A március 31-i törökországi helyhatósági választáson a legnagyobb török városban, Isztambulban szoros versenyben ugyan, de 15 évnyi kormánypárti vezetés után a legfőbb ellenzéki szövetség, a kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje, Ekrem Imamoglu szerezte meg a főpolgármesteri széket.

A helyhatósági választás egyik nagy kérdése volt, hogy Recep Tayyip Erdogan elnök továbbra is erőt tud-e mutatni, miközben az országban éles gazdasági visszaesés tapasztalható. Bár Erdogan hatalmon lévő pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) vezette szövetség országos szinten 51 százalékkal győzött, a szekularista CHP elvitte a fővárost, Ankarát, illetve Izmirt és Isztambult is, utóbbinál volt a legszorosabb az eredmény: több mint 8 millió szavazat érkezett, és Imamoglu kevesebb mint 14 ezer szavazattal nyert.

Bár Imamoglu már át is vette a megbízólevelét, AKP a választáson elkövetett szervezett szabálytalanságokra hivatkozva rendkívüli fellebbezésben kérte a Legfőbb Választási Tanácsnál (YSK) az ankarai és az isztambuli szavazás érvénytelenítését és megismétlését. Az YSK az isztambuli keresetnek helyt is adott, és a főpolgármester-választás június 23-i megismétléséről döntött.

A nagy török kisebbséggel rendelkező Ausztria és Németország is élesen bírálta a döntést, és a francia kormány is kérte, hogy Törökország tartsa tiszteletben a demokratikus elveket, a pluralizmust, a méltányosságot és az átláthatóságot. Az Európai Parlament pedig közölte, hogy a választás megismétlése megszünteti a demokratikus választások hitelességét Törökországban.

Imamoglu szerint „árulás” történt, hétfőn több száz támogatója vonult Isztambul utcáira, és fazekakkal és serpenyőkkel csörömpölve kormányellenes szlogeneket kiabáltak. Azóta több tüntetést is tartottak.

Erdogan viszont azt mondta: az YSK határozata a leghelyesebb lépés, megerősíti a demokráciát, és „szétoszlatja azt az árnyat, ami az isztambuli választásra vetült”.

Ha ez nem volt érvényes, akkor Erdogan újraválasztása sem

A CHP erre szerdán azt kérte, hogy teljesen érvénytelenítsék a helyhatósági választás isztambuli eredményeit: ne csak a főpolgármester személyére, hanem a 39 kerületi polgármesterre és a városi tanács összetételére vonatkozót is. A CHP az indoklásában arra emlékeztetett, hogy az YSK a számlálóbizottságok összetételében mutatkozó szabálytalanságokra hivatkozva hozta a határozatot, azt kifogásolva, hogy több bizottságnak olyan elnöke és olyan tagjai voltak, akik nem közalkalmazottak.

Onursal Adiguzel, a CHP egyik elnökhelyettese azt mondta, kiderült, hogy „törvénytelen győzni az AKP ellen”, és a döntés „egyszerűen diktatórikus”. „Ez a rendszer, ami felülbírálja a nép akaratát, és figyelmen kívül hagyja a törvényt, sem demokratikus, sem legitim” – mondta.

A CHP másik elnökhelyettese, Muharrem Erkek szerdán az YSK ankarai épülete előtt azt mondta, a számlálóbizottságokra vonatkozó törvénymódosítás a parlamenti elfogadása után, 2018. március 31-én lépett hatályba, és azóta két választás is volt, a tavaly június 24-ei elnök- és parlamenti választásra, továbbá az idén március 31-i helyhatósági választásra.

„Tehát ha azt mondják, hogy a helyhatósági választáson szervezett szabálytalanságok történtek, akkor úgy volt a 2018-as elnök- és parlamenti választáson is” – mondta Erkek.

Vagyis ez alapján Erdogan tavalyi újraválasztása is kételyeket vet fel, miután akkor is láttak el feladatot a számlálóbizottságokban olyanok, akik nem voltak közalkalmazottak.

Nem a bizottsági tagokon múlt a választás, és a tagok jelölését eleve az YSK felügyelte

Erkek szerint csak a szóban forgó bizottságokban feladatot ellátók személye nem egyértelműen eredményt befolyásoló tényező, ráadásul a bizottsági elnökök és tagok kijelölése teljesen az YSK felügyelete alatt zajlik.

Erkek azt mondta, az idei, illetve a tavalyi választás eredmények érvénytelenítését célzó kérelmüket teljes törvénytelenséggel indokolták, ami nem évül el.

