• A Korrupciókutató Központ munkatársai megvizsgálták az összes közbeszerzést 2005-től 2018 augusztusáig, több mint 193 ezer darabot.
  
• 2010 óta egyértelműen kevesebben indulnak egy adott pályázaton, mint korábban, vagyis sokkal kevésbé jellemző a verseny az állami pénzek elnyeréséért.
  
• 2010 óta sokkal több a korlátozott nyilvánosságú kiírás. Például amikor csak meghívottak indulhatnak, vagy amikor irreálisan rövid idő alatt kell pályázatot írni.
  
• 2010 óta sokkal magasabb az adott év összes pályázatának korrupciós kockázati indexe, vagyis a gyanús körülmények között elnyert közbeszerzések aránya.
  
• Javulást az Orbán-kormányok csak abban hoztak, hogy 2014 óta pontosabban dokumentálják a megkötött szerződéseket.

A CRCB, azaz a Korrupciókutató Központ Budapest legújabb kiadványában 2005 elejétől idén augusztus végéig megvizsgálták az összes hazai közbeszerzést, a keretszerződések kivételével.

Amikor az állam építtetni akar valamit, vagy tárgyakat vásárol, esetleg szolgáltatást vesz igénybe, akkor közbeszerzést kell kiírnia, hogy lehetőség szerint a legjobb és legolcsóbb megoldást tudja választani. Ez az elv azonban csak akkor érvényesül, ha a közbeszerzéseket jól intézik, vagyis ha a felhívások igazi versenyhelyzetet teremtenek. 

A CRCB mostani kutatása a szerződések adatsoraiból következtetett arra, hogy mikor, milyen arányban intézték legalább formai szempontok szerint jól az állami költéseket.

2014 óta több az alapvető adat

A kutatásban adathiányosnak minősítették azokat a közbeszerzéseket, ahol a Közbeszerzési Hatóság honlapján egy szerződésről négy alapvető kérdés közül legalább az egyikre nem lehet választ találni. Ez a négy kérdés:

• Ki írta ki a pályázatot?
  
• Ki nyerte meg?
  
• Mennyi pénzbe került a beszerzés?
  
• Hány pályázó volt?
  

Ezek olyan alapvető dolgok, amelyeket elvben kötelező lenne feltüntetni, de ez mégsem sikerül a közbeszerzések ötödénél, még a legjobban dokumentált években sem. Az adathiányos szerződések aránya 2005-től mostanáig így alakult:

A leghomályosabb évek adatközlési szempontból jól láthatóan a Gyurcsány-kormány végén voltak. Ez utalhat a bürokrácia teljes szétesésére, de tudatos titkolózásra, a korrupció leplezésének szándékára is. A mélypont 2008-ban volt, amikor a közbeszerzéseknek csak az 54,1 százalékáról derült ki egyértelműen a négy legalapvetőbb adat mindegyike. 

A normálisan nyilvánosságra hozott szerződések aránya 2014-ben érte csak el a 80 százalékot, és a tavalyi megingás után (76,3 százalék) idén ismét túllépte kicsivel a 80-at. Ez fejlődést jelent, bár az továbbra sem hangzik nagyon jól, hogy a közbeszerzések ötödénél még most is hiányzik legalább egy alapvető információ.

Fogynak az indulók

A CRCB kutatói létrehozták az ICI nevű mutatót a versenyerősség (Intensivity of Competition) mérésére, aminek értéke arra utal, hogy hányan adtak be pályázatot egy közbeszerzésre. Elvben akkor sikeresebb egy közbeszerzés, ha minél nagyobb a verseny, vagyis minél több az induló. Az ICI értéke két pályázó esetén 0,301, míg tíz pályázónál eléri a maximum értékét, az 1-et. (A számítás módszerének magyarázata itt olvasható.)

Mint az ábrán látható, 2005 óta nagy átlagban inkább csökken az egy pályázaton indulók száma. 

2007 és 2014 között minden évben esett vagy stagnált a közbeszerzések átlagos versenyerőssége. Aztán 2016-ban és 17-ben már érezhetően javult a helyzet, de így sem érte el a 2010 előtti szintet, míg idén megint romlik ez a mutató.

A fenti ábra párja azt mutatja meg, hogy mekkora volt azon közbeszerzések aránya, ahol csak egyetlen jelentkező volt a munkára. 

Ezek a pályázatok a legproblémásabbak, mert itt gyanús, hogy kifejezetten valakire szabták a kiírást. 

