Humanitárius katasztrófa veszélye kíséri a koronavírusos lezárásokat Indiában

Az elmúlt napokban bejárták a világsajtót azok a fényképek, melyeken falvaik felé száz és száz kilométereket gyalogló indiaiak voltak láthatóak. Ugyan Indiában még viszonylag alacsony a koronavírusban fertőzöttek hivatalos száma, de Narendra Modi kormánya a világ egyik legszigorúbb korlátozásának bevezetéséről döntött. 

Március 22-étől elkezdve pár nap leforgása alatt a kormány nemcsak a nem létfontosságú üzletek és szolgáltatások bezárását rendelte el, de mellette leállították az állami vasutat és a távolsági buszszolgálatásokat is: a világ egyik legnépesebb országában gyakorlatilag megszűnt az országon belüli tömegközlekedés. 

És a kijárási tilalmat a hatóságok nagyon komolyan vették: a Quartz a helyi sajtó beszámolói alapján írt arról, hogy a rendőrség nem egyszer erővel kényszerítette az embereket a közterek elhagyására, és volt, ahol lőfegyvert is bevetettek. 

A rendkívül szigorú korlátozások rengeteg embert hoztak nagyon nehéz helyzetbe: Indiában még mindig nagyon sokan élnek a szegénységi küszöb alatt, és számukra az egyetlen kereseti lehetőséget az jelentette, ha a sokmilliós városok informális gazdaságában helyezkedtek el. A szolgáltatások és a szürkegazdaság szinte teljes leállításával a bevételeiket jellemzően az egyik napról a másikra megkereső emberek hirtelen jövedelem nélkül maradtak, és nagyon sokaknak nem maradt más lehetősége, minthogy haza gyalogoljon szülőfalujába, hogy a földeken próbáljon meg némi munkához és élelmiszerhez jutni. 

A tömeges elvándorlás pedig kaotikus jeleneteket, sok szenvedést és már haláleseteket is hozott magával. Voltak települések, ahol tömegesen fújták le az embereket fertőtlenítőszerekkel, hogy így akadályozzák meg a vírus továbbvitelét:

link Forrás

A BBC indiai tudósítója telefonon érte el Goutam Lal Meenát, aki Gudzsarát államban napi 400 rúpiáért, azaz mintegy 1700 forintért dolgozott kőművesként. A teljes lezárást négy órával az életbe lépése előtt jelentette be a kormány, ennyi ideje volt, hogy kitalálja, mi lesz vele másnaptól. Végül ő is amellett döntött, hogy hazagyalogol, a szomszédos Rádzsasztán állam egy falujába. 

Megfelelő cipő nélkül, nagy melegben, pénz és elegendő étel nélkül, vízzel és kétszersültekkel tette meg az utat. Éjjel-nappal gyalogolt, hasonlóan ahhoz a több millió emberhez, akik a szülőfalvaikból a szegénység elől menekültek el a városokba, hogy aztán hirtelen azzal szembesüljenek, hogy tovább kell állniuk. A Guardian újságírója Fulendra Kumarral beszélt, aki hétfőn már lassan egy hete úton volt, 1200 kilométert tett meg busszal és gyalog, és még további 300 kilométernyi gyaloglás vár rá, hogy hazaérjen szülőfalujába. Ludhiana városában egy üzemben dolgozott, a lezárás után viszont munka nélkül maradt, és mivel semmiféle félretett pénze nem volt, úgy döntött, hazaindul. 

Ezeknek az embereknek a munkája ugyan nélkülözhetetlen az indiai gazdaság működéséhez, de nincs mögöttük semmiféle szociális védőháló vagy állami infrastruktúra: szakácsoktól kőművesekig, utcai árusoktól és szerelőktől fodrászokig, futároktól sofőrökig és felszolgálókig, az International Labour Organization becslése szerint az országban foglalkoztatottak 90 százaléka, több száz millió ember dolgozik az informális gazdaságban. 

Azaz ezeknek a munkásoknak nincs társadalombiztosítása, betegszabadsága, nyugdíjalapja, sokaknak még bankszámlája sem. És ugyan több állam kormányzója is jelezte, hogy anyagi támogatást fognak nyújtani a bajba jutott embereknek, ennek komoly logisztikai akadályai vannak, hiszen az emberek legtöbbször más államokban vannak regisztrálva, mint ahol dolgoznak, így aztán a segélyekkel sem könnyű elérni őket. 

