Aki nem a Fidesz, az már nem is létezik

Szerda óta majd minden este tüntettek a fővárosban az ellenzék által rabszolgatörvény névre keresztelt túlóratörvény ellen, amelyet december 12-én, a magyar politika rendszerváltás utáni történetének legbotrányosabb ülésnapján, a fideszes különbíróságok felállításáról szóló törvénnyel együtt fogadott el a parlament. A tüntetéssorozat sok újat hozott az ellenzéki politizálásban, újra aktivizálta a 2014-2018-as parlamenti ciklus legnagyobb ellenzéki sikere, az olimpiai népszavazáshoz szükséges aláírások összegyűjtése mögött álló Momentumot, és megmutatta, hogy a tavaszi választási kampányban látott szerencsétlenkedés után mégis lehetséges valódi ellenzéki összefogás: a túlóratörvény ellen együtt demonstrált a Momentum, a Jobbik, az MSZP, az LMP, a DK meg az alig vagy inkább egyáltalán nem létező Párbeszéd és a Liberálisok is.

Az viszont sokkal fontosabb, mit mutattak meg az elmúlt napok, hetek történései a Fideszből és a kormányból. A fideszesekről két lényeges dolog derült ki:

  1. A párt, amelyik keresztülerőszakolta a parlamenten a hat napos munkaheteket legalizáló törvényt, annyira ellustult, hogy egy párt alapvető feladatait sem hajlandó már elvégezni,
  2. Nemhogy engedményre vagy kompromisszumra, de vitára, tárgyalásra is képtelen már a kormányerő, a nem rájuk szavazó magyaroktól mostanra annyira eltávolodtak, hogy a két csoport között az érdemi kommunikáció is lehetetlenné vált.
Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

Arra, hogy a túlóratörvény egyáltalán létezik, eleve a Fidesz lustasága hívta fel a magyar közvélemény figyelmét, november 27-én ugyanis a törvényjavaslat éjfélig tartó parlamenti vitáján Lezsák Sándor álmos lett, haza szeretett volna menni, ezért egyszerűen megvonta a szót a törvényt kritizáló ellenzéki képviselőktől, aztán berekesztette az ülést. A vitát egyébként a Fidesz parlamenti padsoraiban egy képviselő ülte végig, Kósa Lajos, a törvény beterjesztője, aki viszont láthatóan nem is akart válaszolni az ellenzék semmilyen felvetésére, végig a mobiljába temetkezett.

Az ülés berekesztése, és az ellenzékiek felháborodott hozzászólásai másnap bejárták a  sajtót (már azokat a szerkesztőségeket, amik még nem kerültek a Fidesz kezébe), a magyar újságolvasók pedig ekkor kezdtek egyáltalán érdeklődni a törvényjavaslat iránt. Ha tehát a parlamentben lévő két (2) darab fideszes, az ülés levezető elnöke és a törvényjavaslat beterjesztője hajlandó lett volna hajnalig ülni a parlamentben, és végighallgatni az ellenzéki hozzászólásokat, fele ekkora közfelháborodás sem követte volna az ülést.

Lezsákék azonban nemcsak a munkájuk elvégzéséhez és néhány órányi túlmunkához voltak lusták, de a parlamenti szabályokat is semmibe vették. 2018 végére Magyarország oda jutott, hogy nemhogy a teljes Fidesz- és KDNP-frakció, de még két (kettő darab) képviselőjük sem hajlandó nemhogy vitatkozni, de meghallgatni sem az ellenzéket, ha éppen álmosak. A Fidesz akciója bebizonyította: ezt az országot már egyáltalán nem a választott képviselőkből álló parlament irányítja, hanem a párt. Nem a párt igazodik a parlamenti szabályokhoz, hanem fordítva.

Ha a párt képviselői álmosak, a parlament bezár. Úgysem fontos, ami ott történik.

