„Felelősnek érezzük magunkat azért, hogy ne csak jól szórakozzanak az emberek, amikor a Facebookot használják, hanem hogy ez tényleg hozzájáruljon a jólétükhöz is.”

Magyar idő szerint péntek hajnalban osztotta meg ezt a nagyon szép gondolatot Mark Zuckerberg, a Facebook főnöke. Hosszú posztjában arról írt, neki a legfontosabb, hogy értékes időt töltsenek az emberek a Facebookon, és akár még rövidtávú üzleti céljaikat is hajlandóak feláldozni ennek érdekében.

Zuckerberg, majd nem sokkal utána a Facebook egy másik vezetője egy sor változást jelentett be az oldal működésével kapcsolatban.

Leegyszerűsítve: az a terv, hogy többet lássunk a barátaink életéből, és kevesebbet abból, ami a világban történik.

Hogy a most bejelentett változások okait megértsük, vissza kell mennünk az időben legalább 2016 novemberéig.

Akkor az Egyesült Államokban és a világon is nagyon sok embert meglepett, hogy Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást. Nyilván rengeteg oka volt Trump győzelmének, de az egyik tényező lehet az a hihetetlen mennyiségű hazugság, ami az amerikai kampány idején terjedt a Facebookon.

Ma már lehet tudni, hogy

• az orosz állam hogyan használta a platformot, hogy a Trump-kampánynak segítsen,
  
• hogy a Facebook működésének belső logikája, hogyan rohasztja a demokráciát,
  
• és hogy a cég üzleti modellje a politikától függetlenül hogyan kedvez a szenzációhajhász hülyeségek terjedésének.
  

A sajtó csak Trump győzelme után kezdett igazán aggódni azon, hogy a Facebook miként is alakította a nyilvánosságot az elmúlt években. Zuckerbergék szívósan és igen eredményesen dolgoztak azon, hogy maguk alá gyűrjék a teljes médiavilágot, csak rajtuk keresztül olvassanak híreket az emberek, és így hatalmas szeletet szerezhettek a sok milliárd dolláros hirdetési piacból. Ez volt a Facebook üzleti modellje. A dolog annyira bejött, hogy egy 2017-es felmérés szerint például az amerikaiak kétharmada tájékozódik a közösségi médián keresztül.

Miközben üzletileg nagyon jól jött a cégnek, hogy mindenki rajtuk keresztül szerzi az információkat, azzal egyáltalán nem akartak foglalkozni, hogy a platformon terjedő hírek között mennyi a káros vagy nem káros hazugság. Arra elég sokan rájöttek, hogy ha gyorsan és olcsón állítanak elő híreket illetve álhíreket, azzal egyrészt lehet keresni, másrészt az elég jól kitalált, az embereket mozgósító, érzelmeiket manipuláló történetek nagyon gyorsan elterjednek a Facebook hatalmas felhasználói bázisán, és akár alkalmasak lehetnek arra is, hogy komoly társadalmi, közéleti kérdésekben befolyásolják a döntéseket vagy legalábbis zavart keltsenek. 

Trump győzelme után Zuckerberg először őrültségnek nevezte, hogy a Facebookon terjedő álhírek befolyásolhatták az elnökválasztást, aztán arról beszélt, hogy a náluk olvasható dolgok 99 százaléka amúgy is igaz, de egy hónappal később, 2016 decemberében már úgy tűnt, hogy mégis szembenéznek a dologgal, és megpróbálnak kitalálni valamit.

Az álhírek problémáját megoldani egyáltalán nem könnyű feladat.

