Sárosi Péter komolyan vette Bayer Zsolt cikkét, ezért visszakiabálás helyett megnézte, hogy a 70-es években tényleg az új jégkorszaktól rettegtek-e a klímakutatók

A naiv ember azt is hihetné, hogy ha létezik a bal-jobb vagy liberális demokrata-populista politikai szembenálláson túllépő kérdés, akkor az a Föld felmelegedése, annak minden következményével együtt. Ez máshol talán így is van, nálunk azonban nem, mivel a kormányzat is felfigyelt arra, hogy az EP-választásokon és a német közvélemény-kutatásokban is feltűnően jól szerepeltek a témát a programjuk középpontjává tevő zöld pártok, ezért az utóbbi időben összehangolt gyalázkodó kampány indult meg a kormánymédiában, azzal az egyszerű üzenettel, hogy 

a klímaváltozás a Tudjukkik hazugsága. 

Ennek a központi kampánynak a részeként indított cikksorozatot Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben, "Ezek őrültek vagy gazemberek?" címmel.

A sorozat első írásában a szerző leginkább azzal igyekezett nevetségessé és hiteltelenné tenni a Föld felmelegedésének veszélyeire figyelmeztető tudósokat, hogy - egy Táborszki Bálint-írást idézve - jó sok, egész konkrétan 6 példát is hozott arra, hogy a nagyokos tudósok a hetvenes években még a globális lehűléstől és az új jégkorszaktól rettegtek, de

"AHOGYAN AZ ELŐRE JELZETT JÉGKORSZAK SEM KÖSZÖNTÖTT BE, ÚGY A JÖVŐBEN MEGSÜLNI SEM FOGUNK"

Sárosi a Pendulum nevű blogjának friss bejegyzésében egy ismert tudományos-statisztikai folyóiratcikk alapján azt mutatja be, hogy mennyire hamis beállítás az, hogy a klímatudósok többsége negyven éve még a jégkorszaktól rettegett volna. Thomas C. Peterson, William M. Connollely és John Fleck 2008-ban az Amerikai Meteorológiai Társaság folyóiratában olyan tanulmányt publikált, amiben 

"áttekintették a 70-es években a globális klímaváltozással kapcsolatos előrejelzésekkel foglalkozó tudományos cikkeket, és arra jutottak, hogy mindössze azok 10%-a jövendölt lehűlést, 28%-a nem foglalt állást, és 62%-a pedig - kapaszkodjon meg Bayer Zsolt - már akkor is globális felmelegedést prognosztizált."

Sárosi szerint

"A valóságban a 70-es években nem volt tudományos konszenzus a globális klímaváltozásról. Igen, voltak olyan kutatók, akik a 70-es években bekövetkezett ideiglenes lehűlésből hibásan arra következtettek, hogy elérkeztünk a jégkorszakok közötti meleg időszak (interglaciális) végéhez, és globális lehűlés várható. Eközben azonban ugyanebben az időszakban egyre több olyan tudományos előrejelzés jelent meg, ami a széndioxid-kibocsájtás növekedése miatti globális felmelegedést jövendölte meg."

Ehhez képest azóta annyi változás történt, hogy gyakorlatilag teljes tudományos-szakmai konszezus alakult ki a témában:

"Egy 1991 és 2011 között publikált 12 ezer tudományos cikket áttekintő vizsgálat 97%-ra tette azon klímakutatók arányát, akik szerint ember által előidézett globális felmelegedés történik, és hogy az emberiségnek lépnie kell, hogy elkerülje annak káros hatásait. A világ 80 országának tudományos akadémiája és gyakorlatilag az összes mértékadó tudományos intézménye kinyilvánította már ezt. Ez a hipotézis tehát éppen olyan szilárdnak számít ma már, mint az, hogy a Föld nem lapos vagy hogy az oltás nem okoz autizmust."

Az külön pikáns, hogy Bayer a kis hozzáadott értékű, gyakorlatilag egy kötőszavakkal felpimpelt hosszú idézetből álló cikkét 98 százalékban pont egy szenvedélyes libertárius írására alapozza. A liberalizmus legszélsőségesebben egyéniszabadság-párti áramlata ugyanis elveit tekintve a lehető legtávolabb áll az erős állami beavatkozásra építő orbáni politikától. De a libertáriusok egyik kedvenc kultúrharcos témája mindig is a klímatagadás, pontosabban a globális felmelegedés elméletének balos-komcsi egyetemi-kutatóintézeti összeesküvésként való bemutatása volt. Ennek nem sok köze volt ahhoz, hogy a libertáriusok szerint ténylegesen melegszik-e a föld, sokkal inkább ahhoz, hogy a szélsőséges piac- és egyéniszabadság-pártiak a kezdetektől fogva a rettegett állami beavatakozás lehetőségét látták a globális felmelegedésben.