Budapest kiemelt helyen a Nobel-díjasok földrajzában

A hagyományoknak megfelelően Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adták át a Nobel-díjakat Stockholmban. Az idei 12 díjazott közül minden második az Egyesült Államokban született, mindössze három nő van közöttük. Utóbbi még így kimagasló arány. 

Az első nő, Marie Curie 1903-ban nyerte el a Nobelt. A fizikai Nobel-díjat kapta, utána hatvan év telt el, hogy ezen a területen újra nőt ismerjenek el. És Maria Curie után 115 évvel kapta meg a fizikai Nobelt a harmadik nő, Donna Strickland, aki megdöbbent, amikor megtudta ezt a statisztikát. Az arány a fizikai Nobelnél így néz ki: 207 férfi, 3 nő. 

Szintén Marie Curie volt, aki az első kémiai Nobel-díjat megkapta, 1911-ben. Itt hajszállal jobb az arány, de így is: 176 férfi, 5 nő. 1935-ben másodikként Marie Curie lánya, Iréne Joliot Curie kapta meg az elismerést, az ötödik nő idén Frances H. Arnold lett. Hogy miért díjazták ilyen ritkán a nőket XX. század tudományos életében, arra Burnell Bell elmaradt Nobel-díja mára az egyik legismertebb és legtöbbet idézett példa. Szerinte úgy működött a világ, hogy a professzorok, és nem a diákok kapták az elismerést az eredményekért. Ekkor mindenki úgy gondolt erre, hogy a tudományban vannak a férfiak, akik alatt egy rakás fiatal dolgozik. És ha jönnek az eredmények, akkor az egy szem férfit díjazzák, ha viszont hiba csúszik a kutatásba, akkor is őt kárhoztatják. A pulzárok felfedezését mindenesetre neki köszönhetjük, de a férfi kollégája kapta meg a díjat. A témáról a Qubit is írt.   

A közgazdasági Nobel-díjat 1969-ben ítélték oda először. 81-en kapták meg azóta, köztük csak egyetlen nő, Elinor Ostrom 2009-ben. 

Az orvostudományi Nobelt 12 nő kapta meg eddig, 204 férfi mellett. Az első nő, Gerty Cori csak 46 évvel a díj elindítása után lett díjazott. Az elmúlt tíz évben valamennyire javult az arány: négy nőt is díjaztak (miközben azért 21 férfit is). 

A nem tudományos területen ez az arány: 

  • irodalmi 114/14 (az elmúlt 11 évben 4-en kapták meg), 
  • béke 106/17 (2011 óta öten).

1901 óta összesen 908-an kapták meg a díjat, közülük csak 52 nő.

Hol születtek a Nobel-díjasok?

Térképre vittük a Nobel-díjasok születési helyét. Nem jelenti azt, hogy a mostani állapotokat tükrözi, sok német a most már Lengyelországhoz tartozó városokban született. 

A Nobel-díj fővárosa továbbra is New York. Itt született az idei nobelesek közül Arthur Ashkin, aki 96 évesen minden idők legidősebb díjazottja lett. 

A térképet leginkább az irodalmi és béke Nobel teszi egzotikussá, a tudományos Nobel nagyon nagy része amerikai, angol, német és francia születésűeké. Budapestet az teszi különlegessé, hogy ötféle elismerést is elnyertek a magyar főváros szülöttei. (Kizárólag férfiak.)

Budapesten született Nobel-díjasok: 

  • Hevesy György, 1885 - kémiai Nobel
  • Szent-Györgyi Albert, 1893 - orvosi Nobel
  • Békésy György, 1899 - orvosi Nobel
  • Gábor Dénes, 1900 - fizikai Nobel
  • Wigner Jenő, 1902 - fizikai Nobel
  • Harsányi János, 1920 - közgazdasági Nobel
  • Oláh György, 1927 - kémiai Nobel
  • Kertész Imre, 1929 - irodalmi Nobel

Csak Nobel-békedíjas nem született Budapesten, kevés ilyen város van (ha lenne matematikai Nobel, még jó pár magyar tudós kapta volna meg a díjat). New Yorkban, Párizsban és Londonban teljes a kör, Bécsben irodalmi Nobel-díjas nem született, Berlinben is egy lyuk van, közgazdasági Nobel-díjasuk nincs, Moszkvában az orvosi hiányzik. Több olyan város van, ahol a tudományos címek megvannak, irodalmi és béke nincs, ilyen Chicago, Boston, Frankfurt. Prágában két hiány van: fizikai és közgazdasági Nobel-díjas nem született a városban. 