Bár az automatizálás, és a mesterséges intelligencia nagyon gyorsan fejlődik, arra még nem képes, hogy megkülönböztesse a politikai, vagy üzleti érdekből terjesztett hazugságokat az igazságtól. Ez a médiában az újságírók és a szerkesztők dolga, és se nem könnyű, se nem olcsó feladat. Amikor a Facebook azt hajtogatja, hogy ők nem médiacég, hanem technológiai vállalat, az nem csak egy filozófiai pozíció. Ha elismernék, hogy médiacégként, pontosabban a világ legnagyobb és legbefolyásosabb médiacégeként működnek, akkor valamilyen felelősséget kellene vállalniuk a terjesztett tartalmakért, tehát kiválogatniuk a hazugságokat, ez pedig nem menne máshogy, fel kéne venniük nagyon-nagyon sok embert, hogy azok megszűrjék a tartalmakat. Ez sok pénzbe kerülne, és biztosan csökkentené a cég nyereségét. A másik probléma, hogy az „igazság” vagy „hazugság” sokszor nem abszolút kategóriák. (Ezt talán nem kell magyarázni a magyar közéletet, a magyar médiát ismerő olvasónak.) Nehezen kibogozhatók még a legtapasztaltabb szerkesztők számára is. Ennek megfelelően egy csomó kellemetlen vitát húzna magára a Facebook, ha belemenne ezekbe a kérdésekbe, politikailag is nagyon érzékeny területre tévedne, ami a legritkább esetben jó az üzletnek.

Amíg Zuckerbergék ezekkel az ügyekkel birkóztak, egyre nőtt rajtuk a nyomás. Néhány kormány akcióba lendült:

• Németországban irgalmatlan büntetésekkel fenyegették meg céget, ha nem tesznek a náluk terjedő gyűlöletbeszéd, és más illegális tartalmak ellen.
  
• Az Egyesült Államokban törvényjavaslat készült a Facebook szabályozására az orosz befolyásolási kísérletek miatt.
  
• Nagy-Britanniában büntetőadót terveztek a szélsőséges tartalmak miatt.

Közben a cég legnagyobb reményű kísérlete kudarcot vallott: mikor a közösség és a technológia segítségével elkezdték jelölgetni a vitatott valóságtartalmú híreket, kiderült, hogy azokra még többen kattintanak.

Aztán tavaly ősszel váratlanul új megoldásról érkeztek hírek; a Facebook Szlovákiában, Szerbiában, Guatemalán, Bolíviában, Kambodzsában és Sri Lankán kezdte tesztelni az új rendszert. Október 21-én kétségbeesett blogposztban számolt be az egyik szlovákiai újság, a Dennik N szerkesztője, hogy egyik napról a másikra töredékére esett vissza az elérésük a Facebookon.

Az új megoldás lényege, hogy facebookozók a saját oldalukon már nem látják a különböző újságok, médiacégek által közölt tartalmakat, csak a barátaik posztjait, megosztásait. A médiatartalmakért át kell kattintani egy új fülre, az „Explore feed” nevű hírfolyamba, ahol meg a barátok bejegyzései nem láthatók.

Ez a kísérlet teljes pánikot okozott a világ médiacégei között. A Facebook éveken keresztül maga alakította úgy a rendszerét, hogy minél inkább rajtuk keresztül olvassák az újságok cikkeit az emberek, sőt, az utóbbi időben kifejezetten arra biztatott cégeket, újságírókat, hogy csak a Facebookon publikáljanak (ezt a célt támogatta például a két és fél éve bevetett Instant Articles szolgáltatás, vagy akár a saját videoplatform elindítása is), a világ médiacégei pedig alkalmazkodtak. Annak árán is, hogy hirdetési bevételeik jelentős rész a Facebookhoz vándorolt. Minden webes tartalomszolgáltatónak, sőt néha még az újságon belül egyes rovatoknak is külön Facebook oldala lett, a közösségi médiából érkezett a legtöbb olvasó, mindenki minél Facebook-barátabbra próbálta szabni a tartalmát, technikai megoldásait.

