• Az iskolában alig van szexuális felvilágosítás, sok családban pedig még mindig tabu a szexről, szerelemről beszélgetni.
• A tizenévesek viszont egyre fiatalabb korban kezdenek érdeklődni a szexualitás iránt, sokan jobb híján az internetről, pornófilmekből tájékozódnak.
• A Hintalovon Alapítvány önkéntesei ezért indítottak egy chatet, ahol a gyerekek szabadon kérdezhetnek tőlük, és ők válaszolnak nekik.
• Egy év alatt több ezer beszélgetést bonyolítottak le, a gyerekkori szerelemtől a legsúlyosabb bántalmazásig minden előkerült.

Miért jó a fiúknak az orális szex?

A kérdést egy tizenéves lány tette fel egy chatfelületen, a választ pedig egy felnőtt önkéntes adta meg neki. Egyikük sem ismerte a másikat, csak az anomim chaten érintkeztek, az önkéntes mégis hosszan elbeszélgetett a lánnyal. Ebből kiderült, hogy a lényegre törő kérdés ellenére a lányt elsősorban nem is az orális szex érdekelte, hanem sokkal inkább az, hogyan lehet, hogy az osztályában lévő fiúkat ennyire érdekli a szexualitás, miközben őt nem.

Egyszerűen csak próbálta felderíteni, hogy az orális szexben, vagy bármi másban, amikkel a korabeli fiúk foglalkoznak, mi lehet olyan nagyon érdekes, és miért nem lehet a fiúkkal már úgy beszélgetni, mint azelőtt.

A beszélgetésben pedig végül oda jutottak, hogy ez így normális, van, hogy a fiúkat elviszi ez a téma. A lánynak pedig már az is sokat segített, hogy egyáltalán valaki meghallgatta, és tudott beszélni a csalódottságáról.

Ez egy volt a közül a 3500 beszélgetés közül, amely a Yelon-chaten zajlott le tavaly február óta. A yelon.hu oldalt tavaly indította a gyerekjogokkal foglalkozó Hintalovon Alapítvány, a célja pedig, hogy az életkoruknak megfelelő információkat adjanak gyerekeknek testkép, szerelem, kapcsolatok és szexualitás témakörökben. Utóbbi különösen fontos,

a gyerekeknek ugyanis nagyon nehéz kiigazodniuk ebben a témában, az iskolai tananyagnak nem része a szexuális felvilágosítás, sok családban pedig még mindig tabu a szex.

Az meg nem megoldás, ha senki sem beszél nekik erről, mert akkor maguk kezdenek utánanézni a kérdéseiknek az interneten, és egyáltalán nem biztos, hogy jó, amit találnak.

„Csak nézzük meg, milyen képeket látnak az Instagramon. Azt érezhetik, hogy ilyet kell posztolni, pedig ezek között csomó agyonszexualizált kép van. Ekkora a dekoltázs, akkora a fenék, és ők nem tudják, hogy el kell osztani 15-tel azt, ahogy a posztoló ténylegesen kinéz” - mondta Kata, a Yelon egyik önkéntése.

Az okostelefonoknak, táblagépeknek és laptopoknak köszönhetően pedig pár kattintással már pornót is tudnak nézni.

Ezzel az baj, hogy sok tizenéves egyáltalán nem tudja hová tenni a pornófilmben ábrázolt helyzeteket, főleg egy fiatalabb gyerek.

„Azt fogják hinni, hogy olyan a szex, amilyen a pornóban, úgy kell kinézni, mint a pornószínésznők, a férfiaknak olyan méretekkel kell rendelkeznie, mint a színészeknek, a szex pedig úgy néz ki, hogy meghúzzák a lány haját. De tudjuk, hogy ez nem így működik” - mondta Kata.

Ezért jött az ötlet az alapítványál, hogy indítanak egy weboldalt, ahol összeszedik a témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, gyerekeknek és szülőknek egyaránt. És ami még ennél is fontosabb:

Indítanak egy chatszolgáltatást, kifejezetten gyerekeknek, akik anonim módon feltehetik a kérdéseiket az önkénteseknek, akik aztán megválaszolják azokat.

„Te is unod, hogy a gyerekek a pornóból tanulnak a szexről?” - Kata szerint ezzel a szlogennel toborozták az önkénteseket, ez keltette fel az ő figyelmét is.

Megkérdezhetem, hogy hogyan elégíthetem ki magam?

A beszélgetés név nélkül zajlik, ha felmerül bármilyen személyes információ, azt az önkéntesek rögtön kitörlik, a gyerekek maguk pedig bármikor be tudják zárni a chatet, a beszélgetés ilyenkor törlődik is a telefonjukról vagy a számítógépükről.

Hogy miért a chat és az anonimitás?

„Lehet, hogy a gyerek a való életben cikinek érezné a beszélgetést, de így nem, az anonimitás lehetőséget ad arra, hogy kényelmetlen kérdések is előkerüljenek, amelyeket nem kell arccal, névvel vállalni” - mondta Molnár Zsuzska, a Yelon programkoordinátora.

