Óriási visszhangot váltott ki Trump egykori, azóta csúnyán ejtett főtanácsadójának tavaly nyári bejelentése, mely szerint alapítványt hoz létre Brüsszelben, ami az európai populista pártoknak segít abban, hogy a helyek egyharmadát megszerezzék a májusi európai parlamenti választásokon. Most azonban úgy tűnik, nem számolt azzal, mennyire máshogy működnek a dolgok Európában, mint az Egyesült Államokban, és egyelőre úgy néz ki, az európai populisták inkább magukkal és saját ellenfeleikkel vannak elfoglalva, mint az ő mozgalmával. 

Steve Bannon 2017 augusztusában hagyta ott Trump stábját, később Michael Wolff botránykönyvéből kiderült, árulásnak tartotta, hogy Trump fia és veje találkozott az oroszokkal. Emiatt kénytelen volt elhagyni a Breitbartot is. Ezután figyelme Európa felé fordult, és az lett a fő célja, hogy itt próbálja meg összefogni és közös cselekvésre késztetni a jobboldali populista mozgalmakat. A nagy bejelentés óta azonban mintha megrekedt volna kicsit a The Movement (A Mozgalom), pedig Bannon nagyon szeretné, ha az EP-választásokon az általa preferált eszméket képviselő pártok jelöltjei legalább a több mint 700 hely harmadát megszereznék.

A mozgalom fő alakja és Bannon - eddigi - legfőbb szövetségese Európában a belga Mischaël Modrikamen, a szélsőjobboldali Néppárt alapítója. 

Modrikamen gazdag ügyvéd, aki már fiatal korában szembefordult zsidó apja baloldali nézeteivel, 2009-ben kezdett politikával foglalkozni, pártja egyik képviselője 2010-ben be is jutott a parlamentbe, de miután beismerte, hogy holokauszttagadó antiszemita, távoznia kellett a Néppártból. Modrikament a UKIP volt elnöke, Nigel Farage brit euroszkeptikus politikus – aki úgy tartotta, hogy a Brexit és Trump győzelme egy globális, jobboldali fordulat kezdete – kötötte össze Bannonnal. 2017 elején Modrikament, aki egy ideje már Trump rajongója volt, bejegyeztette a The Movementet, majd 2018 júliusában Farage felhívta azzal, hogy Bannonnak tetszik az ötlet, és találkozni akar vele. Bannon és Modrikamen gyorsan megtalálták a közös hangot, listájukon a legfontosabb elemek között szerepelt a nemzeti szuverenitás és a határok védelmének fontossága, egyetértettek abban is, hogy Izraelt meg kell védeni, ahogy abban is, hogy túlzás a „hisztéria”, ami a klímaváltozás körül kialakult. Közös ellenségként Soros Györgyöt jelölték meg és a mainstream médiát. Közösen döntöttek arról is, hogy a magyar Jobbikot és a görög Arany Hajnalt nem veszik be a populista pártokat tömörítő közösségbe. 

Modrikamen elgondolása szerint tarthatatlan, hogy a globalistákat olyan szervezetek támogatják, mint az ENSZ, a Világgazdasági Fórum vagy a Bilderberg-csoport, szerinte a populisták teljesen magukra vannak hagyva saját hazájukban, ezért szükség van egy „saját Davos”-ra. A The Movement megalapításával Modrikamen hatalmas sajtófigyelmet kapott, sokkal nagyobbat, mint addig valaha. A mozgalom nagy startját 2018 novemberére ígérték, ez elmaradt, akkor azt mondták, majd januárban. Nem lett semmi akkor sem, Modrikamen most márciusra, alig két hónappal az EP-választások előttre ígéri az indulást. Pedig Bannon közben nagyon próbálkozik Európában, ahol az egyik bázisa Róma.

Tavaly decemberben lehetett olvasni arról, hogy a Bannonért szinte betegesen rajongó brit Benjamin Harnwell, a Dignitas Humanae Institute vezetője egy Róma környékén fekvő kolostort alakítana át populistaképző akadémiává. A Washington Post cikke szerint a Trisulti kolostorban „gladiátorképzést folytatnának kultúrharcosoknak”. Harnwell, aki a Ferenc pápával szembehelyezkedő, kimondottan abortusz-, válás- és eutanáziaellenes  vatikáni körök támogatását élvezi, annyira rajong Bannonért, hogy még öltözködését, hajviseletét is utánozza, az utóbbi években mini-Bannonná alakította magát. A két férfi rendszeresen találkozik, amikor Bannon Rómába látogat, ilyenkor általában kivesznek egy szállodai lakosztályt, ahova találkozókat szerveznek. 

Az akadémia dolgai azonban nem haladnak valami gyorsan. A helybéliek nem veszik jó néven, hogy egy egyházi épületben politikai képzéseket akarnak tartani, és Bannon körei sem igazán élvezik a két olasz populista pártvezér, Matteo Salvini (Lega) és Luigi DiMaio (Movimento 5 Stelle) feltétlen támogatását. A jelenlegi állás szerint az intézetnek nincs még sem akkreditációja, sem tanárai. Az ígéretek szerint 2020-ban kezdődhet meg az oktatás, addig egy ideiglenes, római helyszínen tartanák az ideológiai gyorstalpalókat. Arról, hogy miből finanszírozzák a kolostor bérleti díját és az akadémia kialakításának költségeit, nem sokat lehet tudni. Harnwell csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy magánszemélyek adományaiból működnek, de miután az olasz L’Espresso megírta, hogy az egyik nagylelkű támogató a gyanús azerbajdzsáni milliókat elfogadó Luca Volanté, elismerte, hogy négy évvel ezelőtt átvett tőle 12 ezer eurót. 

Más fronton is problémás a mozgalom terjeszkedése: bár fő célként azt jelölték meg, hogy az EP-választásokig létrehoznak egy szuperblokkot, és adatelemzéssel, kommunikációs tanácsokkal, a jelöltek kiválasztásával és népszerűsítésével, közösségi oldalakon folytatott kampányokkal segítik az európai populistákat, úgy néz ki, egyik általuk preferált párt sem kér belőlük. Ennek vannak gyakorlatias akadályai is, amivel úgy tűnik, a nonprofit alapítvány létrehozása során nem számoltak.

Mégpedig az, hogy a legtöbb EU-tagállamban törvény tiltja, hogy külföldi szervezetek pénzzel támogassanak politikai pártokat. Ez csak négy érintett országban megengedett, Olaszországban, Dániában, Svédországban és Hollandiában. Van néhány olyan állam, ahol egy bizonyos határig lehet politikai szervezetet támogatni, ezek azonban olyan alacsony összegek, amikkel nem mennének sokra. Olaszországban rég terítéken volt egy törvénytervezet, ami alapján idén januárban náluk is megtiltották volna a külföldi finanszírozást, de végül nem lépték meg, viszont a pártoknak be kell jelenteniük és minden oldalukon fel kell tüntetniük, pontosan kiktől és mennyi pénzt kaptak. Pár ezer eurós határig Ausztriában és Németországban is engedélyezett a támogatás, de a helyi pártok így sem kérnek az alapítvány pénzéből, ahogy a svédek és a hollandok sem.

Nemrégiben maga Modrikamen is óvatosan fogalmazott az alapítvány céljait illetően: a Bloombergnek azt mondta, a mozgalom valójában nem is azért jött létre, hogy a populista pártok szekerét tolják az EP-választásokon, hanem egy sokkal hosszabb távú együttműködés reményében. „Steve talán nem jött rá azonnal, hogy amikor az Egyesült Államokban kampányolt, 30 millió olyan emberhez szólt, akik ugyanazt a nyelvet, az angolt beszélik, míg Európa 27 ország ugyanennyi féle nyelvvel és politikai tradícióval. Óriási stábra lenne szükség, egy óriási gépezetre. Ez nekem sosem volt szándékom. Én az egyszerű struktúrát jobban kedvelem.” 

„Keményen dolgozni fogunk a találkozón, a kapcsolatok kialakításán, de nem akarok az időmből 24 órát arra áldozni, hogy valami horvát pártnak segítsek. A cél az, hogy összehozzuk ezeket az embereket” 

– magyarázta Modrikamen. 

Bannont eleinte a Salvini-féle Lega is támogatta, de mára eltávolodtak tőle, és nem nagyon szeretnék, ha külföldi szervezet avatkozna a belpolitikába. A Németországot az EU-ból kiléptetni vágyó, bevándorlásellenes Afd (Alternatíva Németországért) már tavaly nyáron jelezte, hogy nem kérnek Bannonból, a társelnök Alexander Gauland akkor azt mondta, a hozzájuk hasonló „ európai elitellenes pártok érdekeit nagyon nehéz, szinte lehetetlen összeegyeztetni”. 2018 októberében a korábban látványosan dörgölőző, szintén szélsőjobboldali Marine Le Pen is egyértelműen elhatárolódott Bannontól, azt mondta: „Bannon úr nem európai, hanem amerikai. Az ő mozgalma tanulmányokat, felméréseket és elemzéseket kínál, de a politikai erő az EP-választások mögött mi vagyunk, és csakis mi.” 

Orbán Viktor nem határolódott el Bannontól, tavaly augusztusban közpénzből, a Schmidt Mária-vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány meghívására előadást is tartott a Várkert Bazárban, novemberben pedig még azt nyilatkozta az RTL Klubnak, közvéleménykutatásokkal segítik a magyar miniszterelnök stábját az EP-kampány alatt. Akkor azt mondta, „Vannak közös aktivitások, beszéltem is az embereivel. De ott van John McLaughlin, aki az Egyesült Államokban a közvéleménykutatásokat végezte nekem, ő fogja itt is csinálni, Európában és Orbánnak is Magyarországon. A helyi emberekkel együtt hajtja végre. Remélem, hogy jobban is megismerhetem azokat, akik napi szinten foglalkoznak ezzel, remélem, elmélyül a kapcsolatunk.”

Bár az európai populisták nem nagyon kérnek belőle, mostanában új támogatókat is szerzett - igaz, az EU-n kívül. Idén februárban csatlakozott a mozgalomhoz a brazil elnök fia, Eduardo Bolsonaro, aki közleménye szerint valamennyi latin-amerikai nemzetet képviselné a közösségben. Korábban Twitterén áradozott Bannonról, a közös képhez azt írta, mindenképpen egyesíteni fogják erőiket, különösen a kulturális marxizmus ellen vívott harcban. Ugyancsak lelkes rajongóra talált a montenegrói ellenzéki politikus, Nebojsa Medojević személyében, aki szintén februárban jelentette be, hogy pártja, a Mozgalom a változásokért (PzP) csatlakozik Bannon mozgalmához.