1956. október 26-án békés tüntető, éneklő általános iskolások, szakmunkásképzősök vonultak végig Mosonmagyaróváron a határőr laktanya elé, hogy leverjék a vörös csillagot. Az ÁVH-sok már várták a tömeget, majd esztelen vérengzést rendeztek. Miután kilőtték a tárakat a fegyvertelen tömegre, a menekülőkre és a földön fekvő sérültekre, kézigránátokat dobáltak. Máig nem lehet tudni pontosan, hogy hány halottja és sérültje volt a mészárlásnak. A város, a túlélők és az áldozatok hozzátartozói sosem heverték ki az eseményeket, ehhez az is hozzájárult, hogy a meggyilkoltakat és sérülteket 33 éven át rágalmazta a hatalom.

Erről szól Erdélyi János és Zsigmond Dezső nagyon jó, 1989-es dokumentumfilmje, a Vérrel és kötéllel, aminek az a különlegessége, hogy nem csupán a túlélők mesélnek, hanem azok is, akik meghúzták a ravaszt, sőt azok is szembesítve vannak tetteikkel, akik kiadták a tűzparancsot, majd a sorkatonáikat otthagyva elmenekültek.

A Videotéka korábbi adásai:

„Nem leszek egy 18 éves hulla”

„Mire ezt a levelet megkapod, én már nem élek, egy volt rajongótok”

„Erkölcsök, megjelenés, disztingválás, hosszú haj?”

„Beszéljünk arról, hogy mi lett a Fidesszel!”