• Többen eleve kérték, hogy ne is jelöljék őket.
• Mások azután jelezték, hogy nem kérnek az ösztöndíjból, miután megkapták.
• Sokan pedig többek szerint is csak a hűségük miatt kapták meg az ösztöndíjat, amit rossz magaviselet esetén elvehetnek, és aminek az odaítélésében a „megveszekedett orbánista” Demeter Szilárdnak vétójoga van.

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) idén indította el a nemrég elhunyt Térey Jánosról elnevezett ösztöndíját. Ezt a „35 és 65 év közötti, magyar nyelven alkotó szerzők kapják abból a célból, hogy nyugodtabb alkotói körülményeket biztosítson számukra a Múzeum”, ami „a legkiválóbb kortárs szerzők tevékenységét alkotói pályájuk minden szakaszában támogatni” szeretné.

A szakmai kuratórium (pdf) – aminek az elnöke Térey özvegye, és a tagjai az írószervezetek, az Emmi, a Magyar Művészeti Akadémia és a PIM delegáltjai – többfordulós, titkos szavazással választotta ki az írókat a legfeljebb 5 éves alkotói ösztöndíjra, amit a PIM biztosít a Digitális Irodalmi Akadémia Alkotói Életpálya Programjában. Az ösztöndíj havi összege az Akadémia tagjainak juttatott mindenkori felhasználási díj 90 százaléka, idén bruttó 320 ezer forint. Vagyis öt év alatt fejenként összesen több mint 19 millió forint, ez szokatlanul nagy összeg, és hosszú időtáv.

A Térey-ösztöndíjra összesen 330 embert jelöltek, a 30 kiválasztott mellett a 15 fős tartaléklista azért készült el, hogy ha Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója – akit januártól újabb két évre a nemzeti könyvtár, a magyar könyvszakma és irodalmi közgyűjtemények integrált fejlesztéséért felelős miniszteri biztossá neveztek ki – él a vétójogával, vagy más okból csökkenne a Térey-ösztöndíjasok száma, akkor a tartalékosok előre léphessenek. „Demeter Szilárd nem vétózott, sőt javaslatára a Térey Ösztöndíjbizottság úgy döntött, két évre mind a negyvenöt kiválasztott író megkapja a Térey-ösztöndíjat” – közölte a PIM a díjazottak névsorát. A bizottság, ami a kuratóriumnál szűkebb összetételű, 2 év múlva, 2021 végén értékeli a Térey-ösztöndíjasoknak az ebben az időben alkotott irodalmi munkásságát, és legalább 5 ösztöndíjassal nem hosszabbítják meg a szerződést, majd a többieknek is évente kell kérniük a szerződésük meghosszabbítását.

(Egyébként a PIM bonyolítja le például a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat is, amit 1984 után született írók, irodalmárok kaphatnak a szépirodalmi, kritikai, szociográfiai vagy irodalomtörténeti munkájukhoz. A PIM szerint az „ösztöndíj célja, hogy tehetséges fiataloknak segítséget nyújtson a pályakezdéshez, kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú alkotótevékenységhez”. Ez viszont csak egy évig jár, és havi 200 ezer forintot jelent.)

Akik nem kértek az ösztöndíjból

A 34 éves Bartók Imre, miután megtudta, hogy őt is jelölték, bejelentette, hogy nem veszi át a díjat. „Enyhén szólva aggályosnak találom a díj létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, és nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként DSZ példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk” – írta Bartók, akinek a helyére Demeter Szilárd ajánlására a Nyugalom és az A vége szerzője, Bartis Attila került, aki elfogadta a díjat.

Bartók azóta azt is megírta, hogy a bejelentése utáni napon visszavonta a részvételét az Irodalom Éjszakáján a szervező Külgazdasági és Külügyminisztérium. A minisztérium a szervezőknek ezt a koncepció megváltozásával indokolta, de ahogy azt Gy. Németh Erzsébet írta: „más jele a koncepció megváltozásának nem volt, a sajtóból azt is tudhatjuk, hogy a program szakmai előkészítői a döntéssel nem értenek egyet”. A humán területekért felelős főpolgármester-helyettes levélben fordult a KKM-hez, „hogy tegye nyilvánossá, milyen szakmai megfontolás, milyen koncepcionális változás indokolja a Budapest által is támogatott program átalakítását, amelyek alapján Bartók Imre hirtelen rossz döntésnek bizonyult a szakma támogatása ellenére”. „Ennek hiányában okkal gondolhatják a kultúraszerető polgárok, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium kultúrharcot vív” – írta.

A HVG is megkereste a KKM-et, ami a válasza alapján megsértődött Bartók nyilatkozatán:

„Bartók Imre Facebook-posztjában egyértelművé tette, hogy nem kíván részese lenni a kormányzat által szervezett és finanszírozott kulturális életnek.

Ezért, bár korábban az általunk igen tisztelt írói munkásságának egy elemét választottuk ki arra, hogy az Irodalom Éjszakáján a magyar irodalmat képviselje, későbbi üzenetét megértettük, és nem volt más választásunk, mint új koncepcióval nekivágni a KKM társfinanszírozásában és részvételével zajló Irodalom Éjszakája projektnek.

Amennyiben Bartók Imre jelzi, hogy véleményét félreértettük, és mégsem jelent számára problémát a KKM által a programba delegált szerzőként részévé válni a hivatalos állami kulturális diplomáciának, örömmel jelezzük a szervezőknek, hogy továbbra is az ő szövegével kívánjuk képviselni a magyar irodalmat.”

A 46 éves Csehy Zoltán sem vette át az ösztöndíjat, a Dunsztnak erről azt mondta, két okból döntött így, egyrészt „sem a döntnökök személye nem ismert, sem a döntés kritériumai nem voltak világosak”, és mivel „a győztesek között közmegbecsülésnek örvendő, jelentős alkotók és közismert irodalmi élősködők egyaránt szerepeltek, sőt akadt olyan személy is, akinek »irodalmi« tevékenysége egy pályakezdő színvonalát is alig éri el, s akinek a köteteit fellépésétől kezdve negatív kritikai visszhang kíséri, a bizottság tagjait gyaníthatóan aligha irodalomesztétikai szempontok vezették”.

Másrészt pedig más tudományos és irodalmi tervei vannak, és ezeket nem szerződésekhez kötött feltételek közt szeretné megvalósítani. „Kétségtelen, hogy a politika frusztrált, szinte a hisztérikusságig felfokozott kulturális közeget teremtett körénk: de épp ilyenkor kell megőrizni a belső nyugalmat és a külső higgadtságot” – mondta.

Csehy először arra gondolt, hogy az ösztöndíjat átveszi, majd eljuttatja egy arra érdemes irodalmi alapítványhoz, mondjuk beszállna vele a Baumgarten-díjba, de „a szerződés szigorú és egyértelmű feltételeit áttanulmányozva ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt”, így csak azt tudta tenni, hogy nem írja alá. „Egy verskötetet-tervet máshol is megpályáztam, ahol világosak a feltételek. Vagy megkapom, vagy nem. Az ösztöndíj ne legyen alibi: ennyi idő alatt két verskötetet nem tudok színvonalasan megírni, és szeretem, ha a közlés, a felolvasások, az irodalmi közszereplések joga nálam marad, ha az ösztöndíj adományozója és kedvezményezettje egyaránt szolgál, mondjuk (hangozzék bár patetikusan) konkrétan a nívós magyar irodalmat szolgálja, és nem kegyet oszt vagy megrendel, nem tékozol és összehány, hanem épít és befektet” – mondta.

Szerdán a Litera megírta azt is, hogy újabb három ember, Zoltán Gábor, Keresztesi József és Szőcs Petra jelentette be, hogy nem kívánják elfogadni a Térey-ösztöndíjat.

„A díj 50 százaléknál nagyobb arányban politikai kifizetőhely”

Péterfy Gergely pedig többek között azt írta, az ösztöndíj még jobban megosztja a hazai írótársadalmat, és szerinte „elképesztő, bár borítékolható volt, hogy a díj 50 százaléknál nagyobb arányban politikai kifizetőhely”.

A Magyar Narancsnak többen sérelmezték, hogy Orbán János Dénes és a környezetéből többen is bekerültek az ösztöndíjasok közé, pedig a jelölés egy korai szakaszában úgy lehetett tudni, kizáró ok lesz a tagság a közpénzzel feltöltött Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-ben és az MMA-ban. A KMTG honlapja oktatók vagy mentorok között sorolja a díjazottak közül OJD mellett Farkas Wellmann Endrét, Lőrincz P. Gabriellát, Nagy Koppány Zsoltot, Sántha Attilát, Zalán Tibort és Végh Attilát. De ösztöndíjat kapott Fekete Vince költő is, aki 2014 óta az MMA rendes tagjaként állami életjáradékot kap.

link Forrás

A Magyar Narancs tud olyan díjazottról is, aki elfogadja az ösztöndíjat, de a pénz jelentős részéből nehéz anyagi helyzetben lévő kulturális szervezeteket, intézményeket akar támogatni, viszont nem szeretné, ha emiatt megvonnák tőle az ösztöndíjat, ezért kért névtelenséget.

Szkárosi Endre, a Szépírók Társaságának elnöke a Magyar Narancsnak azt mondta: volt vita arról, hogy részt vehetnek-e a folyamatban, de belementek, mert „több középgenerációs írótársuknak óriási anyagi segítséget jelent az ösztöndíj”. Náluk hárman-négyen, a Fiatal Írók Szövetségénél ketten jelezték, hogy nem kérik a jelölést.