Ezek után az ellenzékiek több ezer módosítót adtak be, ezzel próbálva legalább hátráltatni a törvény elfogadását, a fideszesek erre – ismét csak eltérve a saját maguk által alkotott Házszabálytól – eldöntötték, hogy az ellenzéki módosítókról egyben kell szavazni. Nehogy már végig kelljen ülniük 2800 szavazást! Akkor 2800-szor kellene megnyomniuk egy gombot!

A törvény december 12-re ütemezett elfogadására komoly parlamenti akciókkal készült az ellenzék, elfoglalták a pulpitust, és megpróbálták szabotálni az ülést. A parlamentben erre átállították az elektronikus szavazási rendszert, és megszavazták a törvényeket, majd az Országgyűlés Hivatala kijelentette, hogy ez az egész törvényes volt, az így meghozott jogszabályok érvényesek. A Hivatal ezen a napon egészen a Fidesz akaratának megfelelően működött, azzal senki nem foglalkozott, hogy a képviselői helyek egyharmadát ellenzéki képviselők foglalják el, olyanok, akik azért ülnek ott, mert 2,5 millió ember vagy rájuk vagy a pártjukra szavazott (a Fidesz mögött közben 2,8 millió szavazat áll, a parlamenti küszöböt el nem érő, de most szintén a kormány ellen tüntető pártok mögött pedig még kb. 300 ezer).

Fotó: Bankó Gábor

Az ellenzéki képviselők az ülésen kérdezgették a fideszeseket, mi a véleményük az eljárásról, többször megszólították Orbán Viktort is, de válaszok helyett bárgyú mosolygást kaptak csak a miniszterelnöktől.

Ez már áthajlik a második tanulságba: a Fidesz nemhogy vitára, de semmilyen érintkezésre nem hajlandó már az ellenzékkel, és – ahogy a későbbi tüntetések megmutatták – az ellenzéki szavazókkal sem. Az már az olimpiai pályázat duzzogó visszavonásakor is látszott, hogy a kormánypárt nem is akar többé demokratikus keretek között, érvek ütköztetésével zajló vitákba belemenni, mostanra viszont eljutottunk oda, hogy a Fidesz úgy viselkedik, mint a Stanislaw Lem regényében szereplő Solaris bolygó, amiről ugyan sejtik az asztronauták, hogy valamilyen idegen intelligencia mozgatja, de az annyira különbözik az emberi elmétől, hogy képtelenek érdemben kommunikálni vele. A Solaris óceánja (épp mint Orbán arca a túlóratörvény elfogadásakor) csak mozog, néha reagál, de nem tudni, mire és miért éppen úgy, ahogy. A kapcsolatfelvétel lehetetlen.

A Fidesz azonban nem földönkívüliekből áll, Orbán és pártja a saját akaratából szigetelte el magát teljesen az ország nem őket támogató fele elől. Az ellenzékiek számára a Fidesznek nincs üzenete, a párt nem is akar tudomást venni ezekről az emberekről.

A túlóratörvény elfogadását követő tüntetésekre is ugyanezzel az ignoranciával és lustasággal válaszolt a hatalom. Az MTVA székházába érkező ellenzéki képviselőkkel sem a közmédia vezetői, sem fideszes politikusok nem voltak hajlandók beszélni, a követeléseiket nem olvashatták be. (Az Echo TV-ben közben probléma nélkül elhangozhattak.)

A Fidesz vezetése úgy viselkedik, mint akik nem vették észre a tüntetőket, és meg sem kísérlik megérteni az elégedetlenségüket. Pont úgy, ahogyan az államot képviselő rendőrök viselkedtek az MTVA székházából erőszakkal kidobott ellenzéki képviselőkkel: mintha fel sem fognák, hogy a biztonsági őrök megsértették ezeknek  az embereknek a jogait.

Az ellenzéki képviselőket és a szavazóikat 2018 végére kiírta Magyarországból a Fidesz. Pont ezért annyira dühösek az utcán az emberek. Senki nem szereti, ha nem vesznek róla tudomást.