Különleges hely tehát Budapest, abban is, hogy egyetlen itt született Nobel-díjas van, aki - németországi évek után - itt is hunyt el, Kertész Imre.  

Békesy GyörgyFotó: Wikimedia Commons

A legtöbb Nobel-díjas amerikai (276, plusz 99-en máshol születtek, de Amerikában éltek, amikor megkapták a díjat. Kiugró a New York-iak száma, 54-en születtek New Yorkban/Brooklynban. Párizsban 25 Nobel-díjas született, Londonban 18, Bécsben 14. (Kettőt magyar származásúnak tartunk, erről kicsit később.) Chicagóban 12, Berlinben 11 születési helyre tehetnek ki emléktáblát (utóbbinál egyet magyarnak tartunk). 

A Nobel-díjaknál elképesztő fölényben vannak az amerikai egyetemek/kutatási helyek. Az első tucat egyetem közül, aminek munkatársa az ott végzett kutatásért kapott Nobelt, 10 amerikai, a Harvard az első, a brit Cambridge a második, aztán jön a Berkeley, a Chicagói Egyetem, a Columbia, az MIT. Az Oxfordi Egyetem a 9. A berlini Humbold csak 13., a Sorbonne 14. Jönnek fel a japán egyetemek, a korábbi japán díjazottak még Amerikában kutattak, mostanra már japán egyetemek is fent vannak a listán a fizikai és az orvosi területen. De norvég, svájci, holland, belga és kanadai kutatók is fel tudták magukra hívni a figyelmet az elmúlt években az óriás amerikai egyetemek mellett. 

Hogy magyar kutatónak van-e esélye Nobelt nyerni, arról időnként optimistán nyilatkoznak. 2015-ben Krausz Ferencet, a németországi Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatójaként emlegették. Hogy Magyarországról erre lesz-e esély, az nagy kérdés. Mindenesetre a kormány most háborúban áll az MTA-val, Palkovics László pedig inkább Mészáros Lőrinc kamionparkolóját avatta fel, és nem jelent meg az akadémián a forrásmegvonás ellen tiltakozó tudósoknál. 

Tudományos háttér nem kell az irodalomi Nobelhez, minden évben rendszeresen emlegetik esélyesként Nádas Pétert és Krasznahorkai Lászlót. 

Mikor hagyták el Magyarországot?

Arra büszke lehet Budapest, hogy 8 Nobel-díjas is született a városban, arra már nem, hogy közülük csak egy nem hagyta el végleg Budapestet, Kertész Imre. Van, akit a szélsőjobb üldözött el, akad olyan is, aki a nácikat túlélte, de a kommunistákból már nem kért, és van, aki az itthon ellehetetlenült kutatási feltételek miatt távozott. És egyetlen van, aki a nácikat és a kommunistákat is túlélte, és maradt. 

Kertész Imre Nobel-díjas író és felesége, Kertész Magda a Magyar Szent István Rend átadása alkalmából tartott ünnepségen Budapesten, a Sándor-palotában 2014. augusztus 20-ánFotó: Kovács Attila / MTI

Hevesy György 1920-ban hagyta el Magyarországot, miután 1920-ban kikeresztelkedett zsidó család gyermekeként, a numerus clausus miatt megvonták tőle az előadói jogot. Hevesy Koppenhágában folytatta lenyűgöző tudományos munkáját. Ha itthon maradhatott volna, akkor az általa felfedezett Hafniumot talán Hungaricumnak hívnák, így a dán főváros korábbi nevét választotta, az ott végzett munkásságának tiszteletére. Dánia náci megszállása idején Stockholmba menekült, az 1944-ben neki ítélt Nobel-díj megkönnyítette, hogy megkapja a svéd állampolgárságot, addig magyar útlevelét használta. Svédországban hunyt el 1966-ban, 80 évesen. Családja úgy döntött, hogy 2001-ben Budapesten temetik el a hamvait. A Nobel-érmét másfél évtizeden keresztül őrizték a Magyar Tudományos Akadémián, de fia 2015-ben visszakérte azt, hogy egy svédországi múzeumban helyezzék el.

