Óriási felháborodást okozott a BKK és a T-Systems koprodukciójában összehozott e-jegyrendszer. De nem csak azon kellene kiakadnunk, hogy pár óra alatt irgalmatlan biztonsági réseket fedeztek fel benne. És ezután arrogánsan lépett fel a T-Systems és a BKK vezére is, büntetőfeljelentést tettek, ahelyett hogy szépen elnézést kértek volna a kritikán aluli rendszerért.  De nemcsak a minőséggel akadt gond, hiszen

a legnagyobb mutyi maga az, ahogy az online bérlet létrejött.

Amikor a mi adónkból éppen 28 milliárdot költenek el egy e-jegy rendszerre, aminek elvileg jövő év végén működnie kellene, akkor az ég adta világon semmi értelme egy új online jegyrendszer bevezetésének. 

Mert ha önmagában jól működne az online jegyértékesítés, akkor semmi szükség az elektronikus jegyre. És ha már van elektronikus jegy, akkor teljesen felesleges az online bérlet. Az e-jegy pont azt tudja, amit a mostani kókler megoldás nem: biztosan egy személyhez lehet kapcsolni az utazási jogot. Ezt biztosíthatja egy e-személyi, bankkártya vagy éppen egy BKK-s Rigó kártya. 

Már az alapvető koncepció is életképtelen: az online jegynél meg kell mutatni egy egyébként rendkívül könnyen hamisítható telefonképet, majd az ehhez tartozó igazolványt. Az ellenőröknek mindössze 560 QR kód leolvasót vettek, ami azt jelenti, hogy a többségnél nincs ilyen.

De a gyakorlatban hogyan gondolták a rendszer kitalálói, hogy például az első ajtós felszállásnál majd a sofőr előhúzza az okostelefonját, lecsippantja az online bérlet QR-kódját, elkéri a kedves utas személyijét, miközben a többi utas vörös fejjel tolakodik?

100 helyett 1 ezer

Amikor a BKK-nak feltettük a kérdést, hogy mennyi online bérletet terveznek értékesíteni, akkor azt írták, hogy havi 100 ezer darabot. Szép nagy szám, ez évi 1,2 milliót jelent. Csakhogy összesen évi 7 millió havi és éves bérletet adnak el - aminek közel fele céges, "számlás" bérlet, tehát nem valószínű, hogy online-ra váltanak. Vannak még a napi- és hetijegyek, amikből nem mondták meg kérdésünkre, hogy mennyit  adnak el, de 5-10 millióra lehet évente becsülni. Tehát a megálmodott számok alapján az összes eladott bérlet 7-10%-át vennék online a BKK szerint.

Eddig viszont össz-vissz ezer darab online bérletet adtak el.

Szóval ha még a teljesen irreális BKK-s számot vesszük, a két év alatt 2,4 millió jegyről beszélünk. De mennyibe kerül mindez a BKK-nak, és egyáltalán hogyan jutott a megbízáshoz a T-Systems?

Szabálytalan szerződés?

Ha megnézzük a BKK és a T-Systems hogyan szerződött le az online jegyek értékesítésére, az több sebből vérzik.

Eleve a közbeszerzési törvény megkerülésének tűnik, hogy nem írtak ki új közbeszerzési eljárást, hanem egy teljesen más témájú szerződést bővítettek ki.

A BKK és a T-Systems még 2013-ban* szerződött le összesen 5,6 milliárd forintra a jegykiadó automatákra. Kezdetben 300 darabról volt szó, de aztán később még több lett. Ezért annak rendje és módja szerint újabb közbeszerzést írtak ki, amit 2015 novemberében ismét a T-Systems nyert meg.

Az az érdekes egyébként, hogy a T-Systems-nek nem sok köze van az automatákhoz, azokat a német Scheidt & Bachmann cég szállítja. Ők nagyon profik ebben, rengeteg országban használják jegyautomatáikat. Talány, hogy miért a T-Systems indult a közbeszerzéseken.

Ők fejlesztik a 29 milliárdért készülő, és már 1 milliárddal dráguló e-jegyrendszert is, aminek már működnie kellene, de még egy kaput sem sikerült telepíteni. A német cég hardverben erős, de szoftverben nem túl tapasztaltak, sose volt a budapesti e-jegyhez fogható projektjük még. És hogy miért győzhettek? Nem igazán tudjuk, mert a finanszírozó nemzetközi bank, az EBRD tesz a magyar szabályokra, saját, a transzparenciát nélkülöző eljárása szerint kellett az eljárást lefolytatni.

