• Négy éven belül harmadszor készített átfogó felmérést a hazai hírfogyasztási szokásokról a Medián és a Mérték Médiaelemző Központ. 
• Nem csökken a tévénézők, nem nő az internetről hírt fogyasztók aránya. 
  
• A fiatalok inkább elfordulnak a közélettől. 
• Istenítjük a kereskedelmi tévéket, és egyáltalán nem olvasunk nemzetközi lapokat. 
• Összességében nem hiszünk a médiának, de legalább az Origóról kezdünk leszokni. 

Az 1200 személyes lekérdezésen alapuló, országosan reprezentatív kutatás arra a kérdésre kereste a választ, mennyiben változott a magyarok közéleti hírfogyasztása az elmúlt években, és az 2014-es illetve 2016-os számokkal összevetve először nyílt alkalom, hogy a kutatók lehetséges tendenciákat is felfedezhessenek. A kutatást a Medián igazgatója, Hann Endre ismertette a Mértékkel közös konferencián kedd délelőtt. 

A felmérés pont ezektől az összehasonlításoktól lett izgalmas, de ez lett a legsebezhetőbb pontja is, mivel egyes kategóriák négy év alatt teljesen elavultak vagy relevanciájukat vesztették. A Jobbikot például akkor az "ellenzék"-től külön kezelték, ami ma több kérdésben inkább csak nehezíti a tisztánlátást. 2014-ben külön blokkot szenteltek a kutatók a politikai blogoknak, amikről néhány év múlva a válaszadók valószínűleg azt se fogják tudni micsoda. 

Aktívabb fideszesek, érdektelen fiatalok

A magyarok  tájékozódási igényei első blikkre változatlanok: 29 százalékukat egyáltalán nem érdekli a politika, 35 százalékot is csak kicsit, összesen alig 36 százalék érdeklődik intenzívebben (minimum közepesen) a közélet iránt. 

Ha csak a big picture-t nézzük, ez nagyjából megfelel az első kutatás során mérteknek. Közelebbről  viszont két mozgás látszik: a kormánypártiak aktívabbak, az ellenzékiek visszahúzódóbbak lettek. Az ellenzéki olvasók 44 százaléka fogyaszt kevesebb hírt mint néhány évvel ezelőtt, a fideszeseknek csak 33 százaléka. 

A főszabály változatlan: minél idősebb a magyar, annál jobban érdekli a politika. Ami talán újdonság, hogy a 40-es generáció látszik vízválasztónak: 29 év alatt 24 százalékot érdekel kicsinél jobban, hogy mi történik az országban, a harmincasoknak 26 százalékát, aztán hirtelen ugrás jön: 40 feletti korcsoportokban ez a szám mindenhol bőven 40 százalék felett van. 

Bónusz lehangoló adat: a 30 alattiak alig 4 százaléka mondta azt, hogy inkább sokat foglalkozik politikával, mint keveset (60 felett 27 százalék.) 

Iskolai végzettség tekintetében sincs meglepetés, a diplomások több mint fele (54%) aktív politikailag, az érettségizettek közül ez csak 36 százalékról mondható el.  Az első fejezet legsúlyosabb megállapítása az, hogy 

a magyarok elsöprő többsége továbbra is a tévét használja rendszeres hírforrásként, és egyelőre nem is nagyon akarnak változtatni ezen. 2014-ben 71 százalék mondta, hogy rendszerint tévéből szerzi a híreket, és csak 34 százalék megy fel a netre, ha valamilyen politikai ügy érdekli. Ezek az arányok ma gyakorlatilag változatlanok (71-35), miközben mind a napilapok olvasottsága mind a rádiók hallgatottsága is folyamatosan csökken.  

A kereskedelmi tévék befolyása még a politikát követők köreiben is kiugróan magas: ha csak egyetlen hírforrásból tájékozódhatna, a magyarok - fideszesek és ellenzékiek egyaránt - 41-42 százaléka valamelyik kereskedelmi csatornára szavazna.

Ez gyakorlatilag majdnem minden dimenzióban megáll: még a budapestiek, és a legfiatalabbak is a tévére hallgatnak legszívesebben; egyedül a diplomások között vannak többen, akik inkább online tájékozódnak hírekről a nagy tévék helyett (39-25). Még az internetet legalább alkalmanként használók kétharmada is a tévét tekinti elsődleges hírforrásnak. 