A 15 évig itthon őrzött, majd visszaadott Nobel-éremFotó: mta.hu

Wigner Jenő 1921-ben a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta a budapesti Műegyetemen megkezdett tanulmányait. 1925-ben rövid időre még visszatért Magyarországra, édesapja mellett mérnökként dolgozott az újpesti bőrgyárban. Innen csábította el a berlini Kristálytani Kutatóintézet. Hitlerék hatalomra jutása után elhagyta  Németországot, fél évig Európában utazgatott, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Látogatóba négyszer jött haza, először 1976-ban, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat meghívására, egy évvel később ugyanez a társulat tiszteletbeli tagjává választotta. 1983-ban meglátogatta a paksi atomerőművet, majd 1987-ben az ELTE tiszteletbeli doktora lett. A fogadásán eljátszatta a kedvenc nótáját egy cigányzenekarral és csárdásozott is. 1988-ban egészségi állapota miatt már nem vállalta az utazást, amikor az MTA tiszteletbeli taggá választotta. Princeton-ban hunyt el 1995-ben, 92 évesen, a sírja is New Jersey-ben van.  

Gábor Dénes először 20 évesen, 1920-ban költözött Németországba, itt folytatta tanulmányait. A nácik miatt 1933-ban hazatért, de egy évvel később innen is elmenekült, 1934-ben Angliában telepedett le. Hosszú idő után, 1962-ben látogatott haza. 1971-ben kapta meg a Nobel-díjat a hologram feltalálásáért. Londonban halt meg 1979-ben. 

Békesy György 1946-ban - miután a laboratóriuma megsemmisült a háborúban -, előbb Svédországba ment kutatni, majd az Egyesült Államokba emigrált. Ezért  1949-ben az akadémiai tagságát megszüntették. 1961-ben nyert el az orvostudományi Nobel-díjat „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”. Ezeknek a kutatásoknak a jó részét még Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében. Honoluluban halt meg 73 éves korában, hamvait a Csendes-óceánba szórták.

A játékelmélet Nobel-díjasa, Harsányi János - miután munkaszolgálatosként úgy maradt életben, hogy megszökött a századát Ausztriába szállító vonatról - a második világháború után még filozófiából is doktorál Budapesten. Antimarxistaként viszont nem volt maradása a kommunista Magyarországon, a családi patikát is államosították, így leendő feleségével 1950-ben a zöld határon Ausztriába szökött. Ausztráliában és az Egyesült Államokban élt, 1994-ben kapta meg a Nobel-díjat. 2000-ben, 80 évesen hunyt el Kaliforniában, Berkeley-ben. Amikor Harsányit a Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben tiszteleti tagjává választotta, a fasori gimnázium egykori diákja ezt nyilatkozta: „A magyarok általában nem tisztelik a tudományok határait... A magyar iskola nagyon jó volt, remélem, most is jó. Amikor én jártam iskolába, mindenkinek kellett latint, matematikát, fizikát tanulnia. Budapesten volt egy speciális intellektuális tradíció, a kávéházi kultúra. Ennek volt a terméke Karinthy Frigyes is, akit sok minden érdekelt, sok mindenben volt tájékozott. Ha az ember egy magyar mérnökkel vagy orvossal beszél, nem meglepő a zenei vagy filozófiai érdeklődése. Amerikában az ilyen nem fordul elő. Az általános műveltség Magyarországon sokkal magasabb. Szerencsém volt, hogy pesti gimnáziumba jártam...” 

