Ezerszer menőbb lesz az állami nyaralóhajóval veretni a Tiszán, mint bármelyik kokszos motorcsónakkal

Érzésre kisebb utasszállító vagy személykomp méretű hajók is lesznek abban az állami flottában, amit a turisták 2020-tól használhatnak a Felső-Tiszán, a Bodrogon és a Tisza-tó egyes részein. Ezt onnan tudom, hogy kimentem az Utazás kiállításra, ahol Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és a MAHART-os Baráth Gergely, a Nyaralóhajózás Program vezetője bemutatták az első leszállított példányt a magyar állam legfrissebb flottájából. 

Ami hatalmas. Nagyságrenddel nagyobb a legkivagyibb, legvillantósabb Tisza-tavi yachtnál is. És ami - ekkor még nem tudtam - egy technikai megoldása miatt sokkal bulisabb bármilyen, kifejezetten szórakozásra tervezett vízijárműnél, amit ismerek.

A 14 méternél is hosszabb, Nicols gyártmányú, 8 személyes hajó a nagyobbik típus, az összesen 20 hajóból álló flotta másik fele kétharmad ekkora, 4 személyes nyaralóhajókból fog állni. Májusig befut ezek első fele, az év végére pedig mind a 20 a tervek szerint.

Az egész beszerzés azért történik, mert a magyar állam beszállt a hazai nyaralóhajóbizniszbe, egész pontosan arra szánta el magát, hogy ő maga honosítja meg a műfajt közpénzből Magyarországon. Ez Nyugat-Európában - főleg Nagy-Britanniában, illetve Francia- és Németországban - régóta népszerű turistáskodási forma. Az ember konyhával, fürdőszobával és vécével felszerelt 4-12 személyes, uszály- vagy hagyományos hajóalakú modellek között válogathat, amik jellemzően csatornákon vagy duzzasztott folyószakaszokon, illetve tavakon, tórendszereken közlekedhetnek. A buli része, hogy ezekhez a járművekhez sehol sem kell jogosítvány: a nagyméretű, de lekorlátozott sebességű hajók vezetésére, illetve a zsilipkezelésre egy óra alatt megtanítanak, aztán átadják a kulcsot és lehet is indulni kalandozni egy-két hétre. 

A dolog főleg olyan helyeken nagy buli, ahol a középkor óta használt csatornarendszerek vannak, a forgalmas víziút mellé települt kocsmákkal, illetve ahol a víziutak szép tájakat vagy érdekes településeket is érintenek.

De miért kell ehhez az állam? - kérdeztem meg Révész Máriusztól. Aki erre azt válaszolta, hogy az iparágat valakinek be kell indítania, hogy ha az működőképesnek bizonyul, megjelenjen benne a magántőke. A nyaralóhajózás ugyanis az ország gazdaságilag leszakadó, hajós turizmusra ugyanakkor alkalmas, keleti területein adja magát a leginkább. 

Hamar kiderült, hogy a nyaralóhajózáshoz szükséges körülményeket azért ott sem könnyű megteremteni, ahol a szép táj és a hajózható víz adott. Először is szükség van megfelelő, az ilyen hajókat fogadni képes kikötőkre, ráadásul aránylag sűrűn, úgy 25 kilométerenként, mert ezek a hajók lassúak, a Tisza természetes partja pedig a legtöbb helyen a meredek, az iszap és a sűrű növényzet miatt alkalmatlan a faksznizás nélküli kikötésre. (A brit és francia csatornákon egyáltalán nincs szükség kikötőkre, ott elég leverni egy karót bárhol a parton és hozzákötni a járművünket.)

A dologban az infrastruktúra kiépítése drágább, mint a hajók megvétele. Révészék első körben egyetlen közbeszerzési eljárásban építtették volna ki a szükséges 12 kikötőt, ám mivel a legolcsóbb befutott ajánlat is 30-40 százalékkal volt magasabb az e célra szánt 1,6 milliárd forintnál, nemrég lefújták az eljárást. Most futnak neki ismét, ezúttal tematikusan szétválogatva a feladatokat és mindegyikre külön közbeszerzést kiírva - tehát külön tender lesz például az úszó kikötőelemek szállítására - , mert a szakértőik szerint így összességében olcsóbban jöhet ki az állam.

