Amit az amerikai elnök a Putyinnal közös sajtótájékoztatóján előadott, az rég nem látott egységbe tömörítette az amerikai közéletet. A republikánus ikon, John McCain szerint amerikai elnök emberemlékezet óta nem nyújtott ilyen gyalázatos teljesítményt, de a képviselőház republikánus elnöke, Trump fontos támasza, Paul Ryan is figyelmeztetni volt kénytelen az elnököt, hogy 

„Oroszország nem a szövetségesünk”.

Még Trump egyik leglelkesebb és legbefolyásosabb támogatója, Newt Gingrich is azt mondta, hogy „ez volt elnöksége legsúlyosabb hibája, amit ki kell javítania - azonnal”, a trumpizmus fő hírportálja, a Breitbart pedig durván kritikus szalagcímekkel volt tele. John Brennan korábbi CIA-igazgató, aki Bush és Obama alatt is vezető pozíciókat töltött be az amerikai hírszerzésben és nemzetbiztonsági apparátusban, egyenesen 

hazaárulással vádolta meg az Egyesült Államok elnökét,

de sokan mások is ezt a tényállást írták körül, amikor arról beszéltek, hogy Trump a hazája helyett Oroszország érdekeit képviseli. A legnagyobb felháborodást az okozta, hogy az elnök a saját titkosszolgálatával, törvényhozásával és kormányával szemben Oroszország oldalára állt, amikor az orosz beavatkozást tagadó Putyinnak adott igazat. Merthogy erről volna szó:

• az FBI, a CIA és az NSA a választások után rendkívüli közös jelentésben állították, hogy Putyin beavatkozott az amerikai elnöki kampányba Trump győzelme érdekében;
  
• ugyanerre jutott az amerikai szenátus és a képviselőház két vizsgálóbizottsága, benne Trump republikánus szövetségeseivel;
  
• és ugyanezt állítja a saját védelmi minisztere, külügyminisztere, nemzetbiztonsági tanácsadója, de még a szóvivője is megerősítette ezt. 
  

Fontos megkülönböztetni a beavatkozást és az összejátszást: mint a fentiekből kiderül, azt már tényként kezelik az amerikai hatóságok, hogy a Kreml befolyásolta az elnökválasztást, és abban is egybehangzók a vélemények, hogy Trump érdekében avatkoztak be. Az viszont még a különleges ügyész most is futó vizsgálatának tárgya, hogy a kampánycsapat tudatosan összejátszott-e az oroszokkal. 

Ezek fényében érdemes megnézni a sajtótájékoztató legtöbbet idézett részletét.

link Forrás

Itt az AP riportere tesz fel egy direkt, eldöntendő kérdést Trumpnak: Putyin tagadja, hogy bármi köze lenne az amerikai választásokba történt beavatkozáshoz - kinek hisz az elnök, az amerikai titkosszolgálatoknak vagy az orosz elnöknek? Illetve megkérdezi azt is, hogy hajlandó-e Trump a világ nyilvánossága előtt felszólítani Putyint, hogy a jövőben ne avatkozzon be az USA belügyeibe.

A válaszból kiderül, hogy Trump nem hajlandó erre. És Putyinnak hisz.

Trump kijelenti, hogy ugyan megbízik a titkosszolgálatokban, illetve a saját titkosszolgálati főnöke, az összes ügynökséget felügyelő, általa kinevezett Dan Coats személyesen is közölte vele, hogy Oroszország beavatkozott - Putyin viszont azt mondta, hogy nem, és Trump nem látja semmi okát, hogy miért tett volna ilyet. Mondja ezt nem sokkal azután, hogy Putyin nyíltan hangoztatta: azt akarta, hogy Trump nyerjen.

Trump válaszának egyéb részei még inkább zavarba ejtők, ugyanis egyenes válasz helyett szinte végig a Demokrata Párt szervereiről magyaráz. Ez egyébként egy régi, neten terjedő összeesküvés-elmélet, amelynek lényege, hogy az FBI nem foglalta le a demokraták szervereit, és emiatt nem lehet bizonyítani, hogy azokat feltörték. (De, lehet, illetve az orosz beavatkozásról tett állítások korántsem csak a szerverek feltörésén alapultak.)

Az állítólagos hazaárulás miatti felháborodás olyan erős, hogy a Business Insider szükségesnek érezte kikérni két jogi szakértő véleményét, hogy a sajtótájékoztatón elhangzottak önmagukban bűncselekménynek minősülnek-e. Az amerikai alkotmányban ugyanis szerepel a hazaárulás:

III. cikk 3. § Az Egyesült Államok ellen hazaárulást elkövetni csak háború indítása vagy az ellenséghez való csatlakozás, illetve a nekik nyújtott segítség által lehet. Hazaárulás miatt csak két tanú azonos nyílt cselekményről szóló vallomása, vagy a nyilvános tárgyaláson tett beismerő vallomás alapján lehet valakit elítélni. A Kongresszusnak hatalmában áll meghatározni a hazaárulás büntetését...

Ráadásul:

II. 4. § Az Egyesült Államok Elnökét, Alelnökét, és valamennyi polgári tisztségviselőjét közjogi felelősségre vonás útján hivatalukból el kell távolítani, amennyiben árulás, vesztegetés vagy egyéb súlyos bűncselekmény miatt elítélik őket.

Ez persze közel sem azt jelenti, hogy Trumpot holnap bilincsben vezetik el. Andrew Wright, az Obama-adminisztráció jogtanácsosa szerint jogi szempontból nem indokolt hazaárulásnak nevezni, amit Trump tett, akkor sem, ha kiárusítja Amerika biztonságát. Jens David Ohlin alkotmányjogász, a Cornell Law School dékánhelyettese szerint viszont lehet amellett érvelni, hogy Oroszország a kibertámadásokkal, illetve az orosz és amerikai erők szíriai fegyveres harcával valóban ellenségnek minősül, Trump pedig ennek a háborús ellenségnek nyújt segítséget.

Abban viszont mindkét jogász egyetértett, hogy ha sor kerülne egy Trump elmozdítására irányuló impeachment-eljárásra, abban ez a sajtótájékoztató is szerepet játszhat, ahogy a Trump-kampány és és az oroszok közti összejátszást vizsgáló különleges ügyész figyelmét is felkeltheti.