Évente kétszer jön el az igazság pillanata a hazai professzionális fociban. Az egyik, amikor valamikor nyáron valamelyik nemzetközi kupában külföldi csapatokkal kell összemérnie az erejét a hazai élvonalnak. A másik, amikor a profi focit működtető cégeknek – akárcsak a többinek – május 31-ig be kell számolniuk a gazdálkodásukról. Ezt leszámítva ugyanis az égvilágon semmit sem lehet tudni arról, hogyan használják fel a klubok a hozzájuk terelt közpénzeket.

Az NBI-es csapatok két év alatt 35,5 milliárd forintot költöttek bérekre. Ebben nemcsak a játékosok vannak benne, hanem a klubok összes alkalmazottja, de a nagyobb részt a játékosok fizetése adja ki. Ha az Európa-ligából nagy pénzeket kaszáló Vidi nem lett volna, a csapatok 2,5 milliárd forintos veszteséget hoztak volna össze.

Orbán bográcsgulyása

„Futballvállalkozás Magyarországon nem hoz profitot. Aki a nyereség miatt akar magának klubot vásárolni, inkább másba fektesse a pénzét” 

- nyilatkozta a napokban a Nemzeti Sportnak Szima Gábor, a debreceni csapat tulajdonosa. Szépen összecseng azzal, amit Orbán Viktor mondott 2013-ban az általa alapított Puskás Akadémia honlapjának:

„Egy gazdasági vállalkozásnak egyetlen szempontja van, hogy a pénz tulajdonosa, a vállalkozás tulajdonosa minél nagyobb hasznot tudjon realizálni. A futballban ez lehetetlen. A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész. Ezért aztán a futball egy olyan tevékenység, ahol nagyon sok pénz forog, és nagyon sokan keresnek sokat. Az ügynökök, az edzők, a játékosok, de a tulajdonos sohasem.”

Ezzel nagyjából el is intézhetnénk, milyen évet zártak anyagilag az NBI-es klubok. A frissen megjelent beszámolók szerint a csapatok fele veszteséges volt, még úgy is, hogy a TAO és más bújtatott állami támogatások révén százmilliós, milliárdos összegek (közpénz!) landolnak minden egyes csapatnál. A két nyilatkozat alapján ez várható volt, adottság, ezzel nem lehet mit kezdeni, ilyen ez a magyar foci, szegény hülye tulajdonosok valamiért csak ölik bele a pénzüket. 

Miután azonban lényegében államosították a magyar focit az elmúlt években (a klubok bevételeinek jó része a szövetségtől jön, a köztévé jelentősen túlárazva vette meg a közvetítési jogokat, állami cégek a legnagyobb támogatók, NER-közeli tulajdonosok jelentek meg, hogy a közbeszerzéseken behúzott hasznuk egy részét visszafolyassák a fociba), így senki számára nem érdektelen, mi történik a közpénzekkel.

Remek felvezetés, amit Csányi Sándor mondott a Magyar Labdarúgó Szövetség májusi közgyűlésén. Az elnök lényegében lehülyézte a magyar klubtulajdonosok többségét, amiért azok a hozzájuk befolyó pénzeket elbokázzák. 

„Magyarországon mintha ostobák lennének a klub tulajdonosai. Képzeljék el hogy van 504 igazolt játékos, csapatonként 42, és az 504-ből az elmúlt szezonban 223 egyetlen egy percet se játszott. Hát normális az az ember, aki megengedi, hogy ilyen kerettel dolgozzon a klub, akkor, amikor pénzügyi gondok vannak?”  

A mostani gazdasági beszámolókból az derül ki, hogy a klubokat működtető cégek ötféle modellt követnek.

• 1. Az irgalmatlan pénzeket elköltő csapat, amely döbbenetes veszteségeket termel, de a tulajdonosok között ott van az önkormányzat, hogy betömködje a lukakat a klub költségvetésében 

Ilyen a Diósgyőr, amely csak tavaly 633 millió forintos veszteséget termelt. A klub 51 százalékos tulajdonosa Leisztinger Tamás, a többi az önkormányzaté. Leisztinger tavaly májusban azt mondta, hogy ő a saját vagyonából az elmúlt években 1,8 milliárd forintot áldozott a klubra, az önkormányzat további 800 milliót a város pénzéből. Ehhez jön még a mostani 633 milliós mínusz. A klub az elégetett pénzek ellenére a kiesés ellen küzd.

