A rendszer teljes csődjére, a pedagógusok reménytelen helyzetére és a diákokra nehezedő terhekre hivatkozva beadta lemondását a budapesti Farkasréti Általános Iskola intézményvezetője, Fazekas László. A lépést - mint írja -, segélykiáltásnak szánja.

A Dél-Budai Tankerületi Központ Intézményi Tanácsának címzett levelét az igazgató az iskola diákjainak és a szülőknek is elküldte. Szerdán kelt írásában a pedagógus kilenc oldalon keresztül részletezi, miért nem vállalja a következő tanévben az iskola vezetését.

„(...) sok minden megváltozott bennem, hiszen az oktatási rendszer működésképtelensége iránti félelmem csak további megerősítést nyert, és el kellett gondolkodnom, én vagyok-e az oka és tudok-e rajta változtatni, vagy oktatásirányítási rendszerhibáról van szó. Intézményvezetői tapasztalatomra alapozva jelentős rendszerhibára gyanakszom, amit helyi szinten csak csökkenteni lehet” - írja az igazgató.

Lemondásához jeligét is választott, Babits Mihály szavait idézi:

„mert vétkesek közt cinkos aki néma”.

„Lemondó levelem egy segélykiáltás a többi állami fenntartású iskoláért, pedagógusaiért és vezetőikért, de leginkább a jelenlegi és jövőbeli diákokért!” - írja Fazekas, és mielőtt rátérne az oktatási rendszer általános hibáira, előbb leírja lemondása közvetlen kiváltó okait. Az igazgató szerint úgy nem lehet rendesen dolgozni, hogy

• 2013 óta az állami fenntartású iskolák teljesen elvesztették önállóságukat;
  
• a helyzet nem javult a KLIK átszervezése után sem;
  
• a tankerületi központok hiába igyekeznek működtetői feladataikat maradéktalanul ellátni, a tankerület számára sem biztosítják a megfelelő forrásokat;
  
• helyi szinten sem tudott megvalósulni az együttműködés az iskolai
  vezetés, a Dél-Budai Tankerületi Központ és az Újbuda Önkormányzata és gazdasági társaságai között;
  
• a pedagógusok munkaterhelése lehetetlenné teszi az eredményes munkát.
  

Fazekas részletesen ír arról is, miért tartja a közoktatási rendszerben az elmúlt 10 év alatt végbement negatív változások között is különösen tragikusnak azt, ami a pedagógusokkal történt. Úgy véli, hiába a hivatástudat, a rendszer olyan szinten terheli túl őket, hogy így nem lehet tanítani. Szerinte a pedagógus életpálya modell megbukott. Ír arról is, milyen problémákkal kell a vezetőknek - így neki is -szembenéznie, említi többek közt a tanárok alacsony bérét, a pedagógushiányt és a támogatás hiányát.

„Nem látszik remény arra, hogy a távozó pedagógusok helyett megfelelő szakembert tudjunk felvenni”

- írja.

Fazekas szerint a rendszer már csak azért működik valamilyen szinten, mert az intézményvezetők „utolsó erejükkel igyekeznek fenntartani a rendszert.”

Az intézményvezető három esetleírással igyekszik bemutatni, milyen agyzsibbasztó történetek eshetnek meg a jelenlegi rendszerben. Az egyik az iskola informatikai fejlesztéséről szól, és szinte felfoghatatlan. Fazekas azt írja, az iskola 2017 decemberében személyi számítógépeket, monitorokat, projektorokat és tableteket kapott a központi beszerzésből. Így- azokkal a gépekkel együtt, melyeket évekkel korábban az önkormányzattól kaptak - lehetővé vált, hogy minden tanteremben legyen projektor és egy hozzá csatlakoztatott PC-állomás.

Csakhogy.

„Július hónapra véglegesen kiderült, hogy a tankerület és az önkormányzat nem tudott megegyezni arról, hogy milyen feltételek mellett maradhatnak az önkormányzat által korábban ingyen adományozott számítógépek az iskolában. A nehezen felszerelt munkaállomásokat lebontottuk és július hónapban elszállításra került, mintegy 40 PC.”

Ezután minimum meglepő volt Molnár László, Újbuda alpolgármesterének levele:

„Tisztelt Igazgató Hölgyek/Urak! nyilatkozzanak arról, hogy a 2018/2019-es tanév informatika oktatásához, adminisztrációjához (tanári, iskolatitkári) igényelik-e, hogy az önkormányzat támogassa Önöket a számítógép ellátottságuk tekintetében.”

A kaput azonban a balul sikerült uszodafelújítás tehette be.

„Mindenképpen kihasználtnak érzem magam. Hasonlítok ahhoz a kutyához, akit otthagytak az útszélén. Mint a kutyák, úgy én is hűséges természetű, kötődő és felelősen gondolkodó vagyok, ezért nem hagytam, hogy az elődeink által megépített uszoda a felújítás után, rosszabb állapotban kerüljön átadásra, mint amilyen a felújítás előtt volt. (..) Ezt felvállalni már nem tudom! Azonnali intézkedést igényel a probléma megoldása. Itt gyermekek érdekeiről van szó! Elkeserít ez a közöny!” - írja.

A pedagógus levelét azzal zárja, hogy eléggé magára hagyottnak érzi magát attól, hogy a leveleire az esetek többségében választ sem kap, és hogy nemcsak ő van így ezzel, hanem más állami fenntartású intézmények is. Végső megállapításait pontokba is szedte, melyek röviden az alábbiak.

• Fogalmam sincs, hogyan lehet forrásokhoz jutni. Nem a nagy beruházásokra gondolok, hanem az apróságokra (pad, szék). Nem tudom megtervezni, hogy ebben az évben mire akarom fordítani a bevételeinket, mert nincs hozzá elég információnk, szakemberünk. Csak a véletlenben bízhatok, hogy éppen minket fognak támogatni.
• Nem tudom olyan színvonalon végezni a munkámat, ahogy a saját magammal szemben megfogalmazott elvárások szerint szeretném. Az elveimmel és a valósággal való küzdelemben teljesen felőrlődöm.
• A folyamatos kudarcok aláássák - akár kimondjuk, akár nem – az amúgy is már elporladó vezető képességeimbe vetett bizalmamat és kollégáim bizalmát.
  
• Olyan feltételek biztosításáért kell harcot folytatni, ami alanyi jogon kellene, hogy minden iskola számára biztosítva legyen!

Sorait egy József Attila idézettel zárja: „S rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Fazekas Lászlót 2013-ban a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki Áder János köztársasági elnök a gyermekvédelem, valamint a közoktatás területén végzett kimagasló teljesítménye elismeréseként.