Az első Orbán-kormány oktatási minisztere, az korábbi MTA elnöke a Szemlélek blognak beszélt az értelmiség közéleti felelősségvállalásáról.  

Az MTA-t átalakító kormányzati törekvésekről Pálinkás a terjedelmes interjúban azt mondta, hogy ha hiányzik a kutatók iránt a bizalom, ha a kormányzati főhatalom nem hagyja őket a tudományos élet törvényszerűségei szerint dolgozni, akkor nem lesz igazi tudományos élet az országban. És úgy látja, hogy  az Akadémián néhány, pozícióban reménykedő emberen kívül nincs olyan kutató vagy akadémiai tag, aki egyetértene azzal, ami most folyik.

A folyamatot miniszterként levezénylő Palkovics Lászlóról megjegyezte, hogy  „a miniszter nagy fokú egyéni ambícióval, furcsa módszereket is felhasználva elérte, hogy rászabadulhasson erre a területre. Nem akadt, aki visszafogja, sőt, valószínűleg támogatást kapott mindehhez, de messze túlfutott azon, ami politikailag észszerű. Ez politikailag már árt, a kormánynak is, a Fidesznek is”. 

Arról, hogy tavaly Orbán Viktor kirúgta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről, Pálinkás most azt mondta:  „ Megkérdezték tőlem: lemondok, vagy felmentsenek? Azt válaszoltam: akkor mentsenek fel. Nem éreztem, hogy le kellene mondanom. [...] Történt azonban egy olyan stílus- és szakpolitikai irányváltás, amely a jelenlegi innovációs és technológiai miniszter nevéhez fűződik, és amellyel már végképp nem tudtam azonosulni. A miniszterelnök nyilván az ő oldalára állt. Az idő viszont engem igazolt, mert most sem tudok egyetérteni ugyanazon személy jelenlegi törekvéseivel. ”

Ugyanakkor a Palkovics tudományos múltjával kapcsolatban pedig megjegyzte, hogy a miniszter az igazai magyar tudományos életnek nem volt aktív részese. „Egy nemzetközi járműipari nagyvállalat fejlesztési menedzsereként dolgozott, ami jelentős mértékben különbözik a tudományos műhelyektől. Egy multinacionális vállalat fejlesztésének irányítása hasonlóan katonás gondolkodást és módszereket követel meg, mint a gyártási tevékenység – bár nyilván intellektuálisabb feladatról van szó, mint a gyártósor mellett dolgozni” - tette hozzá Pálinkás.

Szóba jött az is, hogy az értelmisége egyre inkább eltávolodik a kormánypárttól: 

„Azt hiszem, az értelmiség nagyobb veszteség a Fidesznek, mint nekünk a Fidesz. Mi már a Fidesz mellé állás előtt elismert emberek voltunk a szakmánkban.”

A Fidesz hatalomgyakorlásáról szerzett tapasztalatait úgy foglalta össze, hogy „a jelenlegi kormánnyal szembeni egyik legfőbb kritikám alapja, hogy mondjon már nekem bárki néhány nevet a meghatározó magyar politikusok közül! Az talán mégsem életszerű, hogy egy országban csupán egyetlen politikus mond meg mindent. Hogyan legyen az oktatás, hogyan legyen a tudományos élet, miről számoljon be a média, hogyan működjön az egészségügy, a kultúra. Nincsenek ma idehaza olyan hiteles és hozzáértő személyiségek, akik egy-egy szakterületet vinnének és, úgymond, saját jogon politikusok”. 

Szerinte a magyar politika akkor fog megváltozni, ha karakterisztikus, a saját jogukon megválasztott emberek fognak ülni a parlamentben, akik a választóik akaratát és saját véleményüket képviselik.