George H. W. Bush 94 évesen halt meg 2018. december 1-én. Minden idők egyik legsikeresebb amerikai elnökeként kerül be a történelemkönyvekbe.
Egy gazdag Wall Street-i bankár fiaként született 1924-ben, az apja később szenátor is lett, megalapozva ezzel leszármazottai elképesztő politikai karrierjét, hiszen a fiából és az unokájából is elnök lett, míg egy másik unokája kormányzó.
George H. W. Bush 18 évesen vonult be a hadseregbe, éppen a második világháború kitörésekor. Pearl Harbour után ő volt a legfiatalabb pilótája az amerikai légierőnek, a nála ifjabbak meghaltak a japánok támadásában. A japán fronton harcolt, 58 bevetésben vett részt. Egyszer kilőtték a gépét, két társa, aki vele utazott meghalt, egy bárkán menekült, a japánok hajókkal mentek utána, de ezt is túlélte, végül egy tengeralattjáró mentette meg, hősként ünnepelték. 2003-ban azt mondta, hogy szerinte nem igazságos, hogy ő hős lett, mert kilőtték a gépét, míg akiket nem tudtak eltalálni, azoknak nem jár hősi kitüntetés.
A háború után a Yale-n tanult, majd Texasba költözött, hogy olajjal üzleteljen. 1960-ban indult először választáson, Texas egyik szenátori helyéért, de vesztett. 1966-ban lett először képviselő Washingtonban.
A következő években ENSZ-nagykövet, majd a pekingi amerikai követség egyik vezetője volt és 1976-ban egy évig ő volt a CIA igazgatója. Később azt mondta, hogy ez volt élete kedvenc állása.
1980-ban elindult az elnökválasztáson, de a republikánus előválasztásokon alulmaradt Ronald Reagannal szemben. Reagan alelnökének választotta, és nyolc éven át volt így az USA második számú vezetője. 1989 és 1993 között pedig amerikai elnök volt. A kampányában azt mondta: Elég csendes ember vagyok, de legalább meghallom a csendes embereket is. Nem volt olyan karizmatikus, mint elődje, és szintén nem ért fel utódja, Bill Clinton szónoki és szereplési képességeihez. Sokan tartották úgy, hogy egy burokban élő, a hétköznapi élettől végletesen eltávolodott politikus volt. 1992-ben elkapták a kamerák, amint kampány közben bement egy közértbe, és kiderült, hogy nem ismeri a vonalkód-leolvasót.
Lehet, nem járt le a boltba soha, de az ő elnöksége alatt vált az USA a világ egyetlen szuperhatalmává. Ehhez elődei teljesítménye is kellett, de a legélesebb időszakban neki kellett a kelet-európai békés átmenetet segítenie, ahogy az egykori kommunista tábor országai kapitalista, polgári demokráciákká alakultak. Ő volt az amerikai elnök, amikor Németország nemcsak egyesült, de közben a NATO tagja is maradt, amikor 15 felé szakadt az egykori halálos ellenség, a Szovjetunió. Elnöksége végére sokkal kevesebb diktatúra maradt a Földön, mint hivatalba lépése idején volt.
Ő indította az első Öböl-háborút is, mindmáig az egyetlen háborúját az USA-nak a második világháború óta, amit egyértelműen megnyert. Ez többek között azért volt lehetséges, mert Bush világos és elérhető célt tűzött ki: ki kell űzni az iraki hadsereget Kuvaitból. A győzelem után hatalmon maradhatott az iraki diktátor, nem szállták meg az amerikaiak Irakot, viszont arra kényszerítették Szaddám Huszeint, hogy ne bántsa a kurdokat. A most szervező észak-iraki kurd állam alapjai erre az időre nyúlnak vissza.
Bush fényes külpolitikai sikerei ellenére nem volt nagyon népszerű a saját hazájában. Nem szentelt elég figyelmet a belpolitikai és a gazdasági gondoknak, és még azt a választási ígéretét sem tudta betartani, hogy az elnöksége alatt nem emel adókat.
Ugyanakkor két nagyon fontos, korszakos hatású törvény is fűződik elnökségéhez: a Clean Air Act (tiszta levegő törvény) az USA első átfogó környezetvédelmi szabályozása volt, míg az Americans with Disabilities Act (amerikaiak fogyatékkal törvény) biztosította a fogyatékkal élők esélyegyenlőségét. Hiába állt a konzervatív oldalon, két legnagyobb hatású törvénye inkább baloldali volt.
Bush nem csak fiain keresztül élte túl politikai szerepét - George nevű fia 8 évig volt az USA elnöke, Jeb nevű fia pedig Floridát kormányozta 8 éven át. Azért is fontos maradt, mert kifejezetten szívélyes volt a kapcsolata az őt követő demokrata elnökökkel, Clintonnal és Obamával is, rendszeresen csatlakozott jótékonysági akcióikhoz, szívesen mutatkozott politikai ellenfeleivel is.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.