Az ELTE BTK dékánja a feljelentősdiről: A védelem hallgatóinkat és oktatóinkat is megilleti

Múlt héten a Fidesz a különböző médiafelületein támadást indított elsősorban az ELTE médiatudomány szakja, másodsorban az egész egyetemi szféra ellen. 

A pártsajtó többek között kifejtette, hogy „a szélsőliberális egyetemi elit gátlástalanul ideológiai agymosást folytat a magyar egyetemeken”, ahol „ideológiai terror” uralkodik. Az egyik cikk ezt a „kultúrharcot” a náci népirtáshoz hasonlította, mondván, hogy ez „egy Endlösung, végső megoldás a magyar kultúra és a nyugati természettudomány kipusztítására”. A központi kormányzati médiaholding másik portálja a nem megfelelően gondolkodó oktatókat a szexuális bűnözőkkel vetette össze, „egyetemi metoo”-ról írt, mert a tanárok „szellemi erőszakot tesznek a diákokon”. 

A Fidesz-média ezen kívül felszólította a hallgatókat, hogy küldjenek feljelentő leveleket azokról a tanárokról, akiket „baloldali politizáláson” érnek.

A napokban több olyan tanárral is beszéltünk, akik azzal az indokkal nem nyilatkoztak, hogy az egyetem és/vagy a kar vezetésének reakciójára várnak, arra, hogy kiálljanak a saját oktatóik és a tanszabadság mellett. Szerdán kérdéseket küldtünk az ELTE rektorának és a bölcsészkar dékánjának. A rektor nem reagált, Dr. Sonkoly Gábor dékán viszont pénteken válaszolt, ezt:

„Az ELTE BTK intézményként politikamentes oktatási és kutatási tevékenységet folytat. Bármilyen etikai tekintetben kifogásolható esemény etikai eljárás keretében kezelendő.

A kar vezetéséhez nem érkezett olyan etikai bejelentés, amely etikai eljárás megindítását indokolta volna. A védelem hallgatóinkat és oktató-kutatóinkat is megilleti.

Az elmúlt napok  sajtó-megnyilvánulásait nem kívánjuk kommentálni, és névtelen sajtó-bejelentéseket sem kívánunk kezelni.”

A hallgatóknak van önálló álláspontja

Az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatától is megkérdeztük, mit szólnak a konkrét esethez, illetve mi az álláspontjuk az egyetemi politizálásról úgy általában. A Jancsó Dorottya elnök által küldött válasz kiemeli:

„Az ELTE BTK 17 intézetében közel 7000 hallgató és több száz oktató kerül kapcsolatba egymással órai keretek között, amelyek során rengeteg nézőpont és vélemény találkozik, ezek között pedig óhatatlanul lesznek olyanok, amelyekkel nem mindenki ért egyet. Az egyik legfontosabb értékünknek tartjuk a vélemények szabad ütköztetését és a kritikai gondolkodást, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az ELTE BTK továbbra is az egyetemi ranglisták élén állhasson.”

„Hallgatótársaink mind a médiában olvasottakkal, mind az órákon hallottakkal kapcsolatban önálló álláspontokkal rendelkeznek, amelyek megvitatására akár egyetemi környezetben is lehetőségük van. Ebből következik az, hogy az egyes órák során elhangzottak alapján nem lehet és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni a Kar teljes közösségével kapcsolatban” - írja a HÖK, amely a hallgatók érdekképviseletét „egy higgadt, szakmai, aktuálpolitikától mentes környezetben igyekszik folytatni.” Azt írják, hogy ez nem mindig lehetséges, hiszen „a politikai térben gellert kapó ügyek hamar begyűrűzhetnek a hallgatók mindennapjaiba, ahol komoly károkat is okozhatnak, így az egyetem vezetésével közösen komoly szerepünk és felelősségünk van ezek kezelésében.”

Miért ne lehetne politizálni az egyetemen?

A fideszes média felhívása szerint feljelenteni csak azt kell, aki „baloldali politizálást” folytat, ahogy például a német szélsőjobboldali párt erre a célra létrehozott honlapján is csupán azt a tanárt kell jelenteni, aki az AfD-t kritizálja. De a kormánypárti médiában az is vádként merül fel, hogy a magyar egyetemek megszegik az általános szabályt, miszerint a politikának egyáltalán nincs helye az egyetemi oktatásban. Ahogy G. Fodor Gábor írja: „Az egyetemen persze lehet és kell politikai vitákat szervezni, de nem az órákon, hanem szigorúan azon kívül.” 

Ebből az következik, hogy a kormánypárti álláspont szerint 

az rendben van, ha fideszes politikusok Orbán Viktorral az élen óvodákban kampányolnak a szülők beleegyezése nélkül, vagy ha az egyetemistákat a választások előtt erőteljesen terelgetik a miniszter úr előadása felé - az viszont nem fér bele, ha egyetemi oktatók beszélnek közéleti kérdésekről. 

Az iskolai politizálás egyébként régi és nagy vita, a fideszes provokációnál sokkal színvonalasabb érvekkel mindkét irányba - és a fent idézett, októberi német eset ebből a szempontból is tanulságos lehet. Az AfD kezdeményezését elítélte az oktatási miniszter, a szakszervezetek és így tovább, de volt olyan tantestület, amely kezdeményezte, hogy mindannyiukat vegyék fel a megbélyegzettek listájára. A berlini iskola tanárai az AfD-nek írt nyílt levélben biztosították a pártot, hogy a jövőben is törekedni fognak az AfD bemutatására, és beszámolnak róla, ha a párt egyes tagjai a történelmi tényeket relativizáló, rasszista vagy demokráciaellenes megnyilvánulásokat tesznek. „Tesszük ezt, természetesen, az osztályteremben, összhangban az [ellentmondásos kérdések iskolai megbeszéléséről szóló] Beutelsbach-konszenzussal és az oktatási törvénnyel. A történelemből azt tanultuk, hogy ami feljelentésekkel és megfélemlítéssel kezdődik, az a másként gondolkodók táborokba zárásával végződik. Mindezek miatt, és azért is, mert nem félünk, megtiszteltetésnek vennénk, ha felvennék a nevünket a feljelentettek listájára.”

Fontos körülmény, hogy a német ügyben fiatalkorú diákokról van szó, míg az egyetemekre felnőtt emberek járnak, akik maguk választották az adott intézményt és az adott szakot, sőt jó esetben a tanáraikat is megválogathatják. Erre hívja fel a figyelmet az Eötvös Károly Intézet is, amely 2016-ban tett közzé irányelveket ebben az ellentmondásos kérdésben:

„Az egyetem a demokratikus véleménynyilvánítás szempontjából az egyetemi polgárok egyenjogú közössége. Az universitas a demokratikus értékek mellett elkötelezett értelmiségi műhely, tagjai felnőtt választópolgárok. A közügyekkel, vagyis a politikával kapcsolatos diskurzusnak, bizonyos megszorításokkal a pártpolitikai vitáknak is mindezekre tekintettel helye van az egyetemi életben.”

Az EKINT szerint a felsőoktatási intézménynek mint egésznek pártpolitikailag semlegesnek kell lennie, de „az egyetem olyan intellektuális környezet, ahol a különböző politikai és világnézeti, filozófiai nézetek ütköztetésének helye van. Tekintettel kell lenni ugyanakkor arra is, hogy jelentős lehet azon hallgatók száma, akik nem kívánnak politikai üzenetek címzettjei lenni a felsőoktatási intézményekben.”