A szereplők nem változtak (Volner János, korábbi jobbikos alelnök és frakcióvezető, jelenleg a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalom politikusa) és a kormánypárti sajtó (korábban: kormánypárti sajtó), de a kapcsolatuk igen.
Volner volt az egyik ellenzéki politikus, akinek a magánéletébe durván beletúrt a kormánysajtó, egy lesifotós követte még egy bokorba is, ahová a családos a politikus nem a feleségével állt félre. A Ripost úgy csinált, mintha egy olvasó küldte volna a képeket, amit simán leközöltek. Volner ezek után elismerte, hogy egy ideje nem a feleségével él együtt.
Amíg Volner a Jobbik vezető politikusa volt, az Origo ilyen címeket adott a róla szóló cikkeinek:
Ez volt az az időszak, amikor Volner János sem volt kifejezetten jó véleménnyel a kormánypárti sajtóról:
„A közpénzen eltartott kormányzati szennymédia” (2018. január 4.)
„Az elmúlt hónapokban 80 pert veszítettek a kormányzati hazugsággyárak a Jobbikkal szemben, amely jól mutatja működésük lényegét: bármilyen hazugságot és undorító lejárató kampány bevetnek Orbán Viktor hatalmon maradásáért.” (2018. január 4.)
Aztán varázsütésre minden rendeződött, bár lehet, hogy az Origó olvasói hirtelen nem értették, hogyan lett a korábban gyanús pénzügyekkel megvádolt, diplomáját gyanús körülmények között megszerző, hűtlen, kutyát sem érdeklő jobbikosból előbb a pártvezetéssel szembeforduló jó jobbikos, majd a Jobbikkal szakító derék politikus, aki újra és újra borít a volt pártjáról.
Volner, aki korábban azon gúnyolódott, hogy a Fidesz egy 87 éves aggastyánnal vív milliárdokért szájkaratét, hirtelen felfedezte a Jobbikban Soros embereit. És az általa szennynek és hulladéknak minősített kormánypárti média helyett elkezdett balliberális médiahengerről beszélni, ami a Mi Hazánk Mozgalom kivételével maga alá gyűrte a teljes parlamenti ellenzéket. Mindezt abból vezette le, hogy amikor a CEU bejelentette a Bécsbe költözését, akkor az Index számos cikkben ezzel foglalkozott, és „egy követ fúj Gyurcsány DK-jától és a Jobbikig mindenki (a jobbikos Alfahíren is a CEU-ról szólt a vezércikk) és aki ezt a véleményt nem osztja, az hamar meg is kapja tőlük a fideszbérenc pecsétet. Mert ebben a végtelenül egyszerű világképben vagy fideszes leszel, vagy CEU-párti. Mi viszont maradunk nemzetiek és ellenzékiek.”
Hirtelen olyan stúdióajtók nyíltak meg Volner előtt, amik korábban nem (ő maga panaszkodott arról még jobbikosként, hogy hónapokon keresztül nem volt egyetlen jobbikos meghívottja sem a köztévének), és kapott szót a köztévében, az Echo TV-ben és a visszafideszesített Hír TV-ben, ahol a Jobbik ekézése mellett például bocsánatot kért az emberektől a tüntetők viselkedése miatt, és jelezte, hogy akár a Betyársereget is riadóztatja a tüntetőkkel szemben. (Volner volt pártja, a Jobbik közben bojkottot hirdetett a közmédival szemben, mert nem akarnak asszisztálni ahhoz „a hazug, gusztustalan” dologhoz, amit ma közszolgálati médiának hívnak. Élő adásban kiosztották az Echo TV-t, és fergeteges komédiában hazugozták a Hír TV-t, azokkal az érvekkel, amiket korábban Volner is magának vallott.)
