Az angolai diktatúra azt kommunikálja, hogy nem fogadták Orbán Viktort, mert nem elég demokratikus

„Hogyan láthatna vendégül Angola valakit, aki semmibe veszi a kisebbségek és a menekültek jogait, kiüresíti a sajtó és a szólás szabadságát és szisztematikusan támadja a bíróságok függetlenségét?”

Ezt a kérdést tette fel az angolai kormánypárt név nélkül nyilatkozó nagy öregje az Expresso munkatársának, akinek kormányzati források elmondták: az angolai elnök politikai okokból mondta le Orbán Viktor látogatását. Eljött tehát a pillanat, amikor az elmúlt évtizedekben különböző mészárlásokban érintett kvázi-kommunista párt kéri számon a demokratikus értékeket a magyar miniszterelnökön.

Régi jó elvtársak

A kommunista blokkon belüli kötelező segítségnyújtás jegyében a nyolcvanas években Ikarus-buszokat és naposcsibéket exportáltunk Angolába, de egy idő után eluntuk, hogy nem fizetik ki. Bokros Lajos és Kupa Mihály is megfordultak arrafelé mint a gazdasági reformok tanácsadói.

A véres polgárháborúba süllyedt országgal a rendszerváltás után nem sok kapcsolatunk volt, amíg a kormány meg nem hirdette az új külügyi stratégiát. Először azonban a magánbiznisz indult be: 2014-ben az Átlátszó arról írt, hogy az angolai diktátor közmondásosan korrupt rokonságának egyik tagja és egy portugál politikus is szerepet vállalt abban a svájci bejegyzésű cégben, amelynek résztulajdonosa a híres Met Holding

Aztán jött a Déli Nyitás, amelynek keretében többek között a luandai nagykövetség megnyitását is bejelentették. 2015-ben előre levezettük, hogy ez eszetlen pénzszórás, a világ egyik legdrágább városában egymilliárd forint éves költség folyik majd el hiába. A külügy ezt felháborodottan utasította vissza, majd kiderült, hogy a követség létesítése pont egymilliárdba kerül, a magyar export mégis meredeken csökkent.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b) és Bornito de Sousa Baltazar Diogo angolai alelnök találkozója Luandában 2018. február 14-én.Fotó: KKM/MTI/MTVA

Az angolai követség megnyitása nem ment gyorsan, de tavaly februárban Szijjártó Péter végre átadta. A külügyminiszter idén márciusban is odarepült, és hazatelefonálta az MTI-nek, hogy több magyar vállalat is beruházásokat hajthat végre Angolában, és a gazdasági együttműködés a mezőgazdasági, a biztonságtechnikai és az energetikai szektorban lesz a legszorosabb. Az Eximbank 40 millió eurós alapot hozott létre azért, hogy támogatást nyújtson a magyar vállalatok angolai gyártó és kutatás-fejlesztési kapacitásainak kiépítésére. Emellett a pénzintézet 135 millió eurós hitelkerettel is segíti a két ország vállalatai közötti kereskedelem előmozdítását - fejtegette Szijjártó, és egyúttal közhírré tette, hogy

„Orbán Viktor miniszterelnök március végén hivatalos látogatást tesz az afrikai országban.”

De ez nem történt meg. A magyar kormány nem adott magyarázatot a hivatalos út lefújására, de hogy megszervezték, azt többek között az is mutatja, hogy a keddi Magyar Hírlapban megjelent: „Ma látogat el Angolába Orbán Viktor miniszterelnök”. Aztán lehoztak egy párját ritkító helyesbítést, miszerint

„A Miniszterelnöki Sajtóiroda tájékoztatása szerint mai cikkünk állításával ellentétben Orbán Viktor nem utazik Angolába.”

Helyette a Zöld-foki szigetekre ment, ami az Index szerint eredetileg csak köztes megálló lett volna Angola felé. Az út hátteréről azt írják, hogy a „portugál Afrikával” - Angola, Mozambik, Zöld-Foki Köztársaság, Bissau-Guinea, São Tomé és Príncipe - különösen jó kapcsolatokat akar kiépíteni a kormány. 