A BKK online jegyértékesítésének szerződéses kezelése még ennél is egy nagyságrenddel furcsább: a szerződésmódosítást ugyanis július 13-án sikerült aláírni. És mikor indult el a rendszer? Pontosan ezen a napon! De még az is belefért, hogy a két fél írjon egy közös jegyzőkönyvet szintén ugyanezen a napon, ami alapján minden tökéletes, a rendszer használatra kész.

Kaszás Zoltán, a cég vezérigazgatója maga buktatja le a céget.  A HVG által megszerzett e-mail tanulsága szerint „rekord idő alatt, (3 hónap)” készültek el a fejlesztéssel. Ezzel gyakorlatilag ő ismeri el, hogy a szerződés nagyon nem stimmel.

A szerződés szerint havidíjat kell fizetni a rendszerért:

• Az elkészülés (2017.07.13) és 2017.12.31. között havi 22.250.000 forint
• 2018.01.01. és 2019.07.13 között havi 25.250.000 forint
• 2019.07.14. után havi 12.000.000 forint.

Az első két évre 588 millió forintba kerül online bérletrendszert. 

Bevételről nem lehet beszélni, mert nehezen hihető, hogy valaki aki eddig nem vett bérletet, majd emiatt fog. Viszont azzal lehet számolni, hogy többen fognak lógni, ha pofonegyszerűen hamisítható jegyrendszert vezetnek be. De nagystílűen tekintsünk el ettől, vegyük úgy, hogy nem változnak a bevételek.

Tarolás-System

Érdemes azt is megbecsülni, hogy mennyit keres a T-Systems az üzlettel. Két év alatt 588 millió forinthoz jutnak. Ebből ki kell gazdálkodni az 560 QR-kód leolvasó árát, ami nagyvonalúan legyen 100 ezer forint/db, összesen 56 millió forint. A rendszer "fejlesztése" 3 hónapra 10 informatikus bérével legyen 45 millió, és két évig két informatikus csak ezzel foglalkozzon a piacinál jóval magasabb bérekkel, akkor még 72 milliót kapunk. Az egészre 50 százalékot rakjunk, kell a főnöknek az Audi vagy BMW, meg az iroda sincs ingyen. A szervert is béreljék külön, jó drágán, havi 1 millióért, akkor még van 24 millió költség.

A T-Systems költsége becslésünk szerint 175 millió lehet.

A T-Systems sajnos nem válaszolt a megkérésünkre, pedig több csatornán is próbáltuk őket elérni. De nem is csoda, hogy mélyen hallgatnak. 

A T-Systems gazdálkodásának ismert adatai (millió forintban):

Pedig már csak azért is illene szóba állni, mert a T-Systems egyik legnagyobb megrendelői mi vagyunk, a cég árbevételének 11 százaléka származott közbeszerzésekből az  elmúlt öt évben. Emellett kaptak még 488 millió forint uniós támogatást is.

Ki adta ki az engedélyt?

Még az is felmerül, hogy a BKK le sem szerződhetett volna senkivel online jegyrendszer fejlesztésére vagy üzemeltetésére. Mivel a BKK a főváros cége, csak a tulajdonosa jóváhagyásával vehet bármit. Semmi jelét nem találtuk, hogy bármilyen üzleti tervben szerepelt volna forrás vagy jóváhagyás ehhez, a fővárosi közgyűlés anyagaiban sem találtunk ilyet.

A jegykiadó automaták beszerzésére egy úgynevezett fejlesztési megállapodást kötött a BKK és a főváros: ez nagyjából annyit jelent, hogy a főváros ez alapján tudja fizetni a számlákat. Végig néztük az összes szóba jöhető fővárosi közgyűlési előterjesztést (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7), de semelyikben nincsen online jegyrendszerre még csak utalás sem. 

Eddig úgy néz ki, hogy van egy méregdrága, felesleges, éppen nem működő online jegyrendszerünk, aminek a hibáit sikerült úgy kezelni, hogy már az egész világ rajtunk röhög.

*A cikk eredeti verziójában tévesen 2014 szerepelt, a hibáért elnézést kérünk. 2017.07.28. 9:21

 Szerző Bucsky Péter