Nemcsak Volnert kezdte el tenyerén hordozni a kormánypárti sajtó, rendszeresen idézve minden Jobbik- és ellenzékellenes megszólalását, hanem új pártját, a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalmat is. Számos vitában elhangzott már, amikor fideszes politikusok azt kérték számon a Jobbikon, hogy bezzeg régen még egy tisztességes radikális szélsőjobbos párt voltak („Önök a Jobbikból, egy nemzeti radikális pártból egy csicskapártot csináltak” - mondta Orbán Viktor.) Hogy ne szomorkodjon sokáig a Fidesz, az igénynek pompásan eleget tesz a Mi Hazánk, újra van párt, ami cigánybűnözést emleget („Ráadásul ez a típusú bűncselekmény egyre jelentősebb probléma, főleg a cigányság által lakott településrészeken ”. Dúró Dóra) és szapulja az ellenzéket, kivonva magát minden közös kormányellenes fellépésből. Nemcsak Volner, de a párt többi tagját (Toroczkai Lszló, Dúró Dóra, Apáti István) is hívják kormánypárti stúdiókba, számolnak be a megszólalásaikról a hírműsorokban.
Volner Jánost még január 4-én kerestük meg, hogy megkérdezzük arról az új helyzetről, ami a bokroktól indult, és jutott el odáig, hogy rendszeres szereplője lett a kormánypárti sajtó műsorainak. Írásban kérte a kérdéseinket, de a válaszok többszöri érdeklődésünkre sem jöttek. Vasárnap este végül megérkeztek, amiben elkente a korábbi véleményét a kormánypárti sajtóról, szerinte teljesen természetes, hogy bemegy azokra a helyekre, ahol magánéletét boncolgatták és szerinte 444=origo.
Mi változott az elmúlt hónapokban? Javult a kormánypárti sajtó minősége? Vagy egyszerűen most meghívják oda, ahová korábban jobbikosként nem invitálták, hogy a Jobbikról és az ellenzékről elmondhassa a véleményét?
Volner János: Sajnos továbbra sincs normális politikai újságírás sem a kormánypárti, sem az ellenzéki oldalon. Propagandagyárak vannak, amelyek a média irányítóinak érdekeit képviselik. A politikával foglalkozó médiumok hajtóereje Magyarországon nem a piaci alapon megszerezhető profit, hanem az adott médiummal elérhető politikai befolyás. A 444.hu mögött is azért állnak "érdekes", a kormányoldal által támadott külföldi befektetők, mert politikai befolyást akartak szerezni és természetesen a kormányoldali médiabefektetéseknél is ugyanez a helyzet. A politikai újságírók közös jellemzője, hogy mindig a másik oldal médiabefektetőjéről és annak politikai motivációiról szeretnek beszélni, miközben a saját, nem létező függetlenségüket hangsúlyozzák. Ez az a közeg, ahol politikusként működnünk kell és mivel közpénzből élünk, kötelességünk, hogy a sajtó rendelkezésére álljunk.
Azon pedig őszintén csodálkozom, hogy ennyire nincs képben: a kormánypárti sajtó rendszeresen keresett akkor is, amikor még a Jobbikban politizáltam, ám központi döntés volt arról, hogy nem, vagy csak kivételes alkalmakkor adhat nekik valaki interjút, fogadhat el tévémeghívást. Én szívesen eleget tettem volna a hasonló felkéréseknek, elég sokszor álltam már a sarat kellemetlen helyzetekben. Ha kételkedik abban, keresi-e riportalanyként az Echo TV mondjuk Sneider Tamást, kérdezze meg őket, biztos lehet abban, hogy igen.
Gondolkodott-e azon, hogy elfogadja-e a kormánypárti sajtó meghívását? Amikor elfogadta, szóba hozta-e a kormánypárti sajtóról korábban hangoztatott véleményét?
