Egyetlen hálapénzes eset sem járt a budapesti orvosi kamara előtt 2016-ban

Jogerős ítélet után kellett elárulnia a Magyar Orvosi Kamara budapesti szervezetének, hogy az etikai bizottságaik hány alkalommal foglalkoztak hálapénzes ügyekkel 2016-ban. 

A pert a Transparency International indította 2017 májusában, miután még márciusban megírtuk, hogy a SOTE II. klinikájának egyik főorvosa ellen etikai vizsgálat indult, mert pénzt kérhetett egy szülés levezetéséért. A TI arra volt kíváncsi, hogy hány hasonló eljárás fordult elő, ezért közérdekű adatigényléssel fordultak a kamarához, de a MOK nem volt hajlandó kiadni azokat, ezután pereltek, a bíróság előtt a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda képviselte a civil szervezetet. 

A Pesti Központi Kerületi Bíróság novemberi, elsőfokú ítéletében arra jutott, hogy a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének ki kell adnia a hálapénzes adatokat, a MOK azonban akkor fellebbezett. Másodfokon a Fővárosi Törvényszék idén tavasszal megerősítette az elsőfokú ítéletet, így végül a TI birtokába jutottak az adatok.

Eszerint 2016-ban a MOK Budapesti Területi Szervezetének etikai bizottságai nem hoztak olyan határozatot, amely a kamara etikai kódexének hálapénzre vonatkozó részével lett volna összefüggésben, és ugyanígy, olyan határozatot sem, amely a Munka Törvénykönyvének vonatkozó részének megszegéséről szóltak volna. 

Ez annyiban nem meglepő, hogy a MOK budapesti szervezetének válaszából az is kiderül, hogy 2016-ban egyetlen értesítést sem kaptak munkáltatóktól, hogy bárki megszegte volna a vonatkozó szabályokat, így nem is volt mit kivizsgálni. 

Mint korábban részletesen is írtunk róla, a hálapénzzel kapcsolatos eseteket többek között a MOK etikai kódexeis szabályozza, a kódex II. 15 pontja többek között úgy rendelkezik, 

hogy minden orvosnak erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a hálapénz visszaszorítása, illetve megszüntetése érdekében. 

Ezzel szemben szabályozza a kérdést a Munka Törvénykönyvéról szóló törvény, melynek 52. § (2) bekezdése így szól: „A munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki”, azaz a munkáltatónak megengedi, hogy előzetesen, vagyis általános jelleggel, írásban engedélyezze a mellékes elfogadását. 

Még az elsőfokú ítélet után Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója arról beszélt nekünk, hogy a hálapénz a magyarországi korrupció egyik leginkább ellentmondásos megítélésű területe:

„Miközben a Transparency International 2016-os felmérése szerint a magyarok az utcai, hétköznapi korrupció leggyakrabban előforduló formájának tekintik a hálapénzt és a megkérdezettek ötöde (100 polgár közül 22) számolt be arról, hogy a megelőző évben fizetett hálapénzt, addig a hivatalos, jogi megítélés lényegesen megengedőbb. A Munka Törvénykönyvében foglalt rendelkezés ugyanis felhatalmazza a munkáltatót arra, hogy előre engedélyezze a beosztottjának azt, hogy a fizetésén kívül pénzt fogadjon el a munkájáért harmadik személyektől, vagyis az ügyfelektől, orvosok esetében a páciensektől és az ő hozzátartozóiktól. A TI Magyarország azért kezdett pert a Magyar Orvosi Kamara budapesti szervezetének etikai bizottsága által hálapénzügyekben hozott határozatok megismerése érdekében, mert ki akarjuk deríteni, hogy a legilletékesebb helyen miként ítélik meg a hálapénzes helyzeteket.”