• Sok jel utal arra, hogy Manfred Weber keddi budapesti látogatása ugródeszka lehet, hogy megszerezze a bizottsági elnökséget Brüsszelben. És ebben Orbán Viktor segített most neki a legtöbbet. 
• Manfred Weber a jelek szerint elintézte, hogy Budapesten maradjon a CEU.
• Jó eséllyel azt is elintézi, hogy a néppárt ne szakadjon szét, senkit se kelljen kizárni, és senkinek se kelljen a demokrácia jövőjéért aggódva kilépni.
• Manfred Weber sokáig egy unalmas, erélytelen és a jobbszél felé gyanúsan nyitott figurának tűnt Nyugaton, akiről általános vélemény volt, hogy gyenge jelölt, talán csak azért van, hogy Angela Merkel időben lecserélje. 
• De ha Manfred Weber és Orbán Viktor az eddigiek szerint folytatják látványos párbajukat, akkor ez hatalmas lökést adhat a bajor politikusnak, hogy tényleg az Európai Bizottság következő elnöke lehessen.

Kedden úgy érkezett Magyarországra Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) bizottsági elnökjelöltje, hogy úgy tűnt, egy Orbán Viktor formájú kavics van a cipőjében, ami lesántíthatja annyira, hogy soha ne érje el célját, és ne őt válasszák idén az Európai Bizottság következő elnökének. Aztán úgy ment el, hogy soha nem voltak még ilyen jó esélyei a poszt a megszerzésére, mint most. A sikerhez az kell, hogy a háttérben továbbra is olajozottan együtt tudjon működni Orbán Viktorral, de a nyilvánosság előtt megmaradjanak vitatkozó feleknek.  

Weber megszakította a nagy európai kampánykörútját, hogy kedden Budapestre jöhessen. Azért érkezett, mert az EPP 13 tagszervezete a Fidesz kizárását követeli az európai néppártból, és úgy tűnt, hogy erről már március 20-án szavazhatnak is. Webernek csak egy szavazata van a 260-ból ebben az ügyben, de ő a párt frakcióvezetője az Európai Parlamentben, és novemberben őt választották jelöltnek az Európai Bizottság élére, vagyis neki szánja a néppárt Jean-Claude Juncker székét. Ezért a véleménye a kizárásról sokat számít. 

A Fideszről szóló vita eddig az EP-kampány legizgalmasabb témája lett az európai sajtónak, nincs is más nemzetközi ügy egyelőre a kampányban, bár a nagy publicitás nem kedvezett eddig sem Webernek, sem az EPP-nek. Hiszen az volt eddig a narratíva, hogy az EPP nem tud mit kezdeni egy félfasiszta, de sok szavazatot szállító keleti tagszervezetével (Fidesz), és Weber sem tud mit kezdeni Orbán Viktorral, akinek sokáig nagy barátja volt, aztán vörös vonalakat húzott elé, aztán amikor Orbán ezeket átlépte, akkor tovább beszélt a hídverés fontosságáról.

Weberről egyébként is az a kép alakult ki a nyugati sajtóban, hogy nem is biztos, hogy igazi jelölt, és talán csak arra kell Angela Merkel német kancellárnak, hogy jó árért lecserélje majd valaki másra. Webernek közel sincs olyan jelentős karrierje, mint a korábbi elnököknek: Juncker 18 évig volt luxemburgi miniszterelnök, és sokáig vezette az Eurogroup üléseit. Barroso Portugália miniszterelnöke és külügyminisztere is volt, mielőtt a bizottság élére választották. Weber jóval szerényebb karriert tud felmutatni, és erre az imidzsre erősít rá kampányfilmjében is, amiben egyszerű bajor fickónak tűnik, aki 2 évet ült a müncheni tartományi parlamentben, mielőtt kiküldték Brüsszelbe.

Weberrel szemben visszatérő kifogása az esélylatolgatós elemzéseknek és beszélgetéseknek, hogy CSU-s, vagyis a néppártnak inkább a jobbszárnyához sorolható, és évekig nagyon jóban volt a néppárt ultra-radikálisával, Orbán Viktorral is, tehát elfogadhatatlan kompromisszumos jelöltként. Ez azért is fontos, mert győzelméhez szocialista és liberális szavazatokra is szüksége lesz. Sokan tartják reálisnak, hogy a végső egyezkedésben Webert esetleg a francia Michel Barnierre cseréli majd a néppárt, és Angela Merkel egy másik fontos EU-s pozíciót szán német politikusnak, mondjuk Donald Tusk székét önmagának, és Weber csak cserealap egy nagyobb alkuban.  

