• Ezen a héten jelenik meg utoljára a nyomtatott Heti Válasz.
  
• A lapot a Fidesz eredetileg a „balliberális médiatúlsúly” ellen hozta létre, a Simicska-Orbán-viszály kirobbanása óta viszont ellenséggé váltak.
  
• Lényegében ez volt az utolsó jobboldali lap, ahol még kormánykritika jelent meg.
  
• Az utobbi időben megváltozhatott Simicska Lajos álláspontja is, és lehet, hogy nem akart tovább konfrontálódni Orbánnal.
  

A Heti Válasz egyik újságírója épp néhány hete mesélt arról, hogy a Fideszhez lojális média újságírói folyamatosan ekézik őket belső fórumokon, mert a kormánybarát lapok szerzői sokkal nehezebben tűrik a kritikus jobboldali hang létezését, mint az ellenzékiekét. Árulóként tartják nyílván azokat, akik a Simicska-Orbán affér után kitartottak lapjuk mellett, és nem mentek át az újjáépülő médiabirodalomba.  

Ez persze látszott a nyilvánosságban is: nehezen felejthető pillanata marad a kis magyar médiatörténetnek, amikor áprilisban az egykori munkatárs Huth Gergely lelkendezve tette tönkre az épp bezárás előtt álló Magyar Nemzet utolsó konferenciáját. A pártmédiában gyakran kérdezték fel a korábbi kollégákat, és nem rejtették véka alá örömüket, miután finanszírozhatatlanná váltak. A Figyelőt felvásárló Schmidt Mária új mottójával - „A válasz csak akkor érdekes, ha a kérdés jó” - már egyértelműen a Heti Válasznak akart bemutatni.

Most úgy tűnik, hogy a Simicska-média egyik utolsó bástyája is ledőlt. A Heti Válasz kinyomtatva többet nem jelenik meg, a kiadó csődeljárást kezdeményezett maga ellen a tulajdonosoknál. 

A HV-val együtt valószínűleg megszűnik a jobboldali nyilvánosság utolsó kritikus lapja is.

Fideszből lett

A HV története azért izgalmas, mert a hetilapot 2001-ben az első Fidesz-kormány 

pont azért hozta létre, hogy ellensúlyozza a „balliberális véleménytúlsúlyt”, most pedig épp azért szűnik meg, mert a Fidesznek azóta sikerült elfoglalnia a komplett nyilvánosságot. 

A 100 milliós kezdőtőkével létrehozott Természet és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány adta ki a lapot, ami aztán a 2002-es kormányváltás után Csák János volt Matáv- és Mol-vezető, majd a jó politikai kapcsolatokkal bíró Lantos Csaba bankár kezébe került. 2007-től lett Borókai Gábor volt kormányszóvivő a HV főszerkesztője. 

Az ellenzéki Heti Válasz szellemiségében inkább a fiatal jobbos szerzőket tömörítő - azóta szintén feloldódott - „konzervatív undergroundhoz”, a mandiner.hu és a jobbklikk.hu szerzőgárdájához, a Fideszen belül a főleg Navracsics Tibor által képviselt értelmiségi vonalhoz állt közel. 

A következő állomás 2009-ben érkezett el: ekkor veszi át Simicska Lajos bizalmasa, Nyerges Zsolt a lapot. A szándék egyértelmű: a kormányváltás előtt Orbán Viktor Simicska Lajos kezébe terelte a fontos médiumokat, hogy kellő médiahátszéllel láthasson neki a kormányzáshoz.

A Magyar Nemzet, a Hír Tv már „az elmúlt nyolc év” alatt is feszes pártpolitikai irányítás alatt álltak, később a Lánchíd Rádió és a Class FM hírműsorai is idesorolódtak.

A HV-t a Fidesz viszont csak a kormányváltás előtt csapta hozzá a pártmédiához, nem integrálódott a renszerbe, és itt az újságírók szabadabban írhattak. Ezért is maradt a lap vonzóbb a fiatal szerzők, mint Stumpf András vagy Ablonczy Bálint számára, és Simicska ezért sem tekintett rá soha olyan szerelemgyerekként, mint a Nemzetre vagy a Hír TV-re.