A nyomtatott politikai sajtó halott, a közmédia jelenléte viszont erősebb mint gondolnánk

A Medián kutatása gyászjelentésnek is beillik: a politikai napilapok piaca túlzás nélkül kihalt az elmúlt években. Megszűnt a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Metropol, a többiek pedig (Magyar Idők, Magyar Hírlap, Népszava) mind csak a kormány jóindulatának (=állami hirdetéseknek) köszönhetik megmaradásukat, és ma már

nincs egyetlen olyan politikai napilap sem, amit a magyarok akár csak 1 százaléka hetente a kezébe venne.

Csak a (többnyire Mészáros-kézben lévő) megyei lapoknak van számottevő országos elérése: 19 százalék olvassa őket heti rendszerességgel, de a példányszámok itt is zuhannak. Rajtuk kívül csak az ingyenes- és bulvárlapok (Lokál, Bors, Blikk) olvasótábora szemmellátható, 4-7 százalék állítja, hogy hetente legalább egyszer belenéz valamelyikbe, de itt is van visszaesés (főleg a Blikknél).

A hetilapok helyzete még ennél is sivárabb. Egyedül a HVG-t érdemes megemlíteni a politikai magazinok közül, de azt is havonta csak 4 százalék veszi kezébe, melletük a 168 óra és a három év alatt állami pénzből felpumpált, ingyenesen terjesztett Lokál Extra mérhető érdemben (3 százalék).

A folyamatosan mozgó rádiós hírpiacot uralja a közmédia: hetente 30 százalék legalább hetente egyszer a Kossuthról vagy a Petőfiről tájékozódik, és miközben az egyetlen országos kereskedelmi rádió (Class) megszűnt, Andy Vajna csatornái  (Rádió1, Retro) töltötték be az űrt. 

Gyakorlatilag nincs érdemi képviselete a kritikus véleményeknek a rádiós piacon. A Klubrádió a teljes népesség 5, az Inforádió 7 százalékhoz jut el, de ezek nem országos frekvencián működnek. 

A tévék sziklaszilárdan tartják magukat az élvonalban: 74 százalék nézi rendszeresen az RTL Klubot, 68 a TV2-t. Folyamatosan növeli az elérését az MTVA: míg 2014-ben csak 43 százalék követte rendszeresen (heti legalább egyszer) a híreket a közmédián keresztül, ma már 54 százalék. Itt két fontos tényezőt kell kiemelni: 2015-ben az MTVA tematikus csatornákat indított, és az M1-et hírcsatornává alakította át, a kormány pedig harcot hirdetett a migráció ellen, ami azóta is meghatározza a közmédia profilját is. 

A csatorna nézettsége csökkent, de a jelek szerint az elért közönség mérete nőtt. Ezt jelzi az is, hogy míg 90 százalék tájékozódik valamilyen gyakorisággal tájékozódik kertévékből, ugyanez a szám a közmédia esetében 78 százalék. 

Viszonylag releváns az ATV és a Hír TV nézettsége (27 illetve 19 százalék kapcsol ide hetente minimum egyszer), az Echo valamelyest lemaradva kullog (10), ami magyarázza, miért a volt Simicska-tévét igyekszik újra felturbózni a kormány. Valamennyire meglepő viszont, hogy a kutatás szerint a kertévék és a hírcsatornák közönsége vegyes, politikai elkötelezettségtől függetlenül nagyjából nézi őket mindenki, akit érdekel a közélet. 

Duplájára nőtt a 444, harmadával esett az Origo

Mivel ez nem közönségmérés, a számok csak a fogyasztók állításait tükrözik. Ebből az látszik, hogy az előbb kormányközelbe került, majd a kormány szócsövének megtett legnagyobb magyar híroldal, az Origo olvasottsága harmadával esett négy év alatt. 2014-ben még a teljes lakosság 28 százalék mondta, hogy legalább hetente felmegy az Origóra, 2018-ban már csak 19. 

Az Index, a 24.hu és a hvg.hu többé-kevésbé stabil (20, 16 illetve 11 százalék), a 444.hu 5-ről 10-re ugrott fel. Ha lebontjuk ezt olvasótáborokra, az ellenzéki érzelmű szavazók egyre nagyobb arányban fordulnak az online híroldalakhoz - alig két év alatt a jobbikosok és a többi ellenzéki szavazók között is közel másfélszeresére nőtt arányuk.

