Hétfőn este kigyulladt a világ egyik legismertebb temploma, a párizsi főegyházmegye főszékesegyháza, azaz a Notre-Dame. A 8 évszázados katolikus templom tetőszerkezete égett, a párizsi horizont fontos darabját képező, több mint 91 méter magas huszártorony össze is dőlt a lángok miatt. Bár már önmagában ez a veszteség is felbecsülhetetlen, a székesegyház hatalmas, 7800 sípos, 300 éves orgonája nem károsodott, a harangok is megmaradtak, és nem sérült meg a kereszténység egyik legfontosabb ereklyéje, a Notre-Dame-ban őrzött Töviskorona sem. Igaz, a székegyesegyház rózsaablakai közül az egyik szenvedett némi kárt, de a templom szerkezete egyben maradt. A kifosztott és megszentségtelenített templombelsőt rosszabb állapotból kellett felújítani a francia forradalom után, igaz ott a szerkezet és a tető nem sérült.

Hogy ennyit sikerült megóvni az épületből, az is isteni csoda, az ilyen tüzeket ugyanis különösen nehéz eloltani.

A párizsi főegyházmegye épp az utóbbi hónapokban kezdte el a légszennyezés és a nagy igénybevétel miatt egyre rosszabb állapotba kerülő templom felújítását. 150 millió eurót szántak az átfogó renoválásra, az egyik restaurátor a New Yorkernek azt mondta, „visszaadnák a Notre-Dame ifjúságát”. A párizsi rendőrség szerint a tűz is a renoválással függhet össze. A renoválás az oltást is nehezítette, az eleve nagyrészt fából készült tetőszerkezet ugyanis még fel is volt állványozva.

Gregg Favre amerikai tűzoltó a Twitteren foglalta össze, miért különösen nehéz oltani az ilyen tüzeket, és az első dolog, amire kitért, az a régi templomtetők száraz faanyaga, valamint az, hogy a templomok belseje általában hatalmas, összekapcsolt terekből áll, nincsen rajtuk olyan tűzzáró rész, ami meggátolná a lángok tovaterjedését. Az építők talán nem okolhatóak ezért, a Notre-Dame alapkövét 1163-ban tette le III. Sándor pápa, és a templomot 157 évig tartott befejezni, méreteivel és díszítettségével is párját ritkította az akkori Európában.

Mivel a tető egésze gyorsan lángra kapott, a tűzoltók nem mehettek fel, hogy a tetőről vagy az azt körülvevő állványokról oltsanak. Lentről, a székesegyház mellől viszont a magasság miatt nagyon nehéz megfelelő mennyiségű vizet feljuttatni a tetőre, az ugyanis iszonyatosan magas, a huszártorony megmentéséhez 90 méter magasra kellett volna nagyon sok vizet varázsolni, de tető többi részét is 40-50 méterről lehetett csak elérni.

Ezért a tűzoltók egy részét a templomtérbe kellett vezényelni, az viszont elképesztően veszélyes a lángoló tetőről folyamatosan hulló hatalmas gerendák, a huszártorony és az egész tető beszakadásának veszélye miatt. Emellett a tűz a templomtérben is nagyon gyorsan terjed, hiszen a régi templomok eleve tele vannak egy rakás gyúlékony és jól égő anyaggal, a Notre-Dame esetében pedig súlyosbította a helyzetet, hogy az egyre rosszabb állapotú katedrálisban több fal- és tetőelemet furnérlemezekkel, OSB-lapokkal és PVC-elemekkel kellett betakarni vagy pótolni. Ráadásul a Notre-Dame falaiban is olyan rossz állapotban volt a mészkő, hogy a tűzoltók nem lehettek biztosak benne, nem dőlnek-e a falak is.

Többen, köztük Donald Trump amerikai elnök is felvetette, hogy a levegőből kellene oltani az épületet, ezt azonban a tűzoltók elvetették. Repülőről nem lehetett volna elég pontosan a templomtetőre juttatni a vizet, és így az oltás a környező épületekben is kárt tehetett volna, helikoptert pedig azért nem lehetett azonnal bevetni, mert ilyen esetekben a fő templomhajóból felszálló hatalmas hő lehetetlenné teszi templom feletti manőverezést. A repülős vagy helikopteres oltás ráadásul még nagyobb veszélybe sodorta volna a Notre-Dame szerkezetét és az épületben található műkincseket is.

Az oltás nehézségei mellett az éghető anyagok eltávolítása sem volt opció, hiszen ilyesmiből túl sok van a Notre-Dame-ban. Egy modernebb épületben még felmerülhetett volna, hogy megpróbálják az épület szellőzésének leállításával megfojtani a tüzet, de egy templomban, a hatalmas, egybefüggő terek miatt ez sem opció, a tető beomlása után pedig már fizikailag is lehetetlen.

A párizsi tűzoltóknak tehát egy megoldásuk maradt: hagyták, hogy a huszártorony, és a körülötte lévő tetőszerkezet beomoljon, remélve, hogy a templombelső már lezárt részére zuhannak a romok, és nem a falakra vagy kívülre a székesegyház mellé. Így a tűz könnyebben megfékezhetővé, az épület többé része pedig menthetővé vált.