Szent-Györgyi Albert hazai kutatásért kapta meg a Nobel-díjat 1937-ben, tíz évvel később azonban már Amerikába emigrált. A háború után nemzetgyűlési képviselő is volt, az első alkalommal kiosztott Kossuth-díj kitüntetettjei között is szerepelt a neve, de azt már nem vette át. Svájcban érte a hír, hogy letartóztatták kutatásai anyagi támogatóját, Ráth Istvánt, ezért nem haza, hanem feleségével már New Yorkba utazott 1947-ben. 1955-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Itthon a kommunisták igyekeztek kitörölni az emlékét, a Budapest XVIII. kerületében a nevét viselő utcát 1953-ban átnevezték Gerely utcára, az indoklás szerint a „Nyugatra távozott kozmopolita tudós” nem érdemli meg az elismerést. Kétszer utazott csak haza, 1973-ban a Szegedi Biológiai Kutatóközpont átadására, 1978-ban pedig tagja volt a magyar koronát visszaszolgáltató küldöttségnek. 1986-ban, az Atlanti-óceán partján lévő háza kertjében temették el.

Szent-Györgyi AlbertFotó: Photo12

Oláh György a piaristákhoz járt, a második világháború alatt Sztehlo Gábor evangélikus lelkész bujtatta. A háború után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, ahol 1949-ben doktorált, tudományos karrierjét is Magyarországon kezdte. Családjával 1956-ban menekült el Magyarországról. Előbb Londonban, majd Kanadában éltek, végül az Egyesült Államokban kapott munkát. Kapcsolata nem szakadt meg a magyarországi kutatókkal, a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. 1994-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat a karbokationok kutatásáért. 2017-ben, Beverly Hillsben hunyt el 89 évesen, végakaratának megfelelően Budapesten temették el. (Budapest díszpolgára, ezt a címet csak ő és Kertész Imre kapta meg a fővárosban született Nobel-díjasok közül.)

Kertész Imre - bár élt Németországban is - Budapesten hunyt el 2016-ban. 

És akiket nehéz besorolni

Van olyan Nobel-díjas, akire szokás magyarként hivatkozni, bár ők maguk ezt nem hangoztatják, sőt. 

Lénárd Fülöp (Philipp Eduard Anton von Lenard) 1905-ben kapta meg a fizikai Nobelt. Ő maga nem tartotta magyarnak magát, de az első magyar Nobel-díjasként szokás emlegetni. Német eredetű családban született Pozsonyban, otthon németül beszéltek, de - ahogy önéletrajzában írja - „az iskolákban magyarként neveltek, és ezért nem haragszom”. Azt is megemlíti, hogy a magyar iskola számára olyan szilárd erkölcsi tartást adott, amit nem talált meg az osztrák diákoknál. „A magyar irodalom és történelem, ahogy tanították, nagy mélységeket és érdekességeket tartalmazott, egyébként a német nyelv és irodalom szintén tantárgy volt. Így azután semmi sem hiányzott nekem az iskolából; a tanárral csak magyarul beszéltünk (különösen körülbelül 1877 után), egymás közt, egyébként azonban tetszés szerint németül is”. 

Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, aztán Németországban folytatta és fejezte be. Később fél évig kutatott Eötvös Lorándnál, de miután nem kapta meg a budapesti asszisztensi állást, végleg Németországba ment. Élete végéig aktív volt a kapcsolata a magyar tudományos élettel, 1897-től az MTA levelező, 1907-től rendes tagja lett. A korszak egyik legnagyobb fizikusából végül megkeseredett tudós lett, aki lopással vádolta meg Röngtent, összekülönbözött Einsteinnel, akit rendszeresen fel is jelentett, tudományos eredményei helyett lelkes náciként vonta magára a figyelmet. 1947-ben hunyt el Németországban.

Bárány Róbert (Robert Bárány) 1914-ben kapott orvosi Nobelt. Apja magyar, anyja osztrák volt. Az 1876-ban Bécsben született Bárány anyanyelve már német volt, nem beszélt magyarul. A magyar tudományos körökkel nem volt kapcsolata, de az osztrák orovosok sem fogadták be. A Nobel-díjnak köszönhetően a svéd diplomácia kiszabadította az orosz hadifogságból, de miután visszatért Ausztriában, nem kapott állást, ezért Svédországban költözött, ott is halt meg 1936-ban. Életéről nemrégi film is készült, amiben lényegében lopással vádolták meg, egy szerencsétlen flótásnak mutatták be, akire Ausztriában sosem voltak rá büszkék, Magyarországon pedig alig ismerik, se köztereket, se intézményeket nem neveztek el róla. 

