2017 óta zajlik Szíriában Irán és Izrael titkos háborúja. 2017-ben ugyan még javában tombolt a 2011-ben kitört háború, az ISIS, a kurdok és Aszad fegyveres ellenzéke is még az ország nagy területeit tartották ellenőrzésük alatt, de az orosz és az iráni beavatkozással már egyértelművé vált, hogy Basár al-Aszad elnök hatalmon marad. Ezen felbuzdulva Irán egy nagyobb terv megvalósításába kezdett.

"A víziójuk szerint pakisztáni, afgán és iraki síitákból százezer fős sereget állítottak volna fel. Sorban építették ki a hírszerzési és légitámaszpontokat a szír légierő bázisain" - részletezte az iráni akciókat az izraeli hadsereg (IDF) nemrég visszavonult vezérkari főnöke, Gadi Eisenkot altábornagy a New York Timesban. Az iráni tervek nem korlátozódtak az emberanyagra, légvédelmi rendszereket, rakétákat és drónokat is telepítettek.

Földrajzi helyzetéből adódóan Izrael vörös vonalként tekintett erre a fegyverkezésre. Eisenkot beszámolója szerint 2017 közepén az izraeli légierő már hetente többször bombázott Szíriában, megakadályozva, hogy az irániak "beássák magukat" Izrael északkeleti határán. Azóta több száz, ha nem több ezer bevetést repültek a gépeik, csak 2018-ban kétezer bombát dobtak Szíriára. Az irániak olykor-olykor megpróbáltak válaszolni, eddig kevés sikerrel.

A bombázás hatásosnak bizonyult, Benjamin Netanjahu miniszterelnök a múlt héten az Amerika Hangja perzsa adásában büszkélkedett el azzal, hogy bár az irániak még mindig jelen vannak a térségben, ez a jelenlétük némileg még szűkült is a folyamatos bombázás hatására. Az izraeliek eredményességéhez persze hozzájárult az is, hogy jól azonosítható, nagy célpontokat támadhattak. Ilyenek a támaszpontok, és ilyenek a nagy fegyverszállítmányok is. Eisenkot szerint legfőbb ellenségük, az Iráni Forradalmi Gárda elitalakulatát, a Kudsz-brigádot vezető Kaszem Szolejmani kicsit elszámolta magát. "Olyan terepet választott, ahol viszonylag gyenge. Hírszerzési és légi fölényünk is van, és még tökéletes indoklásunk is arra, hogy bevessük létező elrettentő erőnket" - mondta.

Miután nehézfegyver-szállítmányaikat az izraeli légierő folyamatosan lebombázta, Irán is taktikát váltott, írja a Daily Beast. Erre lehetőséget adott, hogy rakétákra tulajdonképpen nem is volt akkora szükség a térségben. A Szíriával szomszédos Libanonban, ahol Izrael sokkal inkább tartózkodik a légicsapásoktól, Irán szövetségese, a Hezbollah a becslések szerint 100-150 ezer különféle rakétát halmozott fel az elmúlt évtizedekben. Részben ezek miatt is tartózkodik Izrael a libanoni célpontok támadásától, mert azzal kiprovokálhatna egy válaszcsapást - a Hezbollah arzenálja elég nagy ahhoz, hogy még az izraeli légierőt is visszatartsa.

A Hezbollah rakétái jelenleg pusztán mennyiségükben jelentenek fenyegetést. Ezek irányítatlan fegyverek, pontos csapást mérni ezekkel lehetetlen - de ha több százat lőnek ki belőlük, jópár átjuthat az izraeliek fejlett rakétavédelmi rendszerein, és véletlenszerűen akár még el is találhat valamit.

Képzelhetik, milyen fenyegetést jelentene, ha ezeket az irányíthatatlan rakétákat gps-es célravezető rendszerekkel felokosítanák. Márpedig éppen ez történik. Ehhez ugyanis nem hatalmas konténereket kell átfurikázni Irakon és Szírián, egy ilyen irányítórendszer elfér egy akkora bőröndbe, amekkorát még a légitársaságok is felengednek a gépeik utasterébe. Így ezeket akár közvetlenül is Libanonba küldhetik - a Fox News egy, minden bizonnyal izraeli hírszerzéstől kapott információkon alapuló tavalyi riportjában már beszámolt róla, hogy iráni polgári gépeken viszik ezeket a bőröndöket Libanonba, ahol Izrael a bejrúti nemzetközi reptér közelében három olyan helyiséget is azonosított, ahol az irányítórendszereket a Hezbollah meglévő közepes hatótávolságú rakétáiba szerelték.

Ezeket a helyiségeket a sajtójelentésekben "rakétagyárként" azonosították, de ez félrevezető. A GPS beszerelése szaktudást ugyan igényel, de nincs különösebb helyigénye, és rendkívül gyors folyamat, akár két-három óra alatt is elvégezhető. A végtermék kezelése pedig ékegyszerűségű, a koordináták beütése után elég megnyomni az indítógombot. További törődést nem igényel, a rakéta onnantól célra vezeti magát.

Hogy ezt Izrael mekkora veszélynek tartja, azt jelzi, hogy az elmúlt hónapokban kormányuk igyekszik egyre nagyobb nemzetközi nyomást gyakorolni Libanonra az ügyben. És az is, hogy már kevésbé tartózkodnak Libanon megtámadásától. "Amennyiben az iráni hadsereg Libanonban is beássa magát, akkor ott is célponttá válik" - fenyegetőzött egy hónapja az izraeli egyes csatorna műsorában Eisenkot, miközben Irán meg jelezte, hogy egy izraeli támadás esetén kész katonai segítséget nyújtani Libanonnak.