Ha valaki követi a 444-et a Facebookon, és tegnap délután felment a közösségi oldalra, akkor jó eséllyel rögtön látta, hogy kitettük a cikkünket arról, hogy Áder János április 8-ra írta ki a választásokat. A kísérleti rendszerben viszont külön kattintgatni kellett, hogy az ilyen híreket megtalálja az ember. Mivel a felhasználók nagy részét nehéz erre rávenni, és eleve egy csomó embernek nem is egyértelmű, hogy hol kéne keresnie a kedvenc újságja híreit, ezért a kísérletben érintett országokban tavaly mindenhol drasztikusan csökkent a médiacégek elérése.

Volt olyan újság, ami egyik napról a másikra elveszítette olvasói 60 százalékát.

Ősszel a Facebooknál hivatalosan arról beszéltek, hogy a hat tesztországon kívül egyelőre nem terveznek változtatást, de a tegnapi bejelentésből kiderült, hogy a világon mindenhol ebbe az irányba mozdulnak, még ha nem is ilyen radikálisan. Mark Zuckerberg és Adam Mosseri nyilatkozatában is feketén-fehéren benne van: csökkenni fog az oldalak, és így az újságok elérése.

A Facebook álhíres és kapcsolódó problémái így nagyságrendekkel csökkenhetnek. A világ és a helyi közélet eseményeinek kisebb része jut el a felhasználókhoz a Facebookon, és sokkal hangsúlyosabb lesz a barátnőm tökéletes kakaóscsigájának fotója, vagy a volt gimnáziumi osztálytársam pársoros beszámolója a karácsonyi tömegről a bevásárlóközpontban.

Közben ez az irány legalább három szempontból problematikus.

• A szlovákok már decemberben kimutatták, hogy a bevezetett változások lényegesen jobban fájtak a hagyományos, mainstream újságoknak, és kevésbé érintették az elsősorban kamuhíreket terjesztő oldalakat, az ő elérésük kevésbé csökkent.
  
• A drasztikusan csökkenő facebookos elérést egy dologgal lehet gyorsan kompenzálni: ha valaki sok pénzt tud költeni rá, hogy a tartalmát hirdetésként terjessze a közösségi oldalon. Nem nehéz elképzelni, hogy Magyarországon például a tízmilliárdokból működő állami propagandagépnek jóval több pénze lesz a saját híreinek terjesztésére, és így a kieső olvasók pótlására, mint a Fidesztől független nyilvánosság szereplőinek.
  
• Az eltűnő olvasók és nyomukban csökkenő reklámbevételek miatt sok médiacégnek nem hogy facebookos hirdetésre nem lesz pénze, de az alapműködés is nehezebbé válik. Főleg a kisebb, újabb szereplők kerülhetnek nehéz helyzetbe.
  

Ezek a változtatások a gazdag, kiegyensúlyozott médiapiaccal rendelkező nyugati demokráciákon kívül a világon mindenhol a nyilvánosság érdemi szűküléséhez vezethetnek. 

A helyzet azért nem reménytelen.

A szlovák Dennik N például arról írt, hogy bár a Facebook elérésük nagyot zuhant, az olvasóik száma végül csak három százalékot esett. Ugyan a mostani bejelentés szerint a Facebook tisztában van vele: a változások nyomában kevésbé fogják használni az oldalt, de mivel ők is a felhasználókból élnek, ezt csak szűk határokon belül viselik el.  (A bejelentés után a Facebook árfolyama 4,5 százalékot esett a tőzsdén.) Ha elzárják a híreket az emberek elől, akik emiatt érdemben kevesebb időt töltenek a siteon, akkor majd újra módosítanak.

Az újságok, a 444-et is beleértve az elmúlt években túlságosan is arra álltak rá, hogy az olvasókat a Facebookon találják meg, egy olyan felületen, amire szinte semmi befolyásuk sincsen. Egyáltalán nem baj, ha mindenki új utakat keres a közönségéhez, és ezt a feladatot nem hagyja egy 10 ezer kilométerre működő, üzletileg ellenérdekelt, sok ezerszer erősebb szereplőre.