A tévéaddikció mellett a másik letaglózó adat az, hogy mennyire nem tájékozódunk külföldi hírforrásokból. 

A megkérdezettek 2 százaléka tájékozódik rendszeresen a nemzetközi sajtóból, de a 30 alattiaknak, sőt még a diplomásoknak is csak 5 százaléka. Alkalmanként a magyarok 10, azon belül a 30 alattiak 10, a diplomások 24 százaléka olvas külföldi oldalakat, újságokat. 

A Facebook-penetráció gyakorlatilag változatlan, a magyarok 46 százaléka része a hálózatnak, összesen 21 százalék találkozik ott politikai tartalommal. Az ő többségük (60 százalékuk) hetente találkozik itt olyan hírrel, ami nem tetszik neki, és ez a többséget zavarja is (nem véletlenül törekszik arra a Facebook, hogy ez minél kevesebbszer történhessen meg).

Érdekes, hogy a facebookosok közéletileg nem túlzottan aktívak az oldalon: 4 százalék posztol (vagy lájkol) rendszeresen politikát, 23 néha, a kormánypártiak és ellenzékiek is nagyjából hasonló arányban. 

Fake news szempontból érdekes adat, hogy a magyar facebookosok 35-40 százaléka anélkül eszi meg, hogy megnézné, ki osztotta meg az adott tartalmat, és nagyjából ugyanez igaz a hír forrásának eredetére. 32 százalék egyáltalán nem figyel arra, honnan, milyen híroldalról jön a tartalom, 6 százalék pedig alig. 

Részben a Facebookhoz kapcsolódik, hogy a médiafogyasztók mackósan, de biztosan húznak a saját véleményüket tükröző olvasók felé. Egyre kevesebbet olvasunk nekünk nem tetsző politikai híreket (64-ről 60-ra csökkent a szám négy év alatt), és egyre inkább keressük a véleményünket alátámasztó írásokat (31-ről 33-ra nőtt).

Nem bíznak a magyarok a (fideszes) médiában

A felmérés végén a mediánosok megkérdezték a válaszadók véleményét is a magyar médiahelyzetről, és az elég borongós. A legtöbben, 19 százalék a legnagyobb problémának azt jelölte meg, hogy nem kiegyensúlyozott a magyar média, Fidesz-túlsúly jellemzi. A második legméretesebb, 12 százalékos csoport is a hitelességet kéri számon. Összességében 

61 százalék gondolja úgy, hogy a magyar média elfogult, nem lehet objekítvan tájékozódni rajta keresztül, és csak 31 szerint lehet megismerni megfelelően a körülöttünk zajló eseményeket a magyar nyilvánosságból. Az ellenzékiek több mint 80 százaléka panaszkodott általában az  elfogultságra. 

73 százalék látja, hogy a kormányzati média túlsúlyban van Magyarországon, és már csak 3 tartja magát a balliberális médiahegemónia mítoszához, 17 szerint kiegyensúlyozott a piac, minden rendben, nincs látnivaló. Két év alatt több mint 10 százalék vette észre, hogy a Fidesz ledózerolta a magyar médiát. 

Érdekes kettősség, hogy miközben a magyarok többségét zavarja a Fidesz nyomulása, valahol meg is érti azt: 52 százalék szerint "természetes, hogy a kormányon lévők igyekeznek elérni, hogy az emberekhez az ő álláspontjuk jusson el, ne az ellenzéké." 

A párhuzamos politikai valóságok erejét mutatja, hogy a politikailag elkötelezettek viszonylag stabil módszereket dolgoztak ki arra, hogyan védjék ki a nekik nem tetsző híreket. Ha kedvenc pártjáról negatív hírrel találkozik, 

• 36 százalék jellemzően nem hiszi el az ilyen információkat, úgy gondolja, hogy le akarják járatni az adott pártot, 
• 34 százalék szokott azzal relativizálni, hogy jó-jó, de csomó fontos dolgokat csinálnak közben, 
• 29 százalék gyakran megpróbálja inkább elfelejteni és eltemetni a hírt, 
• 25 százalék pedig ilyenkor azt érzi, hogy ezt a szar újságot ki nem nyitja többet.