VJ: Igen, több csatornán is szóvá tettem az elfogult tájékoztatást. Alapvetően azon a véleményen voltam és vagyok, hogy egy politikus ne hirdessen médiabojkottot. Amint látja, Önöknek is nyilatkozom, pedig tisztában vagyok azzal, hogy nem a momentumos Donáth Annával készült, udvarias alákérdezésekkel teli PR-interjú fog a nekem feltett kérdésekkel megismétlődni.
Indított-e pereket korábban ezekkel a szerkesztőségekkel szemben? Hogyan végződtek ezek?
VJ: A Jobbiknál Sneider Tamás felesége (a jogi osztályvezető) döntött ezekben a kérdésekben. Ő úgy látta, mivel kiemelt közszereplő vagyok, ezért többet kell tűrnöm, így nem támogatta a perek megindítását. A Jobbiknál ő jogosult ebben dönteni.
Hogy érzi, Ön használja-e ezeket a műsorokat, hogy megossza a nézeteit a Jobbikról, és népszerűsítse a Mi Hazánk Mozgalmat, vagy az Ön által korábban kritizált kormánypárti sajtó használja az Ön szerepléseit az ellenzék lejáratására?
VJ: A tavaszi, Iránytű Intézet által végzett közvélemény-kutatás szerint Vona Gábort is megelőzve én voltam a Jobbik legnépszerűbb politikusa, nem alaptalan tehát azt feltételeznem, hogy a médiaszerepléseim segítik a Mi Hazánk Mozgalom megerősödését: legutóbb már 3 százalékra mérték a biztos pártválasztók között, ami szép eredmény egy mindössze 4 hónapos párttól. Fontos azt is látni, hogy a baloldali pártokkal történő összefogás és a Jobbik eredeti értékrendjének elárulása miatt sok a csalódott exjobbikos szavazó, őket sikeresen meg tudtunk szólítani az elmúlt hónapokban.
A baloldali és liberális pártokat pedig nem a Jobbikból történő távozásom óta kritizálom, hiszen mindig is ezt tettem. 2010-ben az LMP és a Jobbik is azt ígérte, hogy lehet más a politika, hogy sem Gyurcsányból, sem Orbánból nem kérnek. Mára ezt az ígéretet megszegték és összebútoroztak a 2010 előtt katasztrofálisan kormányzó Gyurcsányékkal és a szocikkal. Tényleg csodálkozik, hogy nekem ez nem tetszik? Azon a jövőképen dolgoztam az elmúlt években, aminek sem Orbán, sem Gyurcsány nem része. A nézeteim nem változtak, de attól a párttól megváltam, amely ezt a küldetést elárulta.
Van-e olyan műsor, ahová nem menne el, ha hívnák?
VJ: A nem politikai tartalmú műsorok óriási többsége például ilyen.
Mi a véleménye most a kormánypárti sajtó működéséről?
VJ: A közmédiát a rendszerváltás óta minden kormány a hatalom megszerzésével járó, a politikában versenyelőnyt biztosító zsákmánynak tekintette. A szocik kormányzása idején Bánó Andrásék hírhamisításától volt hangos az ellenzéki sajtó, most pedig Papp Dánielétől. Akkor Kéri László és Farkasházy Tivadar járt a köztévébe rettegni, most Lomnici Zoltán és Deák Dániel teszi ugyanezt. Egyiket sem tartom jobbnak a másiknál. A magántulajdonban álló médiánál is ugyanez a helyzet. Az Origo címlapon levő tíz-egynéhány migránsos híre ugyanolyan túllövés, mint a 444-en és az Indexen levő, hasonló számú CEU-s hír. A kormányoldal Junckert és Sorost ekézi folyamatosan, önök pedig boldogtalanok lennének, ha nem jelenne meg legalább napi egy Z-kategóriás, címoldalas hír Trumpról, vagy ne kapna lelkes ingyenreklámot az O1G. Akit még nem szívott be az oda-vissza gyűlölködés és megőrizte gondolkodásának függetlenségét, az viszolyogva nézi az egészet.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.