Az anonimitást annyira komolyan veszik, hogy még az önkéntesek neveit sem írhattuk le, nehogy beazonosíthatóak legyenek. Így a cikkben mindenhol álneveket használunk. Ez is a gyerekek számára könnyíti meg a kérdezősködést: könnyebben megnyílnak, ha nem tudják, hogy egy fiú vagy egy lány, egy fiatal vagy egy idősebb beszélget velük éppen. Ezt az önkéntesek nem feltétlen árulják el magukról, mint ahogy a gyerekeknek sem feltétlen kell elmondaniuk a nemüket vagy a korukat.

Azt viszont Molnár Zsuzska hangsúlyozta, az önkénteseket szűrik, nézik például, hogy mennyire kezelik partnerként a gyerekeket, mennyire empatikusak, aztán pedig többnapos képzésen kell részt venniük, és gyakorlatot kell szerezniük. Gyerekekkel önállóan csak ezután chatelhetnek, de így is minden esetben van egy ügyeletvezető, aki figyeli a beszélgetést.

Az elmúlt több mint egy év tapasztalata során pedig a gyerekeket rengeteg téma érdekli:

• Mit tegyek, ha szerelmes vagyok egy lányba?
• Megkérdezhetem, hogy hogyan elégíthetem ki magam?
• Szerinted hány cm-es pénisz a normális?
• 14 éves vagyok, a barátom 19 éves. Ebből adódhatnak gondok? Egyáltalán, normális ez a korkülönbség?
• Menstruáció alatt teherbe lehet-e esni?
• 169 cm vagyok, és koplalással 47 kilóra fogytam. Hánytatom magam. Bűntudatom van, ha eszem. Mit csináljak?
• Mi lesz, ha nem tudom elvenni a szüzességét?
• Hogyan tudom megakadályozni, hogy megverjenek és elvegyék a cuccaimat?
• Az a helyzet hogy biszex vagyok. Ez ciki?
• Csókolóztam egy fiúval, aki aztán azt mondta, neki nem jelentett semmit, én meg közben szerelmes lettem belé. Mit csináljak?

Ezek mind gyerekek által feltett kérdések voltak a chaten.

„A szerelem, az nagyon megy, meg hát vannak más témák, például a szőrtelenítés, a maszturbáció, mekkora az ideális méret, elvesztettem a szüzességemet, így volt jó, úgy nem volt jó, nincs kivel megbeszélni, én normális vagyok?” - sorolta Gábor, hogy milyen témák merültek fel az ő beszélgetései során.

Vannak, akiknek nem jó a kapcsolatuk a szüleikkel, vagy egyszerűen nem érzik úgy, hogy a szüleiktől - vagy bárki mástól - kérdezhetnek ilyesmit, ezért a chathez fordulnak.

Félénkek, sokan azzal kezdik a beszélgetést, hogy rákérdeznek, ki nézi ezt, ki válaszol. Van, hogy elejtenek egy baszdmeget, de aztán kiderül, hogy a legvadabbnak tűnő káromkodó kamasznak is van sérülékeny oldala, és szorong valami miatt.

„Nem konzervválaszokat kapnak. Információt adunk, de sok kérdésben nincs egy objektív válasz, például ha azt kérdezi, hogy szerelmes vagyok az osztálytársamba, hogyan hódítsam meg? Erre nem tudom azt mondani, hogy vegyél neki piros rózsát, csokit, és hívd el moziba a szünetben. Ilyenkor együtt kell velük gondolkodni, tudják ők, hogy mit szeretnének” - mondta Kata.

Az ügyelők sokszor puhatolóznak, igyekeznek kideríteni, hogy az első, akár provokatívabb kérdések mire utalhatnak, valójában mi érdekli a fiatalokat. Vagy hogy egyáltalán mennyit tudnak arról a dologról, amelyről kérdést tesznek fel, legyen az akár az első szexuális aktus vagy a maszturbáció.

Általában nem úgy van, hogy félrehívnak, hanem jön a kérdés az osztály előtt

A legkülönbözőbb hátterű önkéntesek dolgoznak a csapatban, mi hármukkal beszélgettünk. Kata pszichológiát tanul, és többek között egy gimnáziumi élménye miatt jelentkezett a Yelonhoz.

„Megnézették velünk a Néma sikoly című filmet, amely az abortuszról szól, és nekem nagyon becsípődött ez a téma” - mondta. Úgy gondolja, hogy nem lehet megtiltani a terhességmegszakítást, ugyanakkor nem is megoldás.

„Ami tényleges megoldás az abortusszal szemben, az a szexedukáció, mert sok abortusz éppen azért van, mert az emberek nem elég informáltak” - monda.

Szilvia főállásban egy multinacionális cégnél dolgozik, maga is családanya és szeret gyerekekkel beszélgetni. „Bármi merül fel, mindig van mögötte egy érzelmi töltet, amely megválaszolására vár, és arra a Gyakori kérdéseken nem kap választ” - mondta. Egyszer például azzal chatelt rá egy gyerek, hogy könyvet szeretne írni. Kiderült, hogy szerelmi csalódásokról szólna, és őt is sok szerelmi csalódás érte.