Ettől még a HV sokáig nagyon is szorosan követte a Fidesz-kormány vonalát: jutott bele vegytiszta homofóbia, civilezés, sorosozás, és egy nehezen feledhető címlap Európa Erős Emberéről is, de legalább voltak olykor „érted aggódom” hangulatú cikk is, például amikor Szijjártó, Vajna, Rogán és Mészáros nagyzolós ügyeik miatt, ha persze nagyon óvatosan is, de kritikát fogalmazott meg a lap.   

Fidesz által halt 

A HV relatív függetlensége volt az oka annak is, hogy az Orbán-Simicska szakítás nem bombázta széjjel a szerkesztőséget - sőt, alig hozott érzékelhető változást a szerzőgárdában, amely ellenállt a fideszes felvásárlási és bomlasztási kísérleteknek, többek közt Schmidt Mária oldaláról. 

Viszont ekkor lett nyilvánvalóvá a lap súlyos kitettsége is. A HV-t évekig az állami hirdetések tartották életben: 2013-ban a teljes hirdetési bevételből 49 százalék volt állami, 2014-ben 41 százalék. És 2014 volt az az év, aminek derekán Orbán Viktor tájékoztatta a Simicska-média vezetőit, hogy számoljanak az állami hirdetések elapasztásával. 

Gyorsan meglátszott ez a lap eredményein is: 2015-ben még közel 900 millió forgalomból 18 milliós profitot hoztak ki, 2016-ban már alig 600 milliós árbevétel után 140 milliós mínusszal zártak. Nem segített persze lappiac bezuhanása sem: 2008-ban még 25 ezres példányszámot mért a MATESZ a HV-nak; ez tíz év alatt odáig zuhant, hogy alig valamivel 10 ezer felett jár az átlag heti vásárolt lapszám, amikor kinyomják az utolsó példányokat. 

A HV azért érezhetően karcosabb is lett az elmúlt években: sokat cikkeztek Tiborcz István és Mészáros Lőrinc meggazdagodásáról és ingatlanbizniszeiről és az adóforintok tízmilliárdjaiból épülő új fideszes médiabirodalomról, de az is látszott, hogy fogy körülöttük a levegő. 

Pont azért, amivel ezt a cikket kezdtük: Orbán a saját oldalán nem akart megtűrni ellenvéleményt. Erre a logikára építette rá a Fidesz az új kormánymédiáját, ami ugyanolyan vehemenciával támadta a kritikus sajtót mint az egykori harcostársak jobboldali csatornáit. 

Borókai Gábor rögtön a 2018-as választások utáni vezércikkében jelezte, hogy baj van. Miután a Magyar Nemzet vezetése bejelentette, hogy a tulajdonos nem finanszírozza tovább a médiumokat, a Hír TV-nél pedig leépítéseket foganatosítottak, a hetilap főszerkesztője vezércikkben keresett „társat” (befektetőt) a laphoz. 

Úgy tudjuk, hogy az egyébként aktív fideszes kapcsolatokkal rendelkező korábbi tulajdonos, Lantos Csaba mellett a jó republikánus és fideszes összekötésekkel bíró milliárdos amerikai-magyar bróker, Thomas Peterffy is érdeklődött a lap iránt, ám végül nem született egyezség. Utóbbira utalhatott Borókai búcsúcikkében, amikor azt írta: „a régi tulajdonos már nem tudott/akart finanszírozni bennünket, az új meg nem érkezhetett meg”.  

„Próbáltuk meggyőzni a tulajdonost, hogy adjon túl rajtunk, de ő többszöri kérésünkre is nemet mondott, ellenben megígérte, hogy politikai elképzeléseit nem érvényesíti nálunk” - írta ugyanitt Borókai, némileg ellentmondva az április eleji felhívásnak. 

Az ellentmondás egyik magyarázata lehet, ezt hallani a lap környékéről, hogy időközben megváltozhatott a tulajdonos Simicska álláspontja, és nem akar konfrontálódni Orbánnal azáltal, hogy hagyja másnak működtetni a szerkesztőséget.  

A majdnem 10 évig hűségesen szolgáló Borókai főszerkesztő búcsúcikkének végszavaként keserűen állapítja meg az orbánizmus egyik alapigazságát:

ma Magyarországon vagy a hatalommal vagy, vagy ellene, nincs középút.