Zsigmondy Richárd (Richard Adolf Zsigmondy) 1925-ben kapott kémiai Nobelt. Szülei magyarok voltak, ő Bécsben született. Nem Budapesten nevelkedett, nem Magyarországon tanult, a magyar tudományos élettel annyira nem volt kapcsolata, hogy a Természettudomány Közlöny meg sem emlékezett a Nobel-díjáról. 1929-ben Göttöngben hunyt el. Annak ellenére, hogy kevés közük volt Magyarországhoz, a Magyar Nemzeti Bank Bárány Róbert és Zsigmondy Richárdot is magyar Nobel-díjasként tartja számon, és emlékérmet is verettek a tiszteletükre 2014-ben és 2015-ben. 

Fotó: penzvero.hu

A Nobel-békedíjas Elie Wiesel Máramarosszigeten született 1928-ban ortodox zsidó családban, amikor a település már Romániához tartozott. Családját akkor hurcolták el, amikor Máramarossziget ismét Magyarország része volt, szülei és hatéves húga meghalt a holokausztban. Wiesel a jiddis mellett magyarul is beszél, egy 1988-as interjúban azt mondta, hogy magyar zsidónak tartja magát, meg egy kicsit román zsidónak is. 2009-ben, amikor hosszú idő után járt ismét Magyarországon, a Parlamentben hívta fel arra a figyelmet, a magyar nácik együttműködése is kellett ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sok embert meggyilkoljanak. Felrótta a magyarok közönyét, de azt is mondta, hogy a mai Magyarországgal szemben nem érez haragot, és nem tartja felelősnek a tegnapért, de azért felelősek, amit a múlt emlékével tesznek. 2004-ben átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét Mádl Ferenc köztársasági elnöktől, de a kitüntetést 2012-ben visszaadta. Kövér Lászlónak - aki részt vett Nyírő József újratemetésén - írt levélben ezt azzal indokolta, hogy Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők. Elie Wiesel 2016-ban hunyt el, New Yorban. 

Herskó Ferenc, illetve Avram Hershko Karcagon született 1937-ben. Azért élte túl a holokausztot, mert őt és a családját szállító vonat nem Auschwitzba, hanem valamirt Bécs környékére, Strasshofba vitte. Hazatértek Karcagra, de a család 1950-ben kivándorolt Izraelbe. A kémiai Nobel-díjat 2004-ben kapta meg. Távolságtartó Magyarországgal szemben, de az egyik fia a SOTE-ra járt. 2005-ben Gyurcsány Ferenc kitüntette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. Karcag díszpolgárrá is avatta, itt Herskó azt mondta, hogy „a Nobel-díjat hozó kutatási eredmény izraeli eredménynek tekinthető, ugyanakkor nagyon örülök, hogy innen, ebből a kisvárosból származom. Nem vitás, nagyon jó gyökereim vannak a magyar kultúrában is, amit a szüleimtől kaptam”. Azt is mondta, hogy „a zsidóságot sújtó tragédiát, a gyűjtőhelyen töltött időt és a strasshofban töltött munkaszolgálati történéseket, a sok borzalmat jó lenne elfelejteni és meg nem történtté tenni”. Herskó 80 éves, Izraelben él. 

Polányi János, pontosabban John C. Polányi az egyik legkiválóbb magyar értelmiségi család tagja, apja, Polányi Mihány kémikus és filozófus, nagybátyja, Polányi Károly közgazdász és társadalomfilozófus. János azonban már Berlinben született, a balos család jó része ugyanis az üldöztetések elől 1919-ben Németországba költözött. Polányicsak néhány vakációt töltött Budapesten élő nagymamájánál, kanadai, és nem magyar tudósnak tarja magát. A család ugyanis a nácik elől Németországból is elmenekült Angliába, Polányi végül Kanadában telepedett le. 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

A 2006-os székfoglalóját meg lehet nézni, már itt is John C. Polányiként konferálták fel. A szüleit magyarnak nevezi, saját magát nem, nem is beszél magyarul, de mesél a kevés emlékéről, ami a magyarokhoz köti, Karinthy Utazás a koponyám körül című könyvéről, ami ott volt a könyvespolcukon. Ő is tiltakozott 2017-ben a CEU elüldözése miatt.