Ilyen a Debrecen is. Ott a kaszinótulajdonos Szima Gábor a többségi tulajdonos, az önkormányzaté 25 százalék. A csapat 2017-ben 631 milliós mínusszal zárt, ehhez képest parádés eredmény, hogy 2018-ban alig 201 milliós veszteséget termeltek, 800 millió fölé emelve a két év alatt elbokázott pénzeket.

A csoport harmadik tagja a szombathelyi Haladás. A csapatot működtető cégben 10 százalékos tulajdonos az önkormányzat, két év alatt 503 milliós veszteséget produkált a klub. Hogy mennyire feleslegesen, arról mindent elmond, hogy kiestek az NBI-ből.

• 2. Politikai hátszéllel olyan helyeken működő csapatok, ahol az égvilágon semmi sem indokolja az NBI-es klubot

Mezőkövesd, Kisvárda és Balmazújváros. Előbbi Tállai András államtitkár támogatását élvezi, össze is jött egy 63 milliós, illetve egy 52 milliós nyereség az elmúlt két évben. A Kisvárda Seszták Miklós territóriuma. Amikor története során először NBI-es lett a Kisvárda, Seszták még miniszter volt, tavaly nyáron azonban váratanul kirakta őt a kormányból Orbán Viktor. A várdai lendület még tart, a szinte kizárólag légiósokkal felálló csapat bent maradt az első osztályban. A 2017-es gazdasági nullszaldó viszont tavaly már 73 milliós mínuszba ment át. 

A Balmazújváros is egy fideszes politikusnak, Tiba Istvánnak köszönheti első NBI-es idényét. Amikor kiestek, akkor viszont éppen az volt a bukás indoklása, hogy a magyar fociban ma már egy mezei fideszes képviselő nagyon kis hal. Az év első felét az NBI-ben, a másodikat az NBII-ben töltő Balmaz 216 milliós mínusszal zárta 2018-at, egészen példátlan módon most tavasszal a kormány segítette ki 100 millió forinttal, hogy elkerülje az azonnali csődöt. 

A Paks nagyon régóta NBI-es, egészen kivételes módon csak magyar játékosokkal áll fel. Ugyanakkor teljes érdektelenség van a csapat körül, nagyon kevés a néző. A klub az önkormányzat egyesületének tulajdonában van. Igazán nagy bajba akkor kerültek, amikor egy önkormányzati választás után hirtelen az addigi stabil támogató atomerőmű és az MVM kiszállt a szponzorációból, százmilliós lyukat hagyva a költségvetésben. Éppen akkor történt mindez, amikor a civilként induló Süli János 2014-ben megnyerte a polgármesterválasztást a Fidesz jelöltjével szemben. Süli aztán rendezte a viszonyát a Fidesszel, vagy a Fidesz Sülivel, mostanra már miniszter lett a korábbi polgármester, a Paks pedig maradt az NBI-ben, nullszaldó körüli működéssel. 

• 3. Jelentősebb támogatók nélküli csapatok

George F. Hemingway magyar származású amerikai üzletember még 2006-ban vásárolta meg a Honvédot. Finoman szólva sem öntötte bele a pénzt, ráadásul a tulajdonos Hemingway Orbán Viktor iránti rajongása ellenére sem jött nagy támogató Kispestre. Ennek ellenére nyertek bajnokságot és két Magyar-kupát is, a klub utánpótlása ugyanis működik, játékoseladásokból is folyik be pénz. 2017-ben 116 milliós plusszal zártak, tavaly lényegében nullszaldóval. Hemingway idén eladta a klubot, a vevő az 51 éves szentesi Bozó Zoltán fideszes politikus, aki 2014-ben még a párt szentesi polgármesterjelöltje volt. A vevő cég arról lett országosan ismert, hogy ők üzemeltetik a déli határon épített kerítést, amiért öt év alatt 6,5 milliárd forintot kapnak a magyar államtól, de szintén a Metalcom csoport építette ki a jelzőrendszerrel ellátott „okoskerítést” is, sajtóértesülések szerint 18 milliárdért. 