Az EP-ben a Sargentini-jelentés vitájakor is ezt az adatot vágták a legtöbbször Orbán Viktor fejéhez a vitán, bár ott csak az EU-s közbeszerzések esetében citálták a számokat, ez az ábra viszont az összes közbeszerzést mutatja:

2005 óta alig volt év, hogy 30-25 százalék alá menjen az egyetlen érdeklődővel elbírált pályázatok aránya, és ez meglehetősen magasnak számít. 

Nyugat-Európában jellemzően 15 százalék körül van ez az arány, vagyis a fele a magyarországinak. Nem biztos persze, hogy a magyarországi közbeszerzések mintegy harmada tutira előre le van zsírozva, ahogy az sem biztos, hogy ahol sokan pályáznak, ott nincsen kartellezés, de az adat így is arról árulkodik, hogy a közpénzekért folyó verseny az esetek legalább negyedében, bizonyos években pedig harmadában, csak papíron létezik. Ahogy az ICI mutató romlani kezdett idén, úgy ez a mutató is romlott.

Könnyű volt jelentkezni?

A TI (Transparency Index) nevű mutató azt határozza meg, hogy mennyire volt nyilvános egy kiírás. Ha hirdetmény nélkül írták ki a pályázatot, ha csak meghívottak vehettek részt rajta, vagy gyorsított menet volt, esetleg nagyon kevés információt lehetett tudni a feltételekről, akkor azok kevéssé átlátható pályázatnak számítanak, és olyankor az adott pályázat nem kapott TI pontot. A pontszámok így alakultak az egyes években: 

A fenti ábrán jól látszik, hogy a transzparens kiírások aránya drámaian csökkent 2010 óta, vagyis amióta Orbán Viktor a miniszterelnök. 

2005-2009 között a közbeszerzések több mint 70 százalékáról könnyű volt értesülni, a pályázatok túlnyomó többsége tehát TI minősítést kapott. A mélypont 2011-ben volt, amikor a közbeszerzések kevesebb mint harmada volt csak széles körben hozzáférhető. 

Az ábrán 2016-tól megjelenő TI_v2 jelzésű vonal azt mutatja, hogy mi történne, ha azokat a kiírásokat is transzparensnek értékelnék, ami egy akkor bevezetett új eljárástípus szerint jelent meg. Ez egy elvben nyílt, de nagyon rövid beadási határidővel kiírt pályázati forma. A CRCB kutatói szerint ez nem felel meg a transzparencia kritériumainak, de azért külön jelezték, hogyan nézne ki a teljes kép, ha annak számítanák. Akkor a 2009-es színvonalat már hozná a rendszer, de a 2005-08 közöttit még így se érné el.

2010 óta sokkal több a gyanús kiírás, mint előtte

A fenti ábra párja a kiírások korrupciós kockázatát mutatja. Ennek mértékegysége a CR2, ami egyszerre áll össze a verseny erősségéből és az eljárás átláthatóságából. A CR2 értéke 1, amennyiben versenytárs nélkül, és nem nyilvános kiírásban szerezte meg a győztes a munkát. Az értéke 0,5, ha a két feltétel közül csak az egyik teljesült (volt verseny, de nem volt nyilvános a pályázat; vagy nyilvános volt, de így is csak egy jelentkező akadt), és az értéke 0, ha több versenyző között nyílt kiíráson dőlt el a szerződéskötés. Az adott év összes kiírásának átlaga alapján a korrupciós kockázat így alakult:

Itt egyértelműen látszik, hogy 2010-ben és 2011-ben volt a legtöbb olyan közbeszerzés, ami már ránézésre is gyanús. Ahogy az világosan is látszik, hogy bár valamit javult azóta a helyzet, sokkal több a korrupciós kockázatot sejtető kiírás 2010 óta, mint előtte volt. 

Hány kiírásban van EU-s pénz?

Magyarországon a nagy állami beruházások túlnyomó többségében ugyan van EU-s pénz, de ez nem azt jelenti, hogy ez a megállapítás érvényes a közbeszerzések számszerű többségére is. Ez azt jelenti, hogy ahol sokat költ az állam, ott jórészt az EU-tól kapott támogatásokat használja, de ettől még az összes beszerzés többségét általában hazai forrásokból fizetik, és így nagyon sok kisebb értékű beszerzés nem EU-s pénzből megy. 2005 óta az összes, valamivel több mint 193 ezer közbeszerzésből ilyen arányban voltak EU-s pénzek is:

2010-ben és 2011-ben volt a legmagasabb, 45 százalék feletti az EU-s arány, és 2007-ben és 2016-ban volt a legkisebb. 2007-ben pont kipörgött az előző EU-s költségvetési ciklus, és még nem indult be az új. A 10-es évek közepének csökkenése inkább azzal függhet össze, megsokasodtak a kisebb, de saját forrásból finanszírozott közbeszerzések.