Tandori Dezső halála előtt két vastag borítékot küldött a Literának, képversekkel, rajzokkal. Az irodalmi portál közzétette a második boríték tartalmát, és azt írják, hogy „a mostani tizenhét oldalon valószínűleg Tandori Dezső utolsó írásait olvashatják.”

Itt lehet megnézni, ahogy a közlésre küldött versek átfordulnak levélbe, közben feltűnnek a rajzok, és egy idő után eldönthetetlen, hogy mi a műalkotás, mi a magánközlés, már ha van határvonal a kettő között egyáltalán. 

Ide csak két lapot rakok a Litera szíves hozzájárulásával. Az elsőn Tandori sokadik alkalommal, és itt utoljára fut neki, hogy kiválassza a legtökéletesebb verset és a kedvenc sorát.

A legszebb magyar versnek 
Babits a Tóth Árpád-féle 
nyugati szél balladáját 
mondta, én a legtöké-
letesebb versnek az ESTI 
KÉRDÉS-t (Babits), 
az én legkedvesebb vers-
soromnak Kosztolányitól, 
(központozás tán pontatlan) 
(ah, pontatlan központozás; 
köztelen köz, ennyi min-
den mondható a versről)

A sor:

E nyári koraestén, hogy még mind 
vacsoráznak

Ez pedig az utolsó lap, ahol a Tandori Light című kötetéről ír, annak három „erős” darabjáról, hogy aztán gyorsan rövidre zárja.

U.itt (Light) 3 erős do-
bás van egyebek közt, 
félhosszú cuccok:

Örökre elegem lett…
Mindennapi módját
Proust akaratlan.

Ezeket magamnak is 
ajánlom (újra)olvasásra.

*

Ergo itt csak technikai 
ajánlatokat tettem, 
semmi ízetlen önfavor!

[Jó hosszú lett végül ez itt!!]

Tandorit, az univerzális zsenit jövő kedden temetik a Fiumei úton.