„Mintha újra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit”

Tisztelet Schobert Nobertnek Kelet-Közép-Európából.

Különböző, t betűre végződő ételek betiltását (joggal s okkal) követelő, egyelőre kételemű táplálkozástudományi cikksorozatunk második darabjában

páros lábbal szállunk bele a közkedvelt nyári édességbe, a téli csapadéklény közeli rokonába.

Késő (avagy kora) március táján, midőn a nappali csúcshőmérséklet fölülről kezdi nyaldosni a tíz celsius fokot, s midőn a magukat sportosnak gondoló, karmos lábkörmű, gyapjas lábszárú ötvenes férfiak rövidnadrágot és tangapapucsot öltenek a hétvégi bevásárláshoz, kinyitják kapuikat a fagylaltozók szerte a Kárpát-medencében, hazai – és egyszersmind, az esetek túlnyomó többségében eredeti olasz – gelátók széles tárházát kínálva a fagyott cukorra éhes,

ám világviszonylatban is figyelemre méltóan túlsúlyos népességnek.

Most viszonylag nagyvonalúan lépjünk túl azon az egyébként érdekes, és sok társadalmi-gazdasági problémacsoportot megvillantó jelenségen, miszerint hazai gelátóink túlnyomó többsége nem csak hogy „eredeti olasz”, de egyenesen kézműves is, sőt

az „eredeti olasz kézműves gelátó”

feliratot is láttam már egy budapesti plaza gigantikus fagylaltpultjánál. (A számtalan – mondom: számtalan – fölvetődő és fölvethető kérdésből csak néhány ízelítő jut eszembe: tudniillik mi is itten a kézműves, kiskezicsókolom? A kicsi kacsójával tetszik-e összekuttyulni az italiano fagyiport a Garibaldi márkájú latteporral, drága? Vagy másik oldalról: mennyire olasz? A tojást olasz útlevéllel rendelkező tyúknak tetszett volt az Önök számára tojni legott? Vagy a tejszín futott ki az azurrik égszínkék mezében? Vagy satöbbi?) Tehát akkor lépjünk túl.

link Forrás

Meg-e van?

Igen?

Köszönöm.

A kétségtelenül idegesítő és káros kísérőjelenségekről koncentráljuk figyelmüket magára a fagylaltra, legelőször is beltartalmi értékeire, amelyek, tisztesség ne essék szólván, csekélyek.

A magyar fagylaltok mintegykvázi uszkve csaknem 98,7-99,4 százaléka úgynevezett műanyag. Senkit ne tévesszenek meg a kézműves meg főzött meg satöbbi dumák, de még a csaliként elhelyezett mirelitgyümölcs- és egyéb darabok sem. Mert a fagylalt többnyire: aroma, színezék, cukor és a hordozóanyag, amely általában valamilyen félszintetikus tejpótlék meg sok víz. Elég csak a színeket nézni. A fagylalt legfontosabb tulajdonsága – a hidegség mellett – a színe.

Ez, mármint a színesség a két lábon járó szavannai mindenevő lépre csalásának leghatékonyabb eszköze.

Az ember nem tud ellenállni a színes dolgoknak tudniillik. (V.ö.: színes-szagos.) Aki látott már rikító műanyag bisz-baszok közé beszabaduló bölcsődést, vagy szupermarket polcain válogató felnőttet, pontosan tudja. Csányi Vilmos meg szívesen elmeséli részletesebben.

A szivárvány minden színében pompázó gelátós pult sajnos gyakori látvány a magyar utcákon.

És az ugye világos, hogy nem kell mondani, éppen kiknek-miknek a jelképe a szivárvány?

Hatványozottan veszélyes, ahogyan arra a felelős média is rá-rámutatott a Billy Elliot hasonló tartalmú esetében, ha mindez kiskorúak viszonylatábannal kapcsolatosan kerül sorra. Bizony, elsősorban a gyerekek nem tudnak ellenállni a fagylalt csábításának. De egy fizikailag és mentálisan fejletlen ivadéknak talán még elnézhető. Sokkal inkább kétségbeejtő az érettnek – sokszor bizony fizikai felépítésük alapján bőven túlérettnek is – nevezhető fölnőttek esztelen fagylaltfogyasztása. Amikor egyensúlyoz egy-egy mázsás asszonyság vagy másfélmázsás úr az ötgombócossal. Minek bezabálni barátok közt is cirka 25 deka cukrozott jeget? Az még gombócból is sok! Van valami értelme? Jó az?

A fagylalt sajnos a magyarok kulináris és mentális infantilizálásának legalattomosabb eszköze.

