• Szinte nincs olyan mutatója a lakásszegénységnek, amiben ne utolsó helyen állnánk a visegrádi országok közt. 
• Sokkal gyorsabban nőnek a lakásárak, mint a jövedelmek, és milliók ragadnak túlzsúfolt, rossz minőségű lakásokban, főleg a fiatalok. 
• Pedig a kormány rengeteg pénzt tol a rendszerbe, csak éppen kiszelektálja a szegényebbeket.

A Habitat for Humanity minden évben kiadja aktuális jelentését a magyar lakhatási szegénységről, ami tavaly sem volt túl szívderítő, de most régiós összehasonlítást is készítettek. Egyrészt kiderült, hogy továbbra is magyarok milliói tengődnek eladósodva, rossz minőségű ingatlanokban, akik pedig a piacon próbálkoznak lakást bérelni, horribilis árakkal küzdenek. Másrészt

a magyar lakáshelyzet Szlovákiához, Csehországhoz és Lengyelországhoz képest is elég kétségbeejtőnek tűnik.A teljes jelentés itt olvasható, a fiatalok lakáshelyzetéről szóló fejezetet pedig már korábban feldolgoztuk. Most kiválasztottunk nyolc árulkodó ábrát, amiből kiderül, hogy állunk a régióbeli társainkhoz képest. 

Adja magát például megnézni, hogyan viszonyulnak egymáshoz a lakásárak és a háztartási jövedelmek. 2015 óta mind a négy visegrádi országban nőtt a használt és az új lakások ára, Magyarországon 32 és 24 százalékkal, miközben a jövedelmek csak 8 százalékkal lettek magasabbak. Sőt, egy 2018-as nemzetközi összehasonlítás alapján az egész világon Budapesten emelkedtek leggyorsabban a lakossági ingatlanárak.

Egyedül Csehországban látni hasonló szakadékot a kettő közt, 2017-ig a lengyel jövedelmek növekedése még meg is haladta az ottani lakásárakét. 

Az albérleti díjak is nálunk lőttek ki leginkább, 2015 és 2018 közt 13 százalékkal nőttek, míg Szlovákiában például csak minimálisan változtak. Bár a magyarok többsége saját tulajdonú lakásban lakik, egyre erősödik a bérlői generáció, amelynek tagjai valószínűleg közép- vagy hosszútávon sem fognak lakást venni, általában inkább kényszerűségből, mint kényelemből. 

A hitel törlesztőrészletén vagy a bérleti díjon kívül persze egy sor más dologra kell költeni a lakásban. Ott vannak például az energia- és rezsiköltségek, vagy a karbantartások, javítások terhei.

Nemzetközi kutatások szerint egy-egy háztartás esetében addig beszélhetünk megfizethető lakhatásról, amíg legfeljebb a bevételei 40 százalékát fordítja ilyen célokra. Néhány évi csökkenés után az utóbbi időben egyre többen lépik át ezt a határt Magyarországon, többen, mint bármelyik visegrádi országban, vagy az Európai Unióban általában. Ráadásul elsősorban a szegények kénytelenek egyre többet költeni lakhatásra, a gazdagabbak lakhatási költségeinek aránya csökken. 

Rezsielmaradásban is mi állunk a legrosszabbul, még ha 2014 óta sikerült is javítani a helyzeten. Nálunk a háztartások 14 százalékának van közüzemi tartozása, miközben mindenhol máshol 10 százalék alatti ez az arány, a cseheknél például mindössze kettő. 2018-as adatok szerint Magyarországon

nagyjából egymillió ember áll közel ahhoz, hogy tartozás miatt kikapcsolják az áramot.Ezért is lehetséges, hogy a téli kilakoltatási moratórium ellenére tavaly átlagosan 8,8 kilakoltatás történt naponta. 

Ráadásul a rezsicsökkentés kevésbé érte el a szegényebbeket, akik közül sokan fűtenek szénnel és fával. Utóbbi ára például tíz százalékkal nőtt 2018-ban, szemben a háztartási energiával, ami csak 1,5 százalékkal. 