Látva a korlátozást bejelentését követően kialakult jeleneteket, Delhi főminisztere is arra jutott, hogy az ott dolgozó, de más államokból származó emberek inkább ne menjenek sehova, hiszen ez a tömeges vonulás is csak a vírus terjedését segíthetné. Egyben felajánlotta, hogy az állam kormánya fizetni fogja a lakbérüket, illetve közel 600 élelmiszerelosztó központot is nyitnak a fővárosban. A miniszterelnök, Narendra Modi pedig azóta elnézést kért, amiért a lezárás ennyire sok, elsősorban szegény ember életében okozott ilyen komoly nehézségeket. 

A jelek szerint a kormány egyszerűen nem volt felkészülve arra a tömeges migrációra, amit a lezárás okozott, pedig elemzők szerint számítani lehetett arra, hogy a városokban teljesen ellehetetlenülő emberek tömegei el fognak indulni oda, ahol még működik egy közösségi védőháló, és ahol reménykedhetnek abban, hogy ételt és szállást kapnak. Azaz a falvakba, ahonnan származnak. 

„India hazagyalogol” – hirdette ezekben a napokban az egyik indiai napilap címlapja, miközben az országos sajtót is elöntötték a kevés holmijukkal, sokszor gyerekeiket is a vállukon cipelő emberek látványa. Hasonló jelenetek 1947-ben zajlottak az országban, amikor a gyarmati India felosztása után több millióan találták magukat az újonnan kialakult, a vallási és társadalmi közösségeket nem figyelembe vevő határok számukra rossz oldalán, és megindult a világtörténelem egyik legnagyobb léptékű népességmozgása. 

A most hatalmas tömegben meginduló emberek között az újságírók a családja által támogatott 90 éves nővel és ötéves gyerekkel is találkoztak. A gyaloglókban közös volt, hogy nagyon kevés ruhával és élelmiszerrel vágtak neki az útnak, és a menetből hamar egy súlyos humanitárius válság alakult ki. A BBC helyszíni beszámolója szerint voltak kormányzók, akik látva a helyzetet, elkezdtek buszokat szervezni a gyalogló embereknek, de ez nagyon veszélyes tömegjelenetekhez vezetett: Delhi buszpályaudvarán több tízezer ember akart feljutni a buszokra, miközben a rendőrség botokkal próbálta feloszlatni a tömeget. 

És a hazainduló tömegnek közegészségügyi kockázatai is, hiszen a koronavírusról pontosan tudni, hogy napokig is tünetmentesen lehet jelen egy már megfertőzött ember szervezetében, illetve hogy a fiatalabb szervezetek sokszor nagyon enyhe tünetekkel megússzák a vírust. A zsúfolt városokból hazainduló rengeteg ember között pedig akadhatnak fertőzöttek is. Szakértők most azt javasolják, hogy abban az 56 körzetben, ahová a leginkább mennek vissza az emberek, a 35 ezer falusi tanácsnak tesztelnie kéne a megérkezőket, és elkülöníteni a fertőzötteket. Ami egyáltalán nem lesz egy könnyen kivitelezhető feladat abban az országban, ahol az emberek többségének számára nem biztosított a megfelelő egészségügyi ellátás.

Közben országszerte indultak be a különféle ételosztó és segítő kezdeményezések, az erős szövetkezeti hagyományokkal rendelkező Kerala államban pedig üresen álló épületekben alakítottak ki karanténokat, és más államokhoz képest gyorsabb nagyobb számú teszteléssel sikerült heteken át megelőzniük a betegség elterjedését. De a jó példák ellenére is sokak meggyőződése, hogy az országban sokkal több fertőzött lehet, mint amennyi a hivatalos adatokból kiderül. Többek között azért, mert még mindig nem végeztek elég tesztet az országban. 

Ráadásul a vasút leállítását megelőző pár napban már több százezer ember utazott haza a szülőfalujába, azaz a vírus közösségi terjedésének kockázata eleve magas, és a következő két hétben derülhet majd ki, hogy mekkora a baj. A hatóságok vasárnap este kezdték el leállítani az országