• 8,8 milliárdot már kifizettek 2014 óta az e-jegyrendszerre.
• További 26,8 milliárdot terveznek még elkölteni, de akkor az optimista tervek szerint is csak 2020 végétől működhet a rendszer.
• 400 millióból meg lehetne valósítani a fapados verziót, ami a legtöbb problémát szinte azonnal orvosolná.
• Bécs, Berlin és Prága simán megoldotta.
• Budapest még a fejlődő országoktól is alaposan le van maradva.

A Fővárosi Közgyűlés december 12-én szavaz az e-jegyrendszer folytatásáról, de igazán még elképzelés sincs, hogy mi legyen a jövő: azt tudják, hogy az állami egységes jegyrendszerhez kellene csatlakozni, de hogy ki végezze el ezt a feladatot, fogalmuk sincsen. Arra sem gondoltak, hogy 4 év egy helyben topogás után egyáltalán van-e még értelme az eredetileg tervezett projektnek.

Nem kevés pénzt költött el a főváros és a BKK a projektre: összesen 8,8 milliárd forintot fizettek ki eddig, a teljes projekt összköltségét pedig 35,6 milliárd forintra teszik. Ez annyira nagy összeg, hogy 400-500 új busz is kijönne belőle, ami a fővárosi buszok közel fele. Amíg azt tudjuk, hogy ezek cseréjére szükség lenne, az e-jegyrendszer már nem tűnik ennyire fontosnak.

Az e-jegyrendszerre azonban nem csak Tarlós István főpolgármestersége alatt költött a város. 2008-ban abból volt botrány, hogy az AAM tanácsadó cég 278 millió forintos szerződést kötött a BKV-val az elektronikus jegyrendszerrel kapcsolatban, amiből végül 100 milliót fizettek ki – ma már egy ilyen tétel szinte fel sem tűnne az egyre csak hízó e-jegy költségek között. Ezen kívül 52 millió forintos szerződést kapott a Transman Kft. 2007-ben, így már 9 milliárd ment el összesen az elmúlt másfél évtizedben a soha sem működő rendszerre.

Miért kell e-jegy egyáltalán?

Az elektronikus jegyrendszer egyik legfőbb célja, hogy végre igazságosabb legyen a jegyek árazása: ma Budapesten elképesztően drága a bérletek árához képest a jegyeké. Ennek legfőbb oka, hogy a 350 forintos vonaljegy – a metróvonalak kivételével – nem alkalmas átszállásra. 

Ha valakinek el kell jutni valahová, és jegyet vesz, akkor a 350 forintos vonaljegy helyett 530 forintos átszállójegyet kell vennie. Egy oda-vissza út már 1060 forint. Egy havi bérlet eközben 9500 forint, kb. nyolc oda-vissza út. Emiatt aki csak alkalmi utas, annak sokkal drágább a rendszer, sokkal nehezebben váltanak egy-egy alkalommal BKK-ra például az autósok.

Budapest-szintű városok működnek ejegyrendszer nélkül is

Már másfél évtizede azt ígéri a mindenkori főpolgármester, Demszky Gábor kezdte, Tarlós István folytatta, hogy csak már egy kicsit kell várni, és az elektronikus jegyrendszer működni fog. A sorozatos kudarcokat és a hasztalan közpénszórást látva, fel lehetne tenni azt a kérdést is, biztosan nincs-e más megoldás?

Közép-Európa legtöbb országában nincsen elektronikus jegyrendszer, és nem is tervezik azt bevezetni. Berlinben, Prágában vagy Bécsben nem jelentős gond a bliccelés, ezért sok tíz milliárdot költeni egy beengedőkapus, digitális rendszerre nem érdemes.

A közép-európai országok a 90-es években a hagyományos lyukasztók helyett olyan berendezésekre álltak át, aminél egy nyomtató rányomja a dátumot és az időt a jegyre, és ez alapján látja az ellenőr, hogy a 30, 60, vagy éppen 90 perces jegy érvényes-e még.