A terv az, hogy a beérkező hajókkal idén próbameneteket csinálnak és jövőre elindulhat az éles üzem.

Amihez azért még igen komoly további fejlesztésekre is szükség lehet. Az egyik legfontosabb potenciális nyaralóhajózó terület ugyanis a kivételesen szép és vadregényes Tisza-tó. Ez viszont jellemzően igen sekély, egyes szakaszain vízben álló fákkal, csökökkel teli terület. Ahol pont annyira könnyű eltévedni, mint megfenekleni, egy ilyen hajó pedig mindennel feltöltve 10 tonnánál is nehezebb lehet. Kérdésemre Révész és Baráth is azt mondták, hogy valóban szükség lesz egyes részek kotrására, illetve a hajózható útvonalak kibójázására. Arról nem is beszélve, hogy a tavon - ami természetvédelmi terület - jelenleg tilos a nagyobb robanómotorok használata.

Az idei próbameneteken gyakorolják be az olyan praktikus kérdéseket, mint hogy a felső-tiszai szakaszon (Vásárosnaményig lehet majd felmenni a  folyón) van több drótos komp. A tervek szerint az ilyen kényes helyekre egy GPS-szel összekapcsolt tabletszerűség fogja figyelmeztetni a nyaralóhajósokat.

Na de milyen maga a hajó?

Azt már mondtam, hogy baromira, sőt mondjuk ki: istentelenül nagy szinte bármihez képest, amivel a hozzám hasonló ladikos a magyar vizeken talákozni szokott, kivéve persze a hatalmas teher- és személyszállító járműveket. 

Hátulról felszállva először egy - hajóhoz képest - tágas hátsó fedélzeten találjuk magunkat, ahol van kinti zuhany is, és ami fölé ki lehet húzni egy esőálló ponyvát. Utána jön a konyha-nappali-kormányállás, a hajó mesze legnagyobb fedett helyisége. 

A sofőr nagyjából ezt látja:

A nappali-konyhából az orr irányába tartó folyosóról nyílnak a kabinok. A szimmetrikusan elheylezkedő két első kabin klasszikusan fiókszerű élményben részesíti az itt alvó 2-2 embert:

Míg az orrban egymás mellett található kabinok lényegesen tágasabb hatást keltenek, ráadásul ezekből 1-1 vicces lyukon át is kimászhatunk az orrfedélzetre:

Hamar kiderül, hogy miért is olyan nagy előny, ha egy ilyen hajóról bármikor villámgyorsan partra lehet szállni: 2 vécé van, így a reggeli ébredés után hatalmas lehet a forgalom a kabinok és a parti sisnyás között.

A hajón kényelmesen 8 ember tud megaludni, de kettőnek még lehet helyet szorítani a szalonban is. De 10 személlyel képtelenségnek tűnik egy pár napos túra is tömegverekedés nélkül.

Az egész hajó igazi értelme akkor tárult fel, amikor az e célra szolgáló lépcsőn felmásztam a szalon tetejére.

Kiderült ugyanis, hogy itt, több méter magasan is van egy kormányállás, ami már itt, a kiállítási csarnokban is fergetesen jó helynek bizonyult. Olyan érzés, mintha egy kiátóban vagy egy madárlesen ülnél, bónusznak meg hajót is lehet vezetni innen. 

Az elképzelhető legegszerűbb módon: van egy indítógomb, egy kormány és egy gázkar, amit előre-hátra lehet mozgatni.

No meg egy duda. Kipróbáltam, brutálisan meggyőző hangja van. És egy trükkös segítség: két gomb segítségével jobbra-balra lehet mozgatni a hajó orrát zsilipeléskor és kikötéskor.

Révész Máriusz kormánybiztos sajnos extraként sem jár a hajóhoz.

Szürreálisan hangzik, hogy ezeket az extrém vízi játékszereket a kormány vásárolta meg, de ha már idáig eljutott a dolog, az sem kizárt, hogy a végén tényleg megvalósuljon az egész rendszer. Azt azonban nem érdemes elfelejteni, hogy az igazi kemény dió a projekt hajókon felüli része, úgyhogy a 2020-as nyaralást csak akkor lesz érdemes Jesolo helyett a Gergelyiugornya-Sarud tengelyre tervezni, ha már elkezdték építeni a kikötőket és kotorják a tározót.