Párizsban találkozott Emmanuel Macron és Giuseppe Conte, akik az elmúlt napokban szokatlanul éles diplomáciai vitákba bonyolódtak az Aquarius miatt. A francia elnök felelőtlennek és cinikus nevezte az olasz kormányt, amely megtiltotta a migránsokat szállító hajó kikötését (amelyet így Spanyolországnak kellett befogadnia, de Franciaország is vállalta, hogy tőlük átveszi azokat az utasait, akik jogosultak a menekült státuszra). A harcosan bevándorlás-ellenes új olasz kormány válaszul berendelte a francia nagykövetet és lemondott egy miniszteri szintű találkozót.
Ehhez képest Macron és Conte váratlan összhangban tartottak sajtótájékoztatót, és mindketten az európai menekültügyi rendszer reformjának szükségességéről értekeztek. Conte támogatásáról biztosította Macron tervét, hogy
európai „menedékközpontokat” hozzanak létre azokban az afrikai országokban, ahonnan a menedékkérők útnak indulnak Európába.
Macron már korábban is beszélt róla, hogy a veszélyes Földközi-tengeri útnak nekivágók közül sokaknak esélye sincs arra, hogy menedéket kapjon Európában, így fölöslegesen kockáztatják az életüket vagy élnek nyomorúságos körülmények között hónapokon át - csak azért, hogy végül hazaküldjék őket.
A javaslat véget vetne az uniós menekültpolitika alapját képező, rengeteget kritizált dublini egyezménynek, amely szerint annak az országnak kell lefolytatnia a menekültügyi eljárást, ahol a menedékkérő belépett az EU-ba. Ezt főleg az olyan frontországok viselik nehezen, mint Olaszország, ahová rengeteg menedékkérő érkezik, és ahol érthetően idegesek attól, hogy a többi tagállam nem vállalja át legalább a terheik egy részét.
Hatalmas közhely lett az európai politikában, hogy a menekültválságot közösen kell megoldani, csakhogy néhány tagállam, különösen Magyarország ezt folyamatosan akadályozza. Macron most arról beszélt, hogy „megvan a szándék a diplomáciai párbeszéd megújítására Magyarországgal és más országokkal”, és ez a párbeszéd gyümölcsöző lehet,
„ha sikerül meggyőznünk olyan országokat, mint Magyarország, hogy több szolidaritást tanúsítson ebben a kérdésben”.
A sajtótájékoztatón Macron és Conte is a „származási országokat” emlegette, mármint hogy ott kell lefolytatni a menekültügyi eljárásokat, ahonnan az emberek elindulnak. De az is elhangzott, hogy a tenger „túlsó partján kellene a menekültügyi feladatokkal foglalkozó hivatalainknak” működniük.
Márpedig nagyon nem mindegy, hol akarják felállítani a menedékkérelmeket elbíráló központokat, hiszen ha ezek Afrika belső részein nyitnának meg, akkor nyilvánvalóan sokszorosára nőne a kérelmezők száma. Ha viszont a Földközi-tenger partján állítanák fel a központokat, akkor oda továbbra is gyötrelmesen hosszú vándorlással tudnának eljutni a menekültek, és a biztonságuk se látszik garantálhatónak.
Erre figyelmeztetnek az európai pénzből felhúzott líbiai menekülttáborok, amelyekben a menekülteket csoportosan és módszeresen erőszakolják és kínozzák, egy részüket egyszerűen eladják rabszolgának, és aki szökni próbál, azt megölik. A probléma összetettségéről ebből a cikkből lehet jó képet kapni. (via BBC, MTI)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.