A Belvárosban megtalálták a módját, hogy ne csak a bérlők vihessék áron alul a kerület ingatlanjait, hanem gyakorlatilag bárki

2015 egyik legforróbb belpolitikai témája volt a belvárosi ingatlanügyek néven elhíresült ügy, vagyis hogy az V. kerület folyamatosan „kedvezményes áron” adott túl a kerületi vagyonon, a kormánypárti politikusokhoz sokszor erősen kötődő vevők legnagyobb örömére, továbbá

  • előzetes tervezés nélkül;
  • az eladásra szánt lakásokat általában a bérlők kérése alapján kijelölve;
  • az értékbecsléssel az alpolgármester édesapjának cégét megbízva;
  • a kedvezményt a bérleti jogviszony hosszára tekintet nélkül megítélve;
  • az elővásárlási jogot kizárólagos vásárlási jogként értelmezve.

Ezzel a módszerrel simán lehetett érdemi munka nélkül, néhány hónap alatt keresni százmillió forintot. Még a hasonló ügyekben nem nagyon buzgólkodó ügyészség is nyomozást rendelt el, miután - 11 másik magánszemély mellett - az együttes Juhász Péter feljelentést tett „üzletszerűen, bűnszervezetben való hivatali visszaélés” miatt. De a rendőrség végül bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást 2016 nyarán, ami után rögtön folytatódott a közvagyon kedvezményes értékesítése.

Szentgyörgyvölgyi Péter Rogán Antallal az Egyetem térenFotó: Facebook

A Magyar Narancs sorozatot indított, hogy felmérje az utóbbi évek eredményeit, amelyek már az első két cikk alapján is kiemelkedőnek mondhatók. A hetilap múlt héten azt írta meg, hogy a választások előtti pechsorozatáról ismert fideszes országgyűlési képviselő, Szatmáry Kristóf feleségének cége jutott áron alul belvárosi ingatlanokhoz, majd a szerencsés vállalkozás tulajdonosa maga a politikus lett. Az LMP szerint csak a Szatmáryhoz köthető üzleteken 250 milliót bukott a kerület.

A Narancs e heti számban pedig bemutatkozik 

az új csodafegyver: az átruházás.

A belvárosi modell lényege az volt, hogy a bérlőnek elővásárlási joga volt, és 30 százalékkal olcsóbban vehette meg az önkormányzati ingatlant. Ebben az a logika, hogy mivel a lelkiismeretes bérlő éveken át gondozta, adott esetben felújította, saját pénzéből kicsinosította a bérleményt, ezért megilleti némi kedvezmény. Ahogy a fenti pontokból látszik, a Belvárosban korábban sem (csak) erről volt szó, de egy új módszerrel már nem csak a bérlő, hanem bárki viheti akár tízmilliókkal olcsóbban az V. kerület ingatlanjait, már ha az önkormányzat is úgy akarja. 

A Narancs erre úgy jött rá, hogy megkérdezte, hogyan juthatott egy konkrét ingatlanhoz a korábbi bérlő részére megállapított kedvezményes áron egy olyan szereplő, aki a bérlésben nem vett részt. A közérdekű adatigénylésre adott válaszában a belvárosi jegyző hivatkozott az új Polgári törvénykönyv 6:202. paragrafusára a jogátruházásról. Ezután vált világossá, hogy az ingatlanbotrány kellős közepén, 2015 nyarán az önkormányzat úgy módosította a nem lakáscélú ingatlanok elidegenítésére vonatkozó szabályozását, hogy a kedvezményes elővásárlási jog is átruházható legyen. 

Hogy ez mit jelent, arra vegyünk egy érzékletes példa a Szentgyörgyvölgyi Péter polgármesterről készült fenti fotó helyszínéről. 2016-ban írtuk meg, hogy „az önkormányzat értékesítésre jelölte ki az Egyetem tér 5. szám alatti ház egy 644 négyzetméteres üzlethelyiségét is. A bérlő, az orosz Sberbank magyarországi leányvállalata a határozati javaslat alapján ezt 133 192 500 forintért, mintegy 207 ezer forintos négyzetméteráron vehetné meg.”

A Belváros közepén természetesen ennek a négyzetméterárnak a sokszorosát lehet elkérni, tehát roppant előzékeny ajánlatot tett az önkormányzat, tulajdonképpen lemondott - szerény becslés szerint is - több tízmillió forint bevételről. A Sberbank azonban, mint most a Narancs megírta, még gálánsabb volt, amennyiben átengedte a lehetőséget egy magánszemélynek. Vagy ahogy a jegyző fogalmazott: „az elővásárlási jogot új jogosultra ruházta át”. A kedvezményt így egy bizonyos Schimicsek Tibor élvezhette, aki legalább egy másik önkormányzati ingatlanhoz jutott hozzá ilyen módon.

És az új Narancsban még egy sor ilyen eset olvasható.