Az MTK focicsapata ugyan százmilliós nyereséget ért el tavaly, de idén kiesett az első osztályból. A csapat körül kialakult az a látszat, hogy a teljes klubot az elnöklő Deutsch Tamás irányítja. Deutsch testvére is tulajdonos volt a cégben. A klub története legrosszabb periódusát éli, ebben az évtizedben harmadszor estek ki (miközben előtte 107 évig összesen kétszer). A mostani kiesés után a tulajonosi háttér annyival egyszerűbb lett, hogy 100 százalékos tulajdonos lett az eddigi vezérigazgató, a munkaerőközvetítéssel foglalkozó Zakor Sándor. Azt mondta, hogy a céljuk az, hogy az akadémiájukból felkerülő játékosok eladásából szerezzenek bevételeket. Mondjuk ennek eddig sem volt elvi akadálya. Zakor mindenesetre azt ígérte, hogy szakítanak az állami forrásokkal: „Amit mi képviselünk, az egy hosszan fenntartható modell, amelynek a célja, hogy ne a külső körülményektől és ne a különböző támogatásoktól, központi bevételektől függjön az MTK léte, hanem klubunk minden helyzetben stabil tudjon maradni anyagilag, miközben értéket teremt a magyar futball számára, és megpróbál a létező legeredményesebben szerepelni.” 

A szinte teljesen a NER által leuralt NBI-ben egy sziget van, ahol külföldi tulajdonos van, az Újpestnél Roderick Duchatelet. Meglehetősen feszült a viszonya a magyar fociközeggel, időről időre elterjed, hogy a NER megtalálta már a megfelelő embert a belga helyére, mégpedig Garancsi István személyében, aki ugyan jelenleg a Videoton tulajdonosa, de onnan kiszállna és megjelenne Újpesten. Garancsi egyébként saját bevallása szerint sem nagy rajongója a focinak, viszont remek kapcsolatot ápol a miniszterelnökkel, akit magángépen reptet a Vidi meccseire. Az Újpest a barátságtalan közegben 240 millió forintos mínuszt termelt két év alatt. 

• 4. A kirakatcsapatok

A Videotont és a Fradit betemették pénzzel. Ez a két csapat lenne hivatott arra, hogy a nemzetközi kupákból ne rögtön az első selejetezőkörben pofozza ki őket valami tök ismertlen külföldi csapat. A Videotonnál ezt a minimumprogramot sikerült is teljesíteni tavaly, amikor a gyengébbik kupasorozat, az Európa-liga csoportkörébe jutott a székesfehérvári csapat. Az anyagi hátteret főként a Mol teremtette meg ehhez, névadóként is megjelent a csapatnál, ami azért okozott óriási vihart a szurkolóknál, mert el kellett tüntetni a tradiconális Videoton nevet. A Mol hiába állami tulajdonú, azt nem árulták el, mennyivel támogatják a Vidit. A székesfehérvári klub 2018-as mérlegében 11 milliárd forintos bevétel szerepel. Ebben alighanem benne van a Mol támogatása mellett az Európa-liga szereplésért járó pénz is az UEFA-tól. Azért csak tipp, mert nincs részletezve a mérlegben. Emiatt rekordnyereséget is elkönyvelt a Vidi, 3,8 milliárdos haszonnal zárták az évet. A rekordbevétel mellett rekordkiadás is van: a Vidinél bérekre 4,3 milliárd ment el. Vagyis elképzelhető lenne Magyarországon is nyereséges focicsapatot is fenntartani, egy erős szponzorral (ami szerencsés esetben lehetne akár piaci szereplő is) és a nemzetközi kupákból befolyó pénzekkel. 

De ettől igen messze van a másik kiválasztott csapat, a Ferencváros. Egészen brutális, 1,3 milliárdos hiányt termelt egyetlen év alatt. Az állami cégeknek köszönhetően addig dinamikusan növekedő bevételi oldal nem teljesített eléggé, miközben a kiadások még emelkedtek is. Hiába az ígérgetések Kubatov Gábor elnök vagy az évi majdnem 29 millió forintot kereső Orosz Pál vezérigazgató részéről, az egyre nagyobb költségvetés, a több csapatra elegendő légiós szerződtetése, a Fradi az elmúlt öt évben képtelen eredményt elérni a nemzetközi kupákban. A megoldás: újabb állami szponzor, az MVM és (vele együtt évi 1,8 milliárd forint) érkezése (elvben az egész klubhoz, de ennek nagyrésze egélsz biztosan a focihoz) és újabb ígértek, hogy most aztán behódoltatja Európát a Fradi. 