Karafiáth Orsolya azt mondta a lapnak: „Mindenki azzal jön, hogy Térey is középen állt, a megbékélés, a hidak építésének fontosságát hangsúlyozta. De az nem hídépítés, hogy néhány minőségi írót is bevesznek, csak azért, hogy OJD-nek és körének osztogathassák a díjakat.”

Peer Krisztián költő azt mondta, saját kérésére nem terjesztették fel az ösztöndíjra: „Számomra evidencia, hogy nem bizniszelünk sem a NER-rel, sem annak komisszárjaival. A reálpolitizálás: önfeladás. Bár kulturális vonalon a dilettáns kapkodás jellemzi leginkább, a NER valóban rendszer, cinizmusra és önzésre épül. Rossz stratégia izoláltan nézni az egyes – önmagukban esetleg akár helyeselhető – kultúrpolitikai lépéseket, ez vezet azokhoz a különalkukhoz, amelyek felszámolják a szolidaritást, atomizálják a kulturális szférát, azaz a NER működésének lényegét adják.”

A Magyar Narancsnak nyilatkozó kiadói forrás szerint a zsűri még mindig kiegyensúlyozottabb, mint mondjuk az alkotói támogatásokat osztó NKA szépirodalmi kuratóriuma, ahová a tagok harmadát az Emmi, harmadát az MMA delegálja, és maga Orbán János Dénes is az elbírálók között ül.

Udvari kultúra

A PIM főigazgatója, Demeter Szilárd Tőkés László fideszes EP-képviselő egykori irodavezetője, a Századvég volt elemzője, magát megveszekedett orbánistának tartja (és egyébként rendszeresen beszél arról, hogy erőszakban nőtt fel). Az érkezése előtti PIM-ről azt mondta: „A független-objektív értelmiség egyfajta szállásadójává vált, amivel önmagában nincs baj békeidőben, csakhogy most nem békeidőket élünk, veszélyben látom a kultúránkat.”

Ő a Magyar Narancsnak felidézte, a középgeneráció támogatását már a főigazgatói pályázatában (pdf) célul tűzte ki, mert míg a pályakezdők legjobbjait támogatja az állam a Móricz-, Babits- és Örkény-ösztöndíjakkal, az élő klasszikusoknak ott van az MMA és a Digitális Irodalmi Akadémia, de Téreyhez hasonlóknak, „nem nagyon volt lehetőségük egy írásnyi szusszanáshoz jutni”.

Demeter azt mondta, az, hogy 2 év múlva három külsős irodalmár szakértő segítségével kiszórnak legalább 5 embert, egyrészt költségvetési okból lesz, másrészt szeretné, hogy „a Térey-ösztöndíjban legyen egy kis teljesítménykényszer. Hogy érezzék, nem alanyi jogon jár.” 2021 után is évente értékeljük az ösztöndíjasok munkáját, évente más-más külsős tanácsadókkal. „Amennyiben a grémium úgy dönt, hogy valaki nem él vagy visszaél a Térey-ösztöndíj biztosította lehetőségekkel, akkor azzal a szerzővel nem hosszabbítunk szerződést” – mondta Demeter.

A szerződés nem nyilvános, így azt sem lehet tudni, hogy a közpénzből finanszírozott műveket ingyen hozzáférhetővé teszik-e, de a Magyar Narancs megtudott pár részletet. Az ösztöndíjasok 2 korábbi kötetüket átadják a PIM égisze alatt működő Digitális Irodalmi Akadémiának, az ösztöndíj első 2 éve alatt pedig írniuk kell még egyet, ami egy év után szintén felkerül a DIA-ra. Az ösztöndíj meghosszabbításakor szempont lesz, hogy az írók mennyire működtek együtt a PIM-mel, részt vettek-e a múzeum irodalmi rendezvényein, felolvasásain, beszálltak-e a PIM mentorprogramjába. Az egyik díjazott furcsállja is, hogy projekttervet és beszámolót kérnek, mintha egy már elnyert ösztöndíjat kellene utólag megpályázni.Kerpel-Fronius Gábor, Budapest momentumos főpolgármester-helyettese a magyar kultúra napján Térey János Udvari kultúra című 2016-os versét posztolta ki:

link Forrás

Az írók a „saját munkájukhoz méltó módon élhetnek”

Harmath Artemisz, a kuratórium elnöke, Térey János özvegye pár napja az ösztöndíjról úgy nyilatkozott a Népszavának: „Számomra arról szól, hogy valakiknek, számos, általam is nagyra tartott kitűnő alkotónak, Garaczi Lászlónak, Kemény Istvánnak, Márton Lászlónak, stb. hosszútávon, kiszámíthatóan lehetősége van a hivatásával foglalkozni. Örülök és gratulálok nekik. Nekem nagyon fontos, hogy ez az ösztöndíj a férjem nevét viseli, mert számomra azt képviseli, hogy a minőséget, a szellemi alkotómunkát meg kell becsülni. Az képviseli, hogy az írók eddig nem látott számban a saját munkájukhoz méltó módon élhetnek.”