Megjelent a Tárki tanulmánykötet-sorozatának legújabb kiadása, a Társadalmi riport 2018, ami a magyar társadalom egy sor fontos kérdését vizsgálja: a társadalmi mobilitást, a jövedelmi egyenlőtlenségeket, az oktatás, az egészségügy, a jogállamiság helyzetét, az európai felzárkózást.

Az utóbbi évek hazai társadalmi folyamatai közül az egyik leglátványosabb és leggyakrabban vitatott a kivándorlás. Hárs Ágnes tanulmánya, a Növekvő elvándorlás – lehetőségek, remények, munkaerő-piaci hatások arra jut, hogy Magyarország az évtizedre egyértelműen kivándorlóországgá vált, a migrációs hálók erősödése segíti és stabilizálja az elvándorlás terjedését, és rövid távon még a bevándorlás ösztönzése sem ellensúlyozná a kivándorlás okozta bajokat.

A felsőfokú végzettségű elvándorlók aránya csak Magyarországon a legmagasabb

A kutatás szerint öt év alatt 170 ezren vándoroltak külföldre, többnyire fiatalok, képzettek, vállalkozók. Magyarország, Lengyelország, Észtország és Szlovákia közül 2012 és 2017 között az elvándorlás arányának éves átlagos növekedése Magyarországon volt a legerősebb (0,6 százalékpont).

Magyarországon a régió többi országával ellentétben az alacsony végzettségű elvándorlók aránya csekély, viszont Magyarország az egyetlen ország, ahonnan a felsőfokú végzettségűek vándorolnak el a legnagyobb arányban (2017-ben több mint 8 százalék).

2012 és 2017 között az elvándorlás felgyorsulásával a kivándorló diplomások aránya is nőtt, évi átlag 0,7 százalékponttal, aminél csak Romániában volt magasabb a növekedés.

2010 és 2017 között több mint 200 ezer fővel nőtt a külföldön élő 20-65 évesek száma, 2013 óta lassuló ütemben.

Kevésbé jönnek vissza a nők és a fiatalok, illetve azok, akik Angliába mentek

A külföldi munkát vállaló férfiak közül az Egyesült Királyságba és főleg Ausztriába távozók kisebb arányban tértek vissza a magyar munkaerő-piacra, mint azok, akik a többi országba – főleg Németországba – mentek el. A nők minden célországból kisebb arányban tértek vissza. A fiatalok az elvándorláshoz képest minden országból alacsony arányban tértek haza.

Összességében a Németországban munkát vállalók aránya nagyobb volt, mint a többi célországban. A kvalifikáltaknak, a fiataloknak, az egy évvel korábban még tanulóknak a legvonzóbb az Egyesült Királyság volt, Németországba inkább az alacsonyabb végzettségűek, egy évvel korábban munkanélküliek és az idősebbek mentek, a visszavándorlók aránya is itt volt magasabb. Ausztriából kisebb arányban tértek vissza, tartósan ott dolgoztak ingázóként vagy letelepedve.

Az elvándorlás csak részben felel a munkaerő-hiányért

A tanulmány megállapítja, hogy: „A gyorsan növekedő elvándorlás és erősödő munkaerőhiány szinte érintetlenül hagyta a munkanélküliség alakulását, a tényleges munkanélküliség a támogatott foglalkoztatást jelentő közmunkások létszámával együtt számolva tartósan viszonylag magas, a csökkenő piaci munkanélküliség mellett a közmunkások létszáma jelentős és állandó. Az elvándorlás hatása a hazai munkapiaci kiigazítás hiányában lényegében változatlan, és viszonylag nagyfokú munkanélküliség mellett, kedvezőtlen egyensúlyi helyzetben okoz zavart és jelentős munkaerőhiányt.”

Az elvándorlás miatt 2011 és 2016 között évi átlag nettó 1 százalékkal csökkent a foglalkoztatotti létszám, főleg a vendéglátóipart, az építőipart és a feldolgozóipart érintette az elvándorlás, de különösen érintett az egészségügy is. A tanulmány szerint viszont nem tudni, hogy a hiány mekkora részét okozza az elvándorlás.

Az ágazatokban a munkaerő-hiányt várhatóan béremelésekkel próbálják ellensúlyozni. Az egészségügyben különösen tartós és nagyfokú munkaerőhiány mellett hosszan elmaradt a nettó reálkeresetek növekedése, csak 2013-tól kezdődött a bérrendezés. De az általános béremelések a strukturális hiányhelyzeteket nemigen veszik figyelembe, így ez a válasz részleges, megkésett és bizonytalan.

Az elvándorlás nő és erősödik, a bajok egyre érzékelhetőbbek

A diplomások elvándorlásának aránya a régió országaihoz képest is nagyfokú és állandó. „Vélhetően az oktatási és felsőoktatási rendszer »reformja« érezteti a hatását, nem várható, hogy a diplomások elvándorlásának az aránya csökkenjen” – írja Hárs. A magyar helyzet különösen kedvezőtlen, a nominális jövedelmek relatív szintje alig változott, ez összehasonlításban példátlan stagnálást jelent: Magyarország alig haladja meg az EU-15+2 országok átlagának az 50 százalékos szintjét, ami a relatív romlással együtt vélhetően tartósan ösztönzi az elvándorlást, és a kötelező minimálbér-emelés is keveset változtat rajta.

A hazai gazdaság gyenge vonzereje, és a fejlett EU-régióban fizetett bérek miatt a hazatelepítési programok nem sikeresek. Az orvosokat vizsgálták, ők kevesen tértek haza. A migrációs hálók erősödnek, segítve és stabilizálva az elvándorlás terjedését. A tanulmány szerint az az ország vonz sikerrel külföldi szakembereket, amelyik a sajátjait is képes megtartani, és aki a saját szakembereit sem tudja megtartani, nehezen vonz külföldieket. A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi indexe alapján a szakembereket megtartó és vonzó képesség szerint az EU-országok többsége a sor végén található, néhány reménykeltő kivételtől (Lengyelország, Csehország, Észtország) eltekintve. Magyarország viszont a szakembereket megtartó és vonzó képességét illetően a legutolsók egyike a rangsorban, 2014-2017 között romlott is.