Nem sokkal később a CHP-vel választási szövetségben induló, nacionalista Jó Párt (IP) szintén a helyhatósági választás isztambuli eredményének teljes érvénytelenítését célzó fellebbezést nyújtott be az YSK-hoz ugyanezzel az indokkal.

Az YSK ugyan nem közvetlenül a kormány alárendeltje, de az Európa Tanács Velencei Bizottsága tavaly megállapította, hogy a testület pártatlansága „függ a bírói függetlenségtől”, márpedig az AKP évek óta aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Imamoglutól kedden vissza is vették főpolgármesteri megbízólevelét, a belügyminisztérium a pozíciót helyettesi tisztségben ideiglenesen Isztambul tartomány kormányzójának, Ali Yerlikayának adta át.

A CHP vezetése kedden azt a döntést hozta, hogy nem bojkottálja a szavazást, hanem részt vesz rajta, és újra Imamoglut indítja a főpolgármesteri székért, ahogy az AKP-nak is újra a korábbi miniszterelnök, Binali Yildirim lesz a jelöltje. Imamoglu egy tüntetésen a tömegnek azt mondta: „Sosem fogunk kompromisszumot kötni az elveinket illetően. Ebben az országban 82 millió patrióta fog harcolni az utolsó pillanatig a demokráciáért.”

Erdogannak nyernie kell

Erdogan – aki egyébként Isztambulban született, és a város polgármestere is volt 1994 és 1998 között – többször is azt mondta, hogy „aki megnyeri Isztambult, megnyeri Törökországot”, így elhatározta, hogy visszaszerzi az ország gazdasági központját.

De ez a stratégia kockázatos: a török líra, ami az elmúlt évben 30 százalékot veszített az értékéből, újra beesett. Egy gazdaság, ami recesszióban van, nehezen tud több bizonytalansággal megbirkózni, és Isztambult eleve a gazdasági hanyatlás miatt veszítette el Erdogan pártja 15 év után. A Török Ipari és Üzleti Egyesület (TÜSİAD) óvatosan aggodalmát fejezte ki a választás megismétlése miatt, és kedden arra kérte Erdogant, hogy mondja el az üzletembereknek, hogy „ismerjék a helyüket”.

Paul T. Levin, a Stockholmi Egyetemen lévő Török Tanulmányok Intézetének igazgatója a Politicónak azt mondta, a választás nem volt fair, de annyira még igen, hogy Erdogan a támogatóival és a szélesebb török közvéleménnyel elhitesse, hogy őt illeti meg Törökország vezetése. Az ellenzék – ahogy a hasonló rendszerekben, például Magyarországon is – nehezített pályán játszik, de azért kisebb választási sikerei voltak az elmúlt években is.

Erdogan ez ellen különböző trükköket vetett be. 2015-ben előrehozott választást tartott nem sokkal azután, hogy az általános választáson az AKP elveszítette a parlamenti többségét, de csak azután, hogy a koalíciós tárgyalások besültek. Kurd többségű városokban pedig terrorizmus vádjával leváltottak néhány megválasztott polgármestert a kormány embereire.

De Erdogan ezelőtt sosem utasította el, hogy elfogadja egy választás eredményét. A mostani döntés még a rendszere meglévő, nagyon sovány demokratikus legitimációját is megkérdőjelezi.

Közben pedig a konzervatív hátterű Ekrem Imamoglu népszerűsége gyorsan nő, sikerült a bázisán túlnőnie, könnyedén beletanult az új szerepébe, és régóta először tűnt fel valaki, aki valamiféle vezető képét mutatja az ellenzéknek. A megismételt választáson még növelheti is a győzelmét – hacsak nem csalják el még jobban a választást, amitől sok támogatója tart. Csütörtökön az AFP-nek adott interjúban azt mondta: amit ők most csinálnak, az küzdelem és mobilizáció a demokráciáért, és ha elérik az eredményt, az forradalom lesz.

Állítólag még Erdogan pártjában is törést okozott a kérdés: a leglojálisabbak persze azt mondják, ellopták tőlük a választást, de a párt más szárnyai már elfogadták a vereséget, és ők is úgy látják, a választás megismétlése újabb szög a török demokrácia koporsójában – írja a BBC.

Erdogan azonban már korábban is kockáztatott, de mindig győztesként került ki a szorult helyzetekből. Valószínűleg most sem terv nélkül vág neki az újabb megmérettetésnek. (BBC, Politico, AFP, MTI)