Kinek áll érdekében a lakosság fagylaltoztatása? Hogy a hidegtől elgémberedett nyelvvel, a tömény cukortól elkábított ízlelőbimbókkal tévelyegjenek a kulinária szubpurgatorális régióiban, Dante bélpoklától egy köpésre?

Remélem ezúttal nem lesz szükség országos óriásplakátkampányra, hogy mindenki megértse.

Az infantilizálás, a felnövekvő generációk gyerekes szellemi és erkölcsi állapotban tartása nagyon jellemző a gyökereiket vesztett, hanyatló nyugati társadalmakban. Ahogy arra a XXI. század (sőt, megkockáztatom: a XXII. is) legnagyobb gondolkodója, a Hagyományos Értelemben Vett Emberiség Utolsó Reménye, Jordan Peterson is rámutat:

a fagylaltkultusz a francia posztmodern dekonstrukciós kísérlete a természetes társadalmi rend ellen;

Foucault, Derrida és a többi vörös szellemi keretlegény ezzel akarta kifejezni csodálatát a sztálini tömeggyilkosságok (a jeges szibériai Gulág) iránt. Ezzel szemben a homárok nem esznek fagylaltot, büszkén kihúzzák magukat és kitakarítják a szobájukat. Te is legyél olyan, mint a homár! – javasolja legújabb besztszellerében a pszichológia Frei Tamása.

Ha ennyi nem lenne elég, további aspektusait is meg tudnám világítani a fagylalt zavaros ideológiai-politikai hátterének.

A mai migránsterhes, muszlimterror sújtotta időkben nem árt tisztában lenni például a fagylalt mindezidáig ügyesen titkolt mohamedán kötődéseivel.

Melyik például az elsőszámú fagylaltnagyhatalom Európában perpillanatnyilag? Hát Olaszország! – vágná rá a kézműves gelátókon elbutult hazánkfia. Pedig dehogy.

Már régesrég a törökök a műfaj sztárjai.

Az olaszok is csak tanulni mennek oda. Világszerte hódít a török fagylalt. Az internet online számítógépes világhálózata pedig telistele török fagylaltosok videóival, amiken bamba nyugati turistákat kábítanak. Véletlen? Dehogy.

Mi szükség van például erre:

link Forrás

Törökország márpedig tőről metszett muszlimista állam, ahol

a radikálisan iszlámbarát és nyugdíjasellenes Vona Gábor képe kinn lóg a bazárban,

mint azt az idei kampányban oly' sokszor megtudtuk.

Vagy nemrég vált közismertté, hogy egy másik köztudomásúan muszlim népcsoport, ráadásul migráns hátterű kapcsolatosannal, az albán keveredett fagylaltháborúba a szintén Deákné vászna státusú hazai cukrászattal. Miszerint közleményben döbbentek meg az adalékanyagot, színezéket, pálmazsírt és margarint hírből sem ismerő hazai cukrászok az albán fagylaltok minőségén. (A helyzet némiképp tán hasonlatos ahhoz, amikor néhány éve kiskunsági borászok háborogtak az olasz tömegborok minőségén.)

A migráció, a terrorizmus és a fagylalt összefüggése tehát nyilvánvaló.

Kevesebbért is szoktak errefelé diszkriminálni, kriminalizálni megsatöbbizni embereket, csoportokat, tárgyakat.Teljesen nyilvánvaló továbbá, hogy a fagylalt összeegyeztethetetlen a magyar nemzeti kultúrával.Hiába is keresnénk, sem a nagyszentmiklósi aranykincsben, sem a griffes-indás kulturák gazdag ásatási anyagában nem találunk kétgombócosvanília-ábrázolásokat, és rossz belegondolni, mi történt volna, ha Árpád vezér puncs-stracsatella-romosmeggy-bounty-banánhajóval kezében próbál alkudozni a Vereckei-hágónál Szvatopluk követeivel, vagy ha ne addj isten,

a pozsonyi csatában szablya helyett ötgombócosokkal próbáljuk megvédei európát a kereszténységtől az egyesült NATO-hadakkal szemben.

Ezesetben, mondanom sem kell, nem állna most egy büszke, erős és szuterén magyar állam a vártán, hanem rút, sybarita, gyökerét vesztett migránsország szűkölne a Kárpát-medence legalján.

És ha Petőfiék márctizenötödikén a Pilvax helyett egy gelatériában nyalják el az időt? Folytathatnám, de minek?

Valakik a fejünk fölött eldöntötték, hogy nekünk, egészséges nemzeti identitásunk ellenében, fagylalton kell hatalmas, hájas fogyasztóvá degradálódnunk. És mi ehhez asszisztálunk.