Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára 2019-es EP-választáson elért váratlanul jó eredménye (16,26%) után teljesen más megvilágításba került a 2018-as választási kampányról készült egész estés nagy Gyurcsány-film, a Hungary 2018 – Behind the Scenes of Democracy.

link Forrás

Hajdú Eszter a tavalyi országgyűlési választásokat úgy dolgozta fel, mintha az kizárólag a Gyurcsány Ferenc által vezetett Európa-párti, nyugatbarát, demokratikus erők és az autoriter, populista Orbán Viktor küzdelméről szólt volna. A koncepció több szempontból is bizarr. Egyfelől az alkotók halvány említést sem tesznek a Demokratikus Koalíciónál akkoriban sokkal nagyobb támogatottsággal bíró ellenzéki Jobbikról és Vona Gáborról vagy éppen a baloldali miniszterelnök-jelöltről, Karácsony Gergelyről, sem Szél Bernadettről. A kifejezetten külföldi nézők számára készült filmből úgy tűnhet, mintha a magyarországi politikai küzdelem kizárólag a parlamenti küszöböt éppen csak átlépő (5,37%) Gyurcsány Ferenc és Orbán között zajlana. Faramuci helyzet, de most, több mint egy évvel az országgyűlési választások után már közel sem olyan torz ez a kép, mint volt eredetileg, hiszen ma már valóban a DK a legerősebb ellenzéki párt, így a film ma érvényesebb, mint akkor volt, amikor forgatták.

Jóindulattal interpretálhatjuk úgy a volt miniszterelnök szerepének és jelentőségének túldagasztását, hogy ő Orbán kihívói közül a legkarakteresebb személyiség, a legimpulzívabb, legerősebb szónok, a leginkább démonizált, tehát leginkább vászonra termett karakter, és ezért lett főszereplő. Illetve a nemzetközi közönség számára nyilván ő volt az egyetlen valamennyire ismert figura a magyar belpolitikában. De arra akkor sincs magyarázat, hogy korábbi politikai tevékenységére, politikai munkájának minőségére, bukására és annak okaira utalást sem tesznek az alkotók. Gyurcsány Ferenc úgy jelenik meg a filmben, mint a magyar demokraták utolsó mohikánja, aki egyedül áll szemben egy kirekesztő, diktatórikus hatalommal. Egy olyan makulátlan humanista, aki a saját házába fogad be menekült családokat.

A Hungary 2018 a volt miniszterelnök kampányát, lakossági és utcafórumait, sajtónyilatkozatait és a kampányüzemmódba kapcsolt családi életét követi. A DK elnöke elszánt arccal autózza keresztül a migránsokkal, Sorossal és Orbán Viktorral kitapétázott országot, miközben a rádióból menetrendszerűen dől a migránshíradó. Irdatlan ellenszélben menetel, és fáradhatatlanul öleli, csókolgatja a köré szállingózó rokkantnyugdíjasokat. Egy fázó cigányasszonynak még a sálát is odaadja, ha nem is nagy lelkesedéssel. 

Ez a JÓ küzdelme a megtestesült gonosz ellen. 

De a túlélésért vívott harc nyomokat hagy hősünkön és környezetén. Gyurcsány láncdohányzik, nem alszik, feszült, rettenetesen fáradt, és még a pártsajtón túli média sem kedveli. Édes-bús jelenet, amikor Gréczy Zsolt, hűséges fegyverhordozója a választások előtti utolsó napon a turnébuszban felolvassa Uj Péter lapunkban megjelent cikkének címét: „Mire lesz képes vasárnap minden idők leggyengébb ellenzéke?” Gyurcsány így reagál: „Rohadjon meg!”

Ennél sokkal drámaibb jelenet az, amikor felesége, Dobrev Klára a könnyeivel küzd, és arról beszél, hogy a gyerekeit arra kell ösztönöznie, hogy külföldön tanuljanak. Szorong, mivel úgy érzi, ha Orbán újra nyer, akkor egzisztenciálisan semmisíti meg ellenfeleit. Gyurcsány erre az öklével kezdi ütni a tenyerét: „Én küzdök.”  

A főszereplő országjárását fideszes lakossági fórumok ellenpontozzák. És ez az, ami miatt az egyébként propagandisztikusan torz film mégis fontossá válik. A magyar történelemkönyvekben külön fejezetet érdemel a példátlan ‘18-as kampány, amiben ipari méretekben, matematikai pontossággal adagolták a félelmet a Fidesz politikusai és influenszerei. A film hatásosan pakolja egymásra a beszaratás unalomig ismert komponenseit: „Ha most nem Orbánra szavazol, elvész a nemzet, tönkretesznek, megszállnak, megerőszakolnak, megölik a gyerekeidet és téged is.”

 Ilyenek mondatok jönnek egymás után:

Balog Zoltán : „Az a helyzet, hogy ez az ember (Soros György) megtestesíti azt a gondolatot, azt a tervet, azt a politikai és pénzügyi támadást, ami tönkreteszi az életünket.”

Kósa Lajos: „Ma svéd hölgyek barnára festetik a szőke hajukat, mert a szőke haj sokkal nagyobb vonzerőt jelent a migránsoknak. Mivel ma már Európában Svédországban követik el a legtöbb nemi erőszakot, ha ezt el akarják kerülni, próbálnak szürke egérként látszani az utcán.”

Budai Gyula: „Nem akarok senkiben érzelmeket kiváltani, na de itt vannak szülők, én is az vagyok. Hát elengedik a gyereküket szórakozni és soha többet nem látják? Mert van néhány elmebeteg, aki felrobbantja, meg lelövi, meg lekaszabolja. Hát ezt akarjuk?!”

Bayer Zsolt beszél az Európa jövőjével nem törődő gyerektelen vezetőkről, Párizsról, ahol nincs már egyetlen fehér ember sem, és az Afrikában szaporodó tömegekről, akik ha megindulnak: 

„Majd akkor kimegyünk a Földközi-tenger partjára, és addig húzzuk a ravaszt, amíg fel nem robban a cső?”

Végül jöjjön a legnagyobb megfejtés, amiben a látható és láthatatlan világok között végleg eltéved az Európára leselkedő veszedelem miatt rettegő, szinte kétségbeesett előadó:

Bencsik András:

„Soros egy láthatatlan elképesztően erős hatalom képviselője. Semjén Zsolt azt mondta erre, hogy szabadkőműves hálózat embere, lehetséges, nem vagyok a kérdés szakértője, elhiszem neki, de  hogy egy láthatatlan hálózat embere, azt csak a vak nem látja.”

A rettegésfórumok dokumentálása fontos erénye a filmnek, de a legérdekesebb és egyben leghitelesebb része nem ez, hanem a drámai végkifejlet, az utolsó 15 perc, amikor végignézhetjük, hogyan készülődik, izgul, idegeskedik, reménykedik, majd csalódik az egész Gyurcsány család a választás napján. 

A tévében Orbán Viktorék ölelkezve éneklik a Kossuth-nótát, a Parlamentbe éppen bejutott Demokratikus Koalíció elnöke pedig egyik cigarettát gyújtja a másik után és közben hitetlenkedve mormolja maga elé, hogy „az igazi dráma az, hogy minden második ember Fidesz-szavazó, minden második magyar fideszes. Ez tragédia” 

A filmet itt lehet megnézni 3,50 $-ért.