Videotéka: „Aki ezt a rendszert nem becsüli, az rántsa fel magát!”

Dunapataj lakossága 1919 júniusában fellázadt a tanácsköztársaság terrorja ellen. A Duna-melléki parasztfelkelést Szamuely Tibor vezetésével leverték. A faluban 63 embert akasztottak fel az út menti fákra vagy lőttek agyon. Magyar Bálint és Schiffer Pál a nyolcvanas évek végén forgatott filmet a település 1945 utáni sorsáról. Arról hogy a kommunisták szívós, kitartó munkával hogyan törték meg az ott élőket.   

A Dunánál hét ember sorsán keresztül mutatja be a háború utáni eseményeket. Mindegyik történet megérne egy külön filmet. Nem is tudom melyikük sorsa az izgalmasabb. Mesél a kegyetlenkedő padlássöprő, akiből 56-ban forradalmár lett, a költő párttitkár, aki fenyegetéssel terelte a tsz-be saját apját, az emigráló paraszt házaspár, akikből Amerikában milliomos gazda és vendéglátós nagyvállalkozó lett. 

Megismerjük a vakon hívő kommunista iskolaigazgatót, akinek a forradalom alatt megszakad a szíve, majd sírva fogadja a szovjet tankokat, és úgy érzi újra felszabadult, újra van értelme az életének, de rá kell ébredjen, hogy 56 után már semmi nem olyan, mint előtte volt. Végül a lepkegyűjtésbe menekül: 

„Negyven évig voltam propagandista. Azt is olyan szenvedéllyel csináltam, mint a lepkézést.”

A Dunánál - Dokumentumfilm, 126 perc, rendező: Magyar Bálint, Schiffer Pál

A film hiányzó utolsó 5 perce itt megtekinthető.

A Videotéka korábbi adásai: