Részletes összefoglalót tett közzé honlapján a Magyar Tudományos Akadémia, melyben a labdarúgásból átvett példákkal magyarázzák el, mire büszkék az akadémiai kutatóhálózat tagjai.

Ez az a kutatóhálózat, amely alól nehezen érthető módon akarja kirántani a talajt a kormány, élén Palkovics László miniszterrel. 

'Az Aranycsapathoz hasonlóan kell felépíteni a magyar tudományt, azaz miért lenne értelmetlen szétszedni az MTA kutatóhálózatát' című írásban azt írják, hogy ahogyan annak idején a Honvédot és az Aranycsapatot, vagy – külföldi példát is hozva –körülbelül 20 évvel később az Ajaxot és a Cruyff nevével fémjelzett holland tizenegyet összeállították, úgy lehetne most a tudományos élet szövetségi kapitányának is egy már meglévő, nemzetközi szinten is folyamatosan bizonyító „klubcsapatra” alapozni az új magyar „K+F+I nemzeti válogatottat”. 

A focis hasonlatokra épített írás ezután ábrákkal foglalja össze, hogy miért topcsapat az MTA. Mint írják, amire jogosan mindenki büszke lehet: Magyarország a régió más országaival összehasonlítva kiemelkedően eredményes az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain. Az ERC a tudományban a „Bajnokok Ligája”. Az ERC-pályázatokon elnyert támogatás jelentős összeg: egy már önálló kutatócsoporttal rendelkező kutató ötéves, közel 2 millió eurós programot indíthat. Puskás Ferenc szállóigévé vált mondását kölcsönvéve ezzel a nagy pénzzel már nagy focit lehet játszani, vagyis az adott téma legkiválóbb kutatóit lehet összegyűjteni, és számukra kiemelkedően jó körülményeket lehet biztosítani a kutatáshoz.

(Az a szomorú tény is kiderül az írásból, hogy a legnagyobb egyéni magyarországi ERC-nyertes amúgy a CEU volt, amit a Fidesz már elzavart az országból.)

Azzal folytatják, hogy az ERC-nyertesek támogatása a nagy európai futballklubok által kínált szerződésekhez hasonlíthatók, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a játékos dönti el, melyik klubban játszik, azaz melyik intézménybe viszi a pénzt. Ezért is fontos, hogy az MTA kutatóintézet-hálózatának alapműködése biztosítva legyen, különben a nyertes kutatók nem tudnak magyar intézeteket választani, a legjobbjaink nem tudják hazahozni a pénzt (akiket egyébként tárt karokkal várnak a külföldi kutatóhelyek is).

A cikk kitér arra is, hogy az akadémiai kutatók teljesítményét jól példázza az is, hogy sokan – az analógiánál maradva – kis pénzből is nagy focit mutatnak be. A 2017-es adatok szerint például a Magyarországéhoz hasonló nagyságú és lélekszámú Csehországénál sokkal kisebb éves költségvetésből sokkal alacsonyabb létszámmal működtek az MTA kutatóhelyei. ugyanakkor minden 100 000 eurónyi intézményi költségvetés sokkal jobban hasznosult. Ha ugyanis a ráfordított erőforrások fényében nézzük, akkor az MTA kutatóhelyein született tudományos publikációk száma, illetve egy-egy adott szakterület legjobb 25 százalékába tartozó folyóiratban megjelent cikkek száma alapján az első helyen áll Európában a magyar kutatók teljesítménye.

A bejegyzés végén összegzik is a fontosabb tudnivalókat: 

• az MTA kutatóhálózata nemzetközi szinten is kitűnően teljesít;
• ez nem lehetne így, ha „mindenki azt kutatgatna, amit akar”;
• az akadémiai kutatóhálózat kiváló teljesítményének egyik záloga, hogy a szakmai felügyeletet az MTA végzi, azon belül a hazai tudományos élet legjobbjai, az akadémikusok és az MTA doktorai;
• nem érdemes szétszedni egy olyan csapatot, amellyel Bajnokok Ligáját is nyerhetünk, inkább köré kell szervezni a válogatottat.