Úgy tűnt, hogy a Fidesz körüli vita az EPP-n belül is csak gyengíti Weber pozícióját, mert egy megosztott néppártban kell letennie a garast az egyik oldal mellett, ami mindenképpen a másik oldal sértettségéhez vezet.

Innen lehet megmentő

Weber hamar a kizárásról szóló vita főszereplőjévé emelte magát, mert ő javasolta a három feltételt, aminek teljesítése esetén Orbán és a Fidesz maradhatnak a néppártban. Ez ügyes kommunikációs húzás volt több szempontból is:

• A javaslattal hirtelen úgy tűnt, ő diktálja a tempót a Fidesznek is, de a kizárást kezdeményezőknek is.
• A feltételekkel egy formális keretbe tolta a vitát, amivel sokkal kezelhetőbbé vált, mintha a sokkal elvontabb "jogállamiság eszméje", a "demokrácia jövője" típusú gondolatok mentén folyt volna tovább.
• Esélyt adott a Fidesznek, mert megmutatta az utat a túlélésre.
• Erőt is mutatott, mert a három feltétele közül legalább egy olyan volt, amire mindenki azt mondta, hogy ezt Orbán úgyse teljesíti.

Ez volt a három feltétele: állítsák le a Juncker és Soros portréit felhasználó kampányt; ismerje el Orbán Viktor, hogy kárt okozott az EPP-nek megosztó viselkedésével (ez ment úgy át az európai sajtóba, hogy Orbán kérjen bocsánatot, de ennél óvatosabban szólt a feltétel hivatalos megfogalmazása); és a CEU maradhasson Budapesten. 

Az utolsó pont tűnt a leginkább elképzelhetetlennek. A CEU-t ugyanis hiába próbálta megmenteni korábban még az USA kormánya is. Hiába próbálta megmenteni több száz világhírű tudós, köztük rengeteg Nobel-díjas is. Hiába próbálta megmenteni maga Manfred Weber is, amikor tavaly szeptemberben az egyetem békén hagyásáért cserébe felajánlotta, hogy nem szavazza meg a Sargentini-jelentést. Teljesen esélytelennek tűnt a felvetés, még az a feltétel is reálisabb volt, hogy Orbán elmormol valami bocsánatfélét. 

És úgy tűnik, hogy közben a CEU ügyét tényleg sikerült megoldani. Weber kedden Budapesten jelentette be először, hogy egy müncheni egyetem és a BMW autógyár beszállhatnak a CEU fenntartásába. Ennyit mondott csak, de ennek az értelme igen messzire vezet: 

ugyanis ha európai fenntartói is lesznek a CEU-nak, akkor már EU-s intézménynek számít, és így nem vonatkozhat rá a lex CEU. Magyar részről senki sem tiltakozott a CEU németesítésével szemben, és a CEU sem cáfolt. Az érintett német egyetem sajtósa pedig megerősítette a hvg-nek, hogy "az új együttműködéssel teljesülnek a magyar törvényi előírások".  

Úgy tűnik, hogy Weber, a sótlan politikus a müncheni Landtagból, megoldotta azt, ami két éven keresztül még az USA kormánya sem bírt átvinni. Mindezt úgy, hogy amikor az ügy bekerül majd a nyugati sajtóba, budapesti vágóképnek csak olyat lehet használni, amin Weber két rabbi között beszél egy zsinagógában - más sajtónyilvános eseménye ugyanis nem volt Webernek kedden Budapesten. 

Nehéz lesz ezután arról lamentálni, hogy Weber túl nyitott a fasisztoid eszmék iránt, és túl jobbos egy kompromisszumos jelöltnek. Ehelyett az lesz a híre, hogy ő az egyetlen politikus jelenleg, aki meghátrálásra bírta Orbánt, azt az Orbánt, akinek az egyik állandó jelzője a nyugati sajtóban az, hogy "antiszemita", és Weber mindezt kapedliben csinálta meg. 

