„Az a nyomasztó gondolatom támadt, hogy a történelem vége nem Dánia, hanem valami olyasmi, mint Magyarország.”

Andrew MacDowell szerint ezt mondta a bécsi előadásán Francis Fukuyama amerikai politológus és filozófus, aki korábban is világossá tette, hogy nem éppen híve az illiberalizmusnak. A mostani kijelentésével arra utalt, hogy lehetséges, hogy az illiberális rendszerek emelkednek felül a liberális demokráciákon.

Fukuyama 1989-ben azzal az elméletével vált világhírűvé (és az egyik leginkább félremagyarázott politológussá), hogy a fasizmus és a kommunizmus bukásával a szabadpiaci liberalizmus vált az uralkodó eszmerendszerré, ezzel pedig beteljesült a nagy német idealista filozófus, Hegel jóslata, aki szerint a világ egyre komplexebbé válik, majd egy ponton a tökéletesen racionális társadalom és állam győz. (Ezt sokan vitatták, közülük a legismertebb Samuel P. Huntington amerikai politológus volt, aki az A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvével reagált Fukuyamára.)

Ma már úgy tűnik, a liberális demokrácia és a szabad piac nem olyan erős, mint Fukuyama hitte, de annak idején jókor adott vonzó magyarázatot egy éppen zajló társadalmi átalakulásra, ráadásul a 19. századi angol filozófus és közgazdász, John Stuart Mill nyomán feltett egy érdekes kérdést is: amikor minden politikai erőfeszítés a technikai problémák megoldására, a környezetvédelmi ügyekre és a mesterkélt fogyasztói kereslet kielégítésére irányul, nem fogunk-e nosztalgiát érezni a régi vágású bátorság, képzelet és idealizmus iránt?

Tavalyi, az Az identitáspolitika ellen – Az új törzsi gondolkodás és a demokrácia válsága című, egyszerű és közérthető cikkében kifejtette, szerinte mi vezetett Európa és az USA polarizálódásához, és milyen eszközökkel lehetne megakadályozni a populisták további erősödését a liberális demokráciákban.