernek.

• Mégis miféle hasznod származik ebből? 
• Igencsak kellemetlen lesz, ha lebuksz!
• Nincs alternatív megoldás a frusztrációd kezelésére?
• Eleget tudsz a helyzetről?
• Kell a fasznak az a toll.

A pszichológus szerint először is a legfontosabb, hogy mérlegeld, származik belőle bármilyen hasznod, hogy ellopod a tollat? Hiszen a kielégültség, amit ilyenkor érzel, rövidtávú és csak addig tart, amíg másnap bejössz dolgozni. Hosszútávon ugyanolyan frusztrált, mérges és boldogtalan leszel a méltatlan munkakörülmények miatt a tollal, mint nélküle.

A második lépés: mik a kockázatai annak, ha lebuksz? Ha csak egy tollat loptál el, talán még nem fognak kirúgni (bár Václav Klaus cseh elnök néhány éve óriási botrányba keveredett, amikor kamerák előtt rakott el egy szép töltőtollat), de ha ipari mennyiségben használod a fénymásolót, hogy felvételeket készíts vele a seggedről, vagy értékes számítástechnikai eszközök tűnnek el, megütheted a bokád, sőt, eljárás is indulhat ellened. Megéri?

link Forrás

Általában nem éri meg, ezért érdemes elgondolkodni a lehetséges alternatívákon, amikkel feloldhatod a frusztrációd. Mint az már kiderült, a legtöbb munkáltató nincsen tisztában azzal, hogy megszegte az ígéretét, ezért arról sem, hogy te azért lopsz az irodából, hogy kiegyenlítsd a számlát. Felmérések szerint ha az alkalmazottak ilyenkor veszik a bátorságot és lelki erőt, és elmondják a főnöküknek, milyen igazságtalanság érte őket, és ez hogyan befolyásolja a munkájukat, a főnökök az esetek több mint a felében jól reagálnak, elnézést kérnek és felajánlanak valamit, amivel kompenzálhatnak. Ha irritál, hogy a főnököd fél éve halogatja a bértárgyalásod, vagy ha nem bírod már elviselni, hogy folyton megisszák a tejedet a hűtőből a többiek, mondd meg neki, lehetőleg személyesen. De csupán abból, hogy eltűnnek a cég értékei, nem fogja észrevenni magát. 

Mielőtt mindezt megtennéd, mérlegelj még egy kicsit tovább: megszereztél minden szükséges információt a helyzetről? Tedd fel magadnak az alábbi három kérdést:

• Tudja egyáltalán befolyásolni a főnököm az irritáló helyzetet?
  
• Szenvednek a kollégáim is hasonló problémáktól?
  
• Ez az első alkalom, hogy ilyesmi történt velem?
  

Minél minél tisztábban látod, hogyan jutottatok el odáig, hogy már egy piti bűncselekményre is képes lennél a frusztrációd kiegyenlítésére, annál több hatalom van a kezedben. Könnyebb így eldönteni, hogyan érdemes megoldani a helyzetet: felszólalással? Mérges köremail-írással? Titkos helyre rejtett, műanyagdobozba helyezett dinnyehéj-savanyúkáposzta rohasztással? Jó ötlet körülnézni, vannak-e mások is ugyanilyen cipőben, minél többen vagytok, annál hatásosabbak lehettek a főnöknél.

Végezetül pedig azon gondolkodj el, megéri-e egyáltalán az egész. Van, amikor a legtöbb, amit tehetsz, hogy nem csinálsz semmit. Nem arról van szó, hogy ne kéne felszólalnunk a minket ért igazságtalanságokért, de vannak olyan helyzetek, amikor be kell látnunk, hogy a legjobb védekezés a mentális egészségünk megőrzése érdekében a flegmaság. Amin nem tudunk változtatni, szarjuk le, amin pedig tudunk, szólaljunk fel bátran, tök menők leszünk az irodában, hogy kiállunk magunkért.

link Forrás