A BKK-nak 2017-ben összesen 64,5 milliárd forint bevétele volt jegy- és bérletértékesítésből. Számításaink szerint az összes bevétel 18 százaléka származott jegyértékesítéséből. Akármilyen modern rendszert vezetnek be, a bérleteladások nem nagyon változnak, a jegyekből lehetne csak többletet várni. Kérdés, nem lenne-e érdemesebb a 35,6 milliárdos fejlesztés helyett egy olcsóbb rendszert bezvezetni, ami lehet, hogy nem annyira high-tech, lehet a bliccelést sem szorítja vissza annyira, de legalább többeknek lesz kedve akár alkalmilag is tömegközlekedni. 

Fapados innováció

Utánajártunk, mennyibe kerülne a fent említett 90-es évekbeli technológiát Budapestre elhozni, és számításaink szerint negyed milliárd forintból néhány hónap alatt mindez megoldható lenne.

A BKV járművei közül jelenleg 107 villamoson kb. 400 hagyományos jegylyukasztó van, a kb. 200 darab, azonnali cserére érett, 25 év feletti magaspadlós Ikarus buszon és trolibuszon pedig kb. 700 darab mechanikus lyukasztó van még.

Egy új, elektronikus jegykezelő 120-180 ezer forintba kerül, mennyiségtől, kialakítástól és a piaci helyzettől függően. A beépítés drága, darabonként akár 250 ezer forint is lehet: kábelekkel el kell vinni az áramot a régi járműveken, a FUTÁR rendszerrel össze kell kötni, hogy tudják, hogy mi a pontos idő. 

Ha ezt mind egyszerre lecserélné a BKV, akkor az olcsóbb darabárral kalkulálva 407 millióba, drágább árakkal 473 millióba kerülne. Ehhez kellene egy kb. 1-2 hónapos közbeszerzési eljárás, és 1-2 hónap alatt elvégezhető lenne az egész. 

A BKV egyébként 2011 óta már csak elektronikus jegylyukasztókat szerel fel a használtan beszerzett járművekre is. A nyugatról kidobott buszokkal folyamatosan „frissítik” a flottájukat, és éppen most vásárol a főváros 60 új Skoda-Solaris trolibuszt és 26 CAF villamost, így ha ma állnának neki a cserének, akkor már csak 300 millió lenne az átállás.

Az elképzelés egyébként nem új, a fővárosi LMP frakció 2010-ben adott be egy hasonló tervezetet. Azért nem terjesztették be, mert biztosította őket a BKK, hogy hamarosan jön az e-jegy. Lehet, most már biztosra kellene menni, és legalább az európai nagyvárosok 90-es évek színvonalát el kéne tudni érni.

Olcsó digitalizálás

Ha mégis elektronikusban gondolkodnánk, akkor sem kell akkora ugrással próbálkozni, mint a bedőlt budapesti projekt. A BKK, bár óriásit bukott a T-Systems által 2017 nyarára kifejlesztett, a vizes vébére időzített mobiljeggyel, a technológia szintén pár százmilliós befektetéssel megvalósítható lenne. 

Ismét nem kell messze menni: Pozsonyban, Rómában és Bécsben évek óta működik. Egy applikációval meg lehet ezt oldani, hamisításmentesen. Arra érdemes lenne a vizes vébén látottak után figyelni, azon túl, hogy a rendszer működőképes legyen, hogy ne szálljanak el az árakkal, mint tette azt a T-Systems. 544 millió forintot kaptak volna két évre a rendszer üzemeltetésére, ha a botrány miatt nem mondják fel a szerződésüket.

A már említett európai nagyvárosokban ugyanis néhány száz millió forintból ki tudták hozni az olyan applikációkat, amivel idő alapú jegyet lehet vásárolni. Ezeket a meglévő, papír alapú, időbélyegzővel kezelt jegyek kiegészítésének szánták mindenhol. Egy ilyen rendszert Budapesten is meg lehet valósítani néhány hónap alatt, néhány száz millió forintból. Az applikáció mellett az ellenőröknek - 2018-ban 285 van belőlük - okostelefont kell venni, ami még 100 ezer forintos készülékkel is kijönne 30 millióból.

Egymilliárd forintból, néhány hónap alatt Budapest utolérhette volna legalább a közép-európai nagyvárosok városi közlekedési rendszereinek színvonalát.

Ehelyett elköltöttek 9 milliárd forintot, és még mindig semmi eredmény. 

Szerző: Bucsky Péter