De miért mondták le?

Az Expresso forrásai állítják: az autoriter angolai elnök, João Lourenço hivatalosan a túl sok programjára hivatkozott, de valójában azért mondott nemet, mert nem akarta fogadni az „idegengyűlölő és szélsőjobboldali” magyar miniszterelnököt. Ezt az értesülést az Index már szemlézte, de a portugál cikkben vannak még olyan részletek, amelyek alátámasztják, hogy nem a betelt naptár volt az ok.

Az Expresso szerint az utolsó pillanatban közölt elutasítás indokaként olyan eseményeket nevezett meg az angolai diplomácia, amelyek régóta ismertek és/vagy egyáltalán nem életbevágók: a dél-afrikai régió felszabadításának évfordulója, egy IMF-delegáció érkezése és egy pártvezetői gyűlés. 

Aztán kiderült, hogy olyannyira nem volt tele az a naptár, hogy az elnöknek még egy orosz tévéinterjúra is jutott ideje.

Joao Lourenco és Putyin találkozója 2018 júliusábanFotó: Aleksey Nikolskyi/Sputnik

Az Expresso szerint a döntés meglepte a magyar felet, Maris Zsolt nagykövet az általa nemrég feldicsért állami lapnak, a Jornal de Angolának küldött jegyzetben jelezte elégedetlenségét. A magyar diplomáciát állítólag nem győzte meg az időhiányra való hivatkozás, de azt is 

nehéz komolyan venni, hogy az MPLA vezetőinek egyik napról a másikra emberi jogi érzékenysége nőtt, és hirtelen derogál nekik Orbán Viktor oldalán mutatkozni.

Nem csak arról van szó ugyanis, hogy Angola kifejezetten jó viszonyt ápol a világ nagy diktatúráival, hanem hogy az állampárt, az MPLA-ként ismert Angola Felszabadításának Népi Mozgalma maga is tele van sötétebbnél sötétebb ügyekkel a polgárháborúban elkövetett, sokak által háborús bűnöknek nevezett atrocitásoktól kezdve a civilek tömeges kivégzésén át az egész országot nyomorban tartó korrupcióig.

José Eduardo dos Santos majdnem negyven évig vezette az országot, eleinte fegyveres erőszakkal, később egyre finomodó módszerekkel, az utóbbi időkben egy külsőségeiben demokráciára emlékeztető rendszerben. Kijelölt utóda, a régi pártkatona João Lourenço 2017-ben a megújulás ígéretével vette át a bezuhant olajáraktól szenvedő ország irányítását. Beszédes, hogy példaképének Teng Hsziao-pinget, a 80-as évek reformer kínai párttitkárát tekinti. Végül az történt, hogy dos Santos embereit a sajátjaira cserélte, de a rendszer lényege változatlan maradt.

José Eduardo dos Santos (jobbra) átadja a lángot João LourençonakFotó: AMPE ROGERIO/AFP

Az Expresso a cikket azzal zárja, hogy João Lourenço egyensúlyozni igyekszik Moszkva és Washington között, próbál az utóbbinak is megfelelni, és emiatt az exelnök körei éppen azzal támadják, hogy eltávolodott a régi szövetséges Oroszországtól. De akárhogy is, ez sem magyarázza meg az Orbánnal szembeni gorombaságot.

A demokratikus értékekre hivatkozó MPLA komikus hatást kelt, de ha kormányzati tisztviselők és a párt magas rangú emberei egyhangúlag adják ezt a magyarázatot, akkor az központi üzenetnek tűnik. A kérdés az, hogy miért engedik meg maguknak, hogy ilyeneket mondjanak a magyar kormányról. Ahogy az is kérdés, hogy valójában miért maradt el Orbán látogatása.

Természetesen küldtem kérdéseket a miniszterelnök sajtósának péntek délután, amint válaszol, frissítjük a cikket.