Szájer József: A kormány feladta a polgári szabadságjogok eszményét

"Egy szabad és biztonságos nemzeti, politikai közösség nem épülhet a félelemre és a hazugságra" - kezdte 2006. szeptember 23-án - tehát a tévészékház ostroma, a Blaha Lujza téri összecsapás és a nagykörúti fantomoszlatás után, de még a 2006. október 23-i gumilövedékes oszlatás előtt -, a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikáját Szájer József. Vannak cikkek, amikről azt mondjuk, szépen öregednek. Szájeré nem ilyen. Egyáltalán nem öregedett, ma ugyanolyan frissnek hat, mint hatott bő 12 éve.

"Egy szabad és biztonságos nemzeti, politikai közösség nem épülhet a félelemre és a hazugságra épültek" - írta, hozzátéve, hogy "[a]zt gondoltuk, hogy soha többé nem jöhet vissza az idő, amikor a hatalom birtokosai következmények és felelősség nélkül hazudhatnak az embereknek".

"[A]zt gondoltuk, hogy soha többé nem jöhet vissza az idő, amikor a szabadságjogaikat gyakorló polgárokkal szemben koncepciós eljárást folytathat a hatalom. Azt is gondoltuk, hogy a kormányzat túlhatalmát korlátozó független intézmények majd megvédik az emberek jogait" - írta.

Szájer írása alapján a Fidesz sok minden mást is gondolt még 2006-ban. Például azt, hogy "a demokratikusan megválasztott kormány tettei számon kérhetők lesznek, és vége a szocializmus kollektív felelőtlenségének, amely a bajok, a botrányok felelőseit sosem a felső politikai vezetőkben, hanem mindig a beosztott, védekezni és a felelősséget lejjebb hárítani nem képes kisemberekben találta meg".

De Szájer nemcsak azt osztotta meg, miket gondolt, hanem az aktuális helyzetet is értékelte. "Magyarország mára olyan ország lett, ahol a kormány büszke a hazugságra, és aki pedig kimondja az igazságot, azt a hazugok kórusa azonnal megtámadja, kineveti és ellehetetleníti, legyen az a köztársaság elnöke, az ellenzék vezetője vagy egy jogait érvényesítő egyszerű állampolgár" - írta, hozzátéve még, hogy "[m]a olyan kormánya van az országnak, amely képtelen eltűrni a független intézményeket, amely folyamatosan támadja mindazokat a személyeket, akik nem az ő ellenőrzése alatt állnak".

A sajtószabadság helyzete miatt is aggódott. "A sajtó jelentős része részben szolgalelkűségből, részben anyagi érdekből, részben a hatalomtól való függés miatt nem képes ellátni hatalmat ellenőrző funkcióját, és nemhogy nem védi meg az igazságot, hanem rendre a hatalom hazugságainak szolgálatába áll" - írta.

Végül azt is megfogalmazta, hogy szerinte mit kell tenni. Egyrészt

"[f]el kell szólalni azért, hogy az állami propaganda ne tudja elhitetni az otthon maradt többséggel, hogy azok, akik a hatalom cinizmusán felháborodva az utcán békésen tüntetnek, nem a csőcselék, hanem felelős magyar polgárok, akik csak azt teszik, ami mindannyiunk kötelessége: védik a szabadságunkat".

Másrészt

"[m]inden alkotmányos eszközzel küzdenünk kell azért, hogy a sajtószabadság, a szólás- és gyülekezési szabadság, a vallás és az egyesülés szabadsága, az emberi méltóság, a kisebbségek jogai és az irántuk való tolerancia, a választások tisztasága, a felelős kormányzás, a magyar nemzetért való felelősségvállalás, a kormányt ellenőrző, ellensúlyozó hatalmi ágak elválasztása visszanyerje valódi jelentését Magyarországon".