Gábor főállásban is gyerekekkel foglalkozik, nevelőként dolgozik egy iskolában, és már korábbról is van tapasztalata arról, milyen egy érdeklődő kamasz.

„Általában nem úgy van, hogy félrehívnak, hanem instant megkapod a kérdést. Gábor bácsi, hogyan kell maszturbálni? És ezt egy napközi kellős közepén, 11 éves gyerekektől” - mondta.

Felelnie kell, különben a gyerekek azt fogják hinni, hogy ő sem tudja, és utánanéznek máshol. Akkor végül elmondta, hogy ez másra nem tartozik, félre kell vonulni, és figyelni kell a higiéniára. De ma már másképp csinálná, főleg a yelonos képzés hatására: félrehívná az érdeklődő gyerekeket, kiderítené, hogy ők mit tudnak már, és arra építkezve magyarázna, az ő szavaikkal kezelve a helyzetet.

„Jót tett nekik, hogy beszéltünk erről, különben butaság maradt volna a fejükben. Ez ott mehet félre, ha egyből találkoznak egy extrémebb verzióval, és az lesz nekik a norma” - mondta.

Van, akit bántalmaznak, és azt hiszi, az a normális

Tavaly február óta összesen 2100 órán keresztül beszélgettek az önkéntesek a gyerekekkel. Volt, mikor könnyedebb témák után érdeklődtek, olyanokat kérdeztek például, mit kell tenni akkor, ha tetszik nekik valaki. Sokszor viszont egészen komoly dolgok derültek ki,

például az, hogy bántalmazzák, kiközösítik őket az osztálytársaik az iskolában, egyesek pedig arról beszéltek, hogy a szüleik szexuálisan zaklatják őket.

„Sok esetben konkrét, több éve fennálló szexuális abúzusról beszélünk” - mondta Kata. Ilyenkor a gyerekek sosem azzal kezdik a beszélgetést, hogy segítséget kérnek, gyakran csak a választ keresik arra, mi történik velük. „Érzik, hogy gáz van, de nem tudják megfogalmazni. Megfogta a combját, valami nem oké” - magyarázta Gábor. Volt olyan chatelő is, aki azt hitte, hogy ami történik vele, normális egy családban.

Kata szerint ilyenkor a következőket kell elmagyarázniuk nekik:

• jó, hogy beszél róla,
• ennek nem szabadna történnie, jól érzi, ez valóban nem oké
• ez nem az ő hibája,
• és hogy van segítség.

„Első körben már az is sokat segít, ha a titok felszabadul. Ha velünk tud beszélgetni, akkor sokkal valószínűbbé válik, hogy mással is meg fogja tudni osztani ezt a titkot, mondjuk egy tanárral, egy rokonnal, bárkivel, aki utána tud neki segíteni” - mondta Molnár Zsuzska. „Az nagyon jó, ha a környezetükben tudnak segítségre lelni, de az alapítvány Gyermekjogi Központja is tud nyújtani számukra jogi vagy akár pszichológia támogatást is, ha erre szükség van, és erre nyitott az, aki megkeres minket a chaten” - tette hozzá.

De chatelt már rájuk 16 évesen terhes lány is, aki azt kérdezte, megtartsa-e vagy ne a gyerekét, mert az édesanyja azt mondta neki, hogy ne, de ő szeretné.

„Nem fogok neki tudni konkrét tanácsot adni, hiszen azt sem tudhatom, hogy ki ő. Azt tudom csak feltérképezni, hogy fordulhat-e valakihez, van-e ott egy védőnő, pszichológus az iskolában, elérhető-e a gyerek apja vagy a családja?” - mondta Szilvia.

Minden problémát nem tudnak megoldani, Molnár Zsuzska szerint ez nem is feladatuk, de abban tudnak segíteni, hol keressék a segítséget, tudnak együtt gondolkodni a gyerekekkel abban, mi lehet a megoldás a problémáikra, és már az is sokat jelent nekik, ha valaki figyel rájuk.

A visszajáró gyerekeket is inkább arra biztatják, hogy a külvilágban keressenek kapcsolatokat, szerezzenek barátokat.

„Arra mi nem vagyunk alkalmasak, hogy velünk alakítsanak ki kapcsolatot. Mi kérdések mentén tudunk beszélgetni velük” - mondta Kata. Egy átlagos beszélgetés 30 percig szokott tartani, utána már többnyire mindkét fél úgy szokta érezni, megbeszélték, amit kell, a fiatal megtudta, hogyan szőrtelenítheti az intim testrészét, mi az az óvszer, amit folyton lát a boltban, vagy hogy mire számítson, amikor először lefekszik a barátjával.

A Yelon ügyelői minden héten háromszor, hétfőn, szerdán és szombaton várják a gyerekek kérdéseit. A szervezet új önkéntesek jelentkezését is várja chatügyelőnek.