"A NAT már nem fog változni. A kerettantervekben elképzelhető módosítás a bevezetést követő tapasztalatok alapján, ha azt látjuk, hogy a gyerekek érdekében erre szükség van."
Ez volt a legfontosabb mondata annak az interjúnak, amit a Magyar Nemzetnek adott Hajnal Gabriella, a NAT megújításáért felelős miniszteri biztos, a Klebelsberg Központ elnöke.
Az interjúval feltehetőleg a Takaró Mihály szélsőjobboldali oktatáspolitikus, a NAT egyik szerzője azon, óriási felháborodást keltett nyilatkozatának hatását próbálták enyhíteni, miszerint "Az iskola nem a gyermekek igényeit kielégítő intézmény". A mostani cikk címe ugyanis az, hogy "A legfontosabb, hogy a gyerek szeresse az iskolát."
Az interjúban a kérdések sem érintették az új NAT-tal szemben érkezett legfontosabb kifogások többségét, például azt, hogy a kritizálók szerint annak alapvető hozállása retrográd, a tananyag felmondására, nem pedig az önálló gondolkodásra ösztönöz, illetve azt, hogy a történelem és a magyar irodalom oktatását mélyen átpolitizálná, szinte propaganadisztikus lendülettel.
Ahhoz képest, hogy rengeteg iskola és pedagógus tiltakozott, ideértve az ország legerősebb intézményeit és számos egyházi iskola pedagógusait is, Hajnal az interjúban nem sokat törődött a kritikus hangokkal.
"Olyat írni egyszerűen nem lehet, ami mindenkinek megfelel"
- söpörte le a témát.
Az egyik fontos részterülettel, a tanulók terhelésével kapcsolatban pedig azt mondta, hogy
"Nagyon ellentmondásos vélemények érkeztek az óraszámokkal, a tananyag mennyiségével kapcsolatban. Van, aki szerint túl sok az anyag, mások szerint kevés."
Ehhez képest senki sem fogalmazott meg olyant, hogy túl kicsi lenne az óraszám, az ellenkezőjét viszont lényegében mindenki, aki szakmai véleményt alkotott a kérdésben. Ez annyira igaz, hogy abszurd módon maga Hajnal Gabriella is utóbbi csoportba tartozott. A kiáltó önellentmondásra még a kormánylap riportere is rákérdezett. Az igazán abszurd az, hogy Hajnal erre a kérdésre válaszolva is a terhelés csökkentését méltatta:
"– Ön korábban azt nyilatkozta, hogy szíve szerint ennél drasztikusabb tananyagcsökkentést hajtott volna végre, de a társadalom erre nincs felkészülve. Mire van szükség ahhoz, hogy ez mégis megvalósulhasson?
– Több témahétre lenne szükség, illetve több olyan alkalomra, amikor a gyerekek kiszabadulnak az iskolai keretek közül. Vannak olyan országok, ahol például két hétig bent ülnek az iskolapadban, aztán két hétig nem."