A négy ország közül a lakhatási depriváció is nálunk érinti a legtöbb embert. Ezt sokféle mutatóval mérik, kezdve a lakás minőségével, a bejutó természetes fény mennyiségén és a lakás felszereltségén át egészen odáig, hogy mennyire biztonságos, zajos vagy szennyezett a környék.

Az EU lakosságának öt százaléka él lakhatási deprivációban, Szlovákiában és Csehországban nagyjából hasonló a helyzet. Nálunk évek óta 15 százalék körüli ez az arány, a lengyelek pedig tíz év alatt 25-ről 9 százalékra csökkentették.

Magyarországon ez különösen a fiatalokat sújtja, a 18 év alattiak több mint negyede súlyos lakhatási deprivációban él, 62 százalékuk pedig túlzsúfolt lakásban lakik. 

Beázó tetők, penészes falak és általában a rossz lakáskörülmények ügyében is nagyon rosszul állunk. A magyarok 24 százaléka él „nem megfelelő lakásszerkezeti körülmények” közt, miközben a másik három visegrádi országban még az uniós átlagnál is jobb a helyzet. Különösen Szlovákia érdekes, ahol „a társasházak több mint felét modernizálták, energiahatékonnyá tették” - mondta Sümeghy György, a Habitat régiós szakpolitikai menedzsere a jelentés bemutatóján.

Szerinte ez azért volt lehetséges, mert bár Szlovákiában sincs különösebben napirenden a lakhatás, a rendszerváltás után mégis sikerült felállítani egy állami lakásfejlesztési alapot, ami politikai széljárástól függetlenül ugyanazzal a szakértői gárdával dolgozik. Ez az alap vissza nem térítendő támogatást nyújt az önkormányzatoknak a társasházak szerkezeti felújítására, az energiahatékonyságot pedig kedvezményes kamatozású hitelekkel fejlesztik.

Magyarországon viszont a 4,4 millió lakóingatlanból nagyjából 3,5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, egyelőre mégsem indult olyan kormányzati program, ami ezt próbálná megoldani.

Az utóbbi jó néhány év családtámogatási rendszere és lakáspolitikai beavatkozásai láttán nem is várható, hogy ez megváltozik a következő időszakban. A bőkezű támogatások többsége a jobb anyagi helyzetűeknek kedvez, ami növeli az egyenlőtlenségeket, és kilátástalan helyzetben hagyja a lakásszegénységben élőket. 

A családi otthonteremtési kedvezménynél (CSOK) például 2018-ban és 2019-ben 

• megemelték a hitelkeret és a használt lakások felső értékhatárát, 
• eltörölték a meglevő ingatlantulajdonra vonatkozó korlátozásokat, és
• megmaradtak, vagy akár szigorodtak is a rosszabb helyzetű háztartásokat kizáró szabályok. A munkanélküliek, a közmunkások és a feketemunkából élők teljesen kiszorulnak a támogatási rendszerből, függetlenül attól, hogy hány gyerekük van.

Ezen kívül a falusi CSOK feltételeit is szigorították. 

Miközben Magyarországon nincs állami bérlakásrendszer, sem bérlakásépítés, és kivezették a központi költségvetésből az amúgy is alacsony lakásfenntartási támogatást, a lengyel kormány például masszív bérlakásépítési programba kezdett. (Érdekes, hogy a Fideszhez közel álló lengyel kormánypárt, a PiS a családtámogatásban is szociálisan érzékenynek tűnik). 

A friss magyarországi intézkedések közül a Habitat egyrészt a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetését bírálja, mert bár ez is a középosztálynak szólt, legalább nem kötöttek hozzá gyerekvállalást.

Másrészt a Nemzeti Eszközkezelő átalakítását is kritizálják, mert ez azt eredményezi, hogy „a következő években nagyjából 30 ezer köztulajdonban levő lakást fognak privatizálni, ami az állomány nagyjából 25 százalékos csökkenését is jelentheti”. 

Lakhatási szakértők évtizedek óta mondják, hogy átfogó, országos lakáspolitika nélkül nehezen fognak változni a dolgok, de azért az önkormányzatoknak is van egy kis mozgásterük, amiről itt írtunk korábban.