Amióta felmentették Donald Trumpot az impeachment vádpontjai alól a Szenátusban

• demonstratívan kirúgott több embert, akik számára kellemetlen vallomásokat tettek,
• nyilvánosan kikelt volt tanácsadójára kért börtönbüntetés ellen, mire az igazságügyminiszter csökkentette a tételt,
• emiatt ügyészek mondtak le,
• nekiment egy bírónak,
• és teljes természetességgel ismert el valami olyasmit, amit az alkotmányos vádeljárás során még tagadott.

Két hét sem kellett ehhez. A szenátusi szavazás előtt Susan Collins republikánus képviselő még azzal indokolta a felmentést, hogy szerinte Trump „tanult a leckéből”, és maga az eljárás elég büntetés volt neki ahhoz, hogy többé ne legyenek hasonló helytelen húzásai. Ez persze elég naiv nyilatkozatnak tűnt már akkor is, az azóta eltelt idő pedig sokkal inkább azokat igazolja, akik arra figyelmeztettek: a felmentést Trump felhatalmazásnak fogja érezni arra, hogy az eddigieknél is sokkal többet engedjen meg magának. 

Látványos kirúgások

Trump két nappal az impeachment végszavazás, és egy nappal győzedelmes sajtótájékoztatója után rúgta ki Alexander S. Vindman alezredest, aki a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaként volt a Fehér Ház hivatalnoka. Vindmant ősszel a képviselőház idézte be tanúnak, ott pedig elmondta, hogy problémásnak tartotta Trump telefonbeszélgetését Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, és maga is a Nemzetbiztonsági Tanács vezető jogászához fordult emiatt. Vindmannak törvényi kötelessége volt tanúvallomást tenni, miután beidézték.

Két nappal Trump felmentése után a biztonsági személyzet vezette ki a Fehér Házból.

Ügyvédje szerint Vindmant azért küldték el, mert „az igazat mondta”. Ráadásul nemcsak őt, hanem a szintén a Nemzetbiztonsági Tanácsban dolgozó ikertestvérét, Yevgeny Vindmant is kirúgták - akinek semmi köze nem volt az eljáráshoz, nem hívták be tanúként, csak a közönség soraiban ült testvére mögött a vallomás idején.

Kirúgták Gordon Sondlandet, az Egyesült Államok Európai Unióhoz delegált nagykövetét is, aki ősszel azt vallotta: Trump ügyvédje, Rudy Giuliani azt kérte Kijevben, hogy a katonai segély fejében indítsanak vizsgálatot Joe Biden és fia ellen.

Önmagában az még nem is kifejezetten meglepő, hogy az elnök nem akart együtt dolgozni azokkal, akik ellene vallottak. A New York Times Fehér Ház-tudósítója, Peter Baker szerint a nyíltság a szokatlan: Trump egyáltalán nem akarta palástolni, hogy a leszámolás az igazi indok. A Nemzetbiztonsági Tanácsban éppen leépítések vannak, az elnök megtehette volna, hogy ennek keretében szabadul meg Vindmantől, ami ugyan képmutatóbb, de legalább a formaságokra ügyelő megoldás lett volna. Trump nem ezt választotta, hanem kifejezetten ettől függetlenül küldte el, és a New York Times kérdésére nem cáfolta, hogy a lépés a leszámolás része. Sondland pedig ugyan előre bejelentette, hogy le fog mondani, de Vindman kirúgásának napján telefont kapott, hogy aznap jelentse be ő is a lemondását. Ezt nem akarta megtenni, válaszul azonnal kirúgták.

Trump célja láthatóan az volt, hogy nyíltan demonstrálja, mire számíthatnak azok, akik nem lojálisak hozzá. 

Valójában persze ugyanez volt a legfontosabb oka annak is, miért szavazott Mitt Romney kivételével minden republikánus mellette a Szenátusban.

Megvédett barát

Alig néhány napot kellett várni a következő felvonásra. Múlt hét elején nyilvánosságra került, hogy a szövetségi ügyészek 7-9 év közötti büntetést kérnek Roger Stone-ra, Donald Trump volt politikai tanácsadójára. Stone-t novemberben ítélték el többek között a hatóság félrevezetése, a Kongresszus munkájának akadályozása, hamis tanúzás és tanúk megfélemlítése miatt. (Ezek még az orosz beavatkozást vizsgáló Mueller-biztottság idején történtek.)

Trump a Twitteren kelt ki a kért büntetés ellen, szörnyűnek és nagyon igazságtalannak nevezte a helyzetet, és az igazságszolgáltatás tévedéséről beszélt. William Barr igazságügyi miniszter és legfőbb ügyész ezután bejelentette: visszavonják az ajánlást, és újat készítenek, enyhébb büntetéssel. 

Válaszul az ügyben eljáró mind a négy ügyész közölte, visszaadják megbízásukat. Az elnök megszólalását, majd az igazságügyminiszter bejelentését úgy értékelték, a Fehér Ház nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatás munkájára. Az Egyesült Államokban az igazságügyi minisztérium és a legfőbb ügyészség azonos intézmény, aminek munkatársai nem az elnök, hanem az igazság szolgálatára esküsznek fel. 

Bár az amerikai média figyelmét ezekben a napokban inkább a demokrata előválasztás kötötte le, az ügyészek visszalépésének hírére sokan felkapták a fejüket,

és egyre többen emlegetik a jogállam válságát.

Nancy Pelosi demokrata házelnök azt mondta, az elnök manipulálja a szövetségi igazságügyi szerveket, és Barr sem tartja tiszteletben a jogállamot. „Amerika nem erről szól” - mondta, és kétpárti ellenállásra szólított fel.

Willam Barr az ABC-nek adott interjúban próbált szépíteni a helyzeten. Ebben arról beszélt, Trumpnak nem kellene ennyit Twittereznie, és az elnök posztjai szinte lehetetlenné teszik, hogy ellássa miniszteri munkáját. Ezzel együtt viszont azt mondta, Trump semmire sem utasította, magától döntött úgy, hogy enyhébb ítéletet kér. Barr szerint ezt már hamarabb eldöntötte, mint hogy Trump posztolt volna, ez csak szerencsétlen egybeesés. A kritikusok szerint persze Trumpnak már nem kellett semmire direktben utasítani, posztjai bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy kifejezze, milyen eredményt vár.

Trump ezen a ponton sem állt meg. Újabb Twitter-posztjában közölte, tessék, Barr is megmondta, nem utasította semmire, pedig szerinte megtehetné, jogában állna. Előhúzta azt az érvet is, hogy nemi erőszakolók sem kapnak olyan szigorú büntetést, mint amit Stone-ra kértek - az ügyészek az indoklásban ezzel szemben a szövetségi pontrendszerre hivatkoztak, ami a bűncselekmények alapján meghatározza, mekkora büntetést lehet kérni. Trump megtámadta az ügyben eljáró bírót is Twitteren, és azt emlegette, hogy Hillary Clintonnal miért nem tett semmit. Hillary Clinton ellen nem indult per, így nem világos, milyen feladata lett volna egy bírónak.

Ezernél is több tiltakozó

Hétvégére több mint ezer volt ügyész és igazságügyi dolgozó írt közös nyílt levelet, amiben William Barr leváltását követelik, és jogállami válságnak nevezik a helyzetet (demokrata és republikánus adminisztrációk munkatársai egyaránt). A szövetségi bírók egyesülete pedig rendkívüli találkozót hívott össze, mert szerintük a helyzet olyan súlyos, hogy nem várhatnak soron következő, áprilisra tervezett kongresszusukig.

Mindeközben Donald Trump egy interjúban teljes természetességgel ismerte el, hogy ő küldte ügyvédjét, Rudy Giulianit Ukrajnába, hogy intézkedjen Biden-ügyben. Tavaly novemberben még azt mondta, nem utasította semmi ilyesmire.