Május végén a Vox nevű amerikai újság egy rádiós műsorát akarta fizetett hirdetésben reklámozni a Facebookon. A műsor az amerikai Legfelsőbb Bíróság egy döntéséről szól, és hogy annak milyen munkajogi következményei lehetnek amerikaiak milliói számára. Nem sokkal azután, hogy beállították a hirdetést, hogy összesen hány napig szeretnék futtatni, mennyi pénzt költenének rá, stb., üzenetet kaptak a Facebook automata rendszeréből. Ebben az szerepelt, hogy a rádióműsoruk reklámja politikai hirdetésnek minősül, ezért az újságnak először politikai szereplőként kell regisztrálnia magát a Facebook rendszerében, és a jövőben a hirdetéseik minden adata automatikusan nyilvános lesz, az összes többi párt és politikai szervezetével együtt. A hirdetés és az ahhoz kapcsolódó döntés mind a mai napig elérhető a Facebook új, politikai tartalmakat listázó oldalán.

Azóta a Verge összesítéséből kiderült, hogy nem csak a Vox járt így, a New York Timestól a Vice News-ig egy csomó újsággal ugyanez történt.

A dolog hátterében megint a 2016-os amerikai elnökválasztás körüli facebookos botrányok vannak. Ma már lehet tudni, hogy a 2016-os választást megelőző kampányban hogyan használta az orosz állam a Facebookot, hogy Trump kampányának segítsen. Ezt az amerikai törvényhozásban többen a szívükre vették, és a szenátusban előkerültek javaslatok a közösségi oldal megrendszabályozására. Ezek között felvetődött, hogy a Facebooknak átláthatóbban kellene kezelni a politikai reklámokat, és végül is ez az a felvetés, amit a cég elkezdett megvalósítani, még ha vitatott eszközökkel is.

Az Egyesült Államokban májustól lépett életbe az új rendszer, amiben bizonyos hirdetéseket „politikai” vagy „közéleti” kategóriába helyez a Facebook. Ilyen hirdetéseket csak regisztrált hirdetők adhatnak fel, ennek megfelelően az reklámot feladó oldal képviselőjének igazolnia kell a személyazonosságát, például a Facebooknak átküldött fotóval valamilyen igazolványáról, és ezek a politikai hirdetések kereshető adatbázisba kerülnek.

Ennek az a célja, hogy például külföldi állampolgárok ne avatkozhassanak be a választási kampányokba hirdetésekkel, és minden politikai hirdetésnél egyértelműen látható legyen, hogy ki és mennyit fizetett érte, illetve, hogy kiket akart a reklámmal elérni.

A botrány nem is abból lett, hogy ezt a rendszert bevezették, hanem abból, hogy újságok is bekerültek a szórásba. A cikk elején említett rádióműsor készítője, a Vox például kerek perec visszautasította, hogy politikai szereplőként regisztrálják magukat.

A kiadónkhoz tartozó szerkesztőségek nagyon sok országos témáról számolnak be - a polgárjogokról, a bevándorlásról, egészségügyről - ezekről viszont az újságíróink szigorúan hírt adnak, és nem politikai ügyek érdekében járnak el

- ezt írták közleményükben.

A 2000 amerikai és kanadai újságot tömörítő News Media Alliance pár bekezdéses levelet írt Mark Zuckerberg Facebook főnöknek, amiben azt kérik, hogy gondolja át az új rendszert. Ők is azzal érvelnek, hogy ezzel a húzással a Facebook elmossa a határt az olvasók tájékoztatását célzó újságírás, és a választók meggyőzését szolgáló propaganda között.

Az amerikai újságok reakciója egyébként a Bloomberg tudósítása szerint váratlanul érte a Facebook vezetőit, akik azóta is próbálják valahogy feloldani a konfliktust. A rendszer most csak az Egyesült Államokban fut, de nyáron esedékes a nemzetközi bevezetés is.

Nyilván Mark Zuckerbergnek erről fogalma sincs, de kevés helyen örülnének jobban a rendszer nemzetközi, de legalább is magyarországi bevezetésének, mint a fideszes propagandagépezet vezérlőpultjánál.

Az elmúlt években az állampárt médiával kapcsolatos kommunikációja pontosan az, amit a Facebook rendszere is feltételez:

valójában nem léteznek az olvasóikat tájékoztatni próbáló újságok, mindenki, aki a közéletben megnyilvánul, pártpolitikai logika mentén, valamilyen csoport érdekében, egy másik ellenében tevékenykedik.

A legenda szerint az egyik kormányzati mellényzsebben működő oldal főszerkesztője egy egyetemi előadáson éppen azzal érvelt a hallgatók előtt: igen, mi a Fideszt toljuk, nem is próbáljuk titkolni, de legalább őszinték vagyunk, mert minden újság valamilyen politikai oldal érdekében tevékenykedik, csak van, aki ezt nem hajlandó bevallani olyan tökösen, mint mi.

A másik oldalról persze a Facebook sincsen könnyű helyzetben. Az Egyesült Államokban tényleg jelentős a politikai nyomás, hogy kezdjenek valamit a felületükön futó politikai hirdetésekkel, és valószínűleg még mindig jobban járnak, ha maguk találják ki a szabályokat, mintha kívülről erőltetnék rájuk azokat. Ráadásul pont a magyar nyilvánosság mutatja meg hibátlanul, hogy nem csak a pártok politikai szereplők. A 2018-as országgyűlési választások előtt a közösségi oldalakat ellepték a magyar kormányzati gyűlöletkampányokra hibátlanul rímelő migránsozó hirdetések, egy részüket pedig éppen az Origo vagy a TV2 adta fel, teljesen nyilvánvalóan a választók befolyásolásának érdekében.

A Facebook megint ugyanabba a problémába fut bele, mint a hírek és álhírek szétválogatásánál. Egyrészt ezek csak nagyon körülményesen automatizálható folyamatok, igazából csak egy ember tudná eldönteni, hogy mi a pártpolitikai érdeket szolgáló hirdetés, és mi nem az (hogy mi az álhír és mi a valódi), tehát fel kellene venni egy csomó új munkatársat. Ráadásul az ő döntéseik sem lehetnek hibátlanok, különösen egy ilyen kényes, véleményes területen, és korábban sosem látott politikai támadásoknak tennék ki a céget, bárhogyan is döntsenek konkrét ügyekben. Ha minden közéleti témát egy kalap alá vesznek, akkor valóban összemossák az újságírást a propagandával, ha a médiacégek kimaradnak, akkor rajtuk keresztül kijátszható lesz a rendszer.

Minden valószínűség szerint, ahogy az álhírek körüli balhék, ezek az ügyek is abba az irányba fogják mozdítani a Facebookot, hogy próbáljon minél távolabb mozdulni a közélettől. Leegyszerűsítve: a felhasználók egyre többet lássanak a barátaik életéből, és kevesebbet abból, ami a világban történik.