Minden jel arra mutat, hogy a Weber feltételei teljesülnek, vagy legalább a megoldásuk olyan fázisba kerül, hogy 20-án nem zárják ki a Fideszt. Lehet, hogy valami időhúzó taktika jön (erről kiszivárogtak már ötletek), de a teljes kizárás egyre kevésbé valószínű. A plakátokat a Fidesz ígérete szerint visszavonják, és a repülőtéri útról tényleg leszedték őket, a többit meg úgyse nagyon látják a külföldiek. Orbán valami bocsánatfélét elmormol majd, azért, mert "hasznos idiótáknak" nevezte azokat, akik ki akarják zárni. Igaz, hogy ezt a beszólást már a három feltétel elhangzása után mondta, és a bocsánatkérés egyáltalán nem arra vonatkozik, ami miatt ki akarták zárni, de formailag megfelel a weberi feltételnek, hiszen elismeri, hogy van akinek kárt okozott az EPP-ben.

Inkább használták, mint kitalálták

Nem valószínű, hogy Manfred Weber az elmúlt néhány napban szervezte meg a CEU Budapesten tartásának stratégiáját. Az sem valószínű, hogy az európaizálás (vagyis német diplomák kiadása) lehetősége csak most merült volna fel a CEU részéről. A CEU ugyan decemberben bejelentette, hogy a 2019-ben induló évfolyamok nagy része már Bécsben kezd, de a költözés praktikus megvalósítása információink szerint igen vontatottan haladt. 

Az is kezd értelmet nyerni, hogy a fideszesek miért mondják december óta mindig azt, hogy a CEU nem költözik el. Orbán egy osztrák lapnak egyenesen így fogalmazott tavaly év végén: "ismerem Sorost, ő nem az az ember, aki csak úgy elhagyja Budapestet".

Egy ilyen költséges együttműködési megállapodást nyilván elő kellett készíteni. A bejelentés pedig úgy sikerült, hogy az politikailag minden érintettnek jó legyen: 

• Weber a megoldás embere lett, aki látszólag olyan kompromisszumot hozott össze, ami elképzelhetetlennek tűnt, márpedig egy EU-s intézmény vezetőjének a legfőbb erénye kompromisszum-teremtés képessége. 
• Orbán úgy engedett, hogy nem a "Soros egyetem trükközése" előtt kellett fejet hajtania, hanem látszólag "bajor barátainak" engedi meg, hogy költhessenek egy kis pénzt.
• A CEU finanszírozásába beszálló BMW úgy lehet ezen az áttételen keresztül Weber kampányának támogatója, hogy közben nem kellett közvetlenül politikát finanszíroznia. Viszont az egész német gazdaság szempontjából igen fontos, hogy a bizottság elnöke meleg szívvel gondoljon az autógyártókra.  

Ez még nincs kész

Kommunikációs és gyakorlati szinten még nem tart az ügy a megoldásnál, ezért a fenti forgatókönyvet nem lehet biztosra venni, de igen valószínűnek látszik. 

Kedden a nyugati sajtó figyelmét eleve a brit parlamenti Brexit-szavazás vitte el, és hivatalosan még nincs szó a CEU maradásáról, bejelentés még csak a német támogatásról hangzott el. Arról sincs szó, hogy Weber elismerte volna, hogy a Fidesz teljesítette az EPP-ben maradás három feltételét, hivatalosan még tárgyalások, vizsgálatok, egyeztetések jönnek. Ahhoz, hogy Weber hídemberként vonuljon be az európai köztudatba az új bizottsági elnök megválasztásig, ezt a történetet részletekben, elnyújtva kell adagolni.  

Ha tényleg így alakulnak a dolgok, akkor Orbán Viktor teljesen más felállással kezdheti a 2019-es EU-s ciklust, mint a 2014-est kezdte. Öt éve egy olyan bizottsági elnök vette át a hatalmat, aki ellen tagállamok vezetői közül csak ketten szavaztak: David Cameron és Orbán Viktor. Ha Webernek összejön az elnökség, akkor viszont egy olyan ember veszi át az irányítást, akinek felépítésében főszereplő volt, hiszen ő játszotta a megszelídített oroszlánt.