• 5. Puskás Akadémia

Ha csak olyan csapatokból állna az NBI, mint a Puskás Akadémia, abba beleroppanna a magyar gazdaság. Szerencsére Orbán Viktor nem 12, hanem csak egyetlen egy akadémiát alapított, ami aztán valamiért működtet egy első osztályú felnőtt csapatot is. 

Adjuk egy pillanatra vissza a szót a 2013-as Orbán Viktornak: „A focisták végső soron, a dolog filozófiáját tekintve, művészek. Ezért a futball és egy futballcsapat közelebb áll a kultúrához, mint társadalmi jelenséghez, semmint a gazdasági vállalkozásokhoz. Magyarországon a nyilvánosság előtt megszólaló pénzügyi elemzők ezt a különbséget nem ismerik föl. Félreértik a dolgot. Ők azt gondolják, hogy a futballnak nyereséget kell termelni. Ez teljes félreértése a futballnak, mint sportnak, és így a futballra épülő intézményrendszernek is. Az állam szempontjából a dolog egyébként másképp mutatkozik. Mert az állam a futballon mindig nyer. Most mindenki arról beszél, hogy ebben az évben a kluboknak mennyi veszteségük volt, de ha megnézzük, hogy az állam mennyi adót szedett be, mennyi embernek a szociális és nyugdíjjárulékát gyűjtöttük be, akkor az állam és a költségvetés köszöni szépen…”

Ehhez tudni kell, hogy a focisták - akárcsak a művészek, vagy az újságírók - nagyon kedvezményesen adóznak. Ezt Orbán Viktor is elismerte a hat évvel ezelőtti interjúban, hozzátéve, hogy neki köszönhető a focisták Európában legalacsonyabbnak számító adóterhe. De erre is volt válasza:

„Ez nem változtat azon a tényen, hogy ettől még sok pénzt gyűjtünk be, az állam nyer a futballon. A közönség nyer a futballon. A játékos nyer a futballon. A klub az egyetlen, amelyik sosem nyerhet a futballon, hiszen a klub állítja elő a produkciót, és nem az a dolga, hogy nyerjen. Még hogy ha óriási pénz áll is a házhoz egy-egy játékos eladásánál, és esetleg egy tulajdonos kivenne valamit, amit korábban betett, csak idő kérdése, hogy mikor teszi vissza. Csak azok az emberek írnak és beszélnek a futballról, mint gazdasági vállalkozásról, akik nem húztak le harminc évet egy öltözőben, és nem láttak még klubot belülről.”

Éppen a Puskás Akadémia cáfol rá az alapító Orbán Viktor véleményére. 2015 óta ugyanis a felcsúti NBI-es csapat 1,3 milliárdos nyereséget termelt.

Ott tartanak most már,  hogy a felcsúti csapatnak van a 3. legnagyobb költségvetése az NBI-ben, közelíti a Fradiét. Szakmailag ezt annyira nem sikerült érvényesíti, idén ugyanis annak is örültek, hogy nem estek ki a másodosztályba. Nem mintha a teljesítmény számítana a Puskás Akadémia esetében, cégek állnak sorba, hogy szponzorálhassák a felcsúti futball csúcsra juttatását, ahol sajnos éppen a saját nevelésű játékosok nem kapnak lehetőséget a bemutatkozásra. És még hosszabb azoknak a cégeknek a sora, akik a felcsúti utánpótlásban látják a kihagyhatatlan lehetőséget, hogy nemes célra áldozzanak. 

A Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány ugyanis 2018-ban 8,8 milliárd forint haszonnal zárt abban a magyar fociban, ahol mindenki csak belerak.

A felcsúti bográcsgulyás így néz ki:

2015 óta a felcsúti utánpótlásnevelésért alapítvány és a felcsúti felnőtt csapatot működtető klub összesen 14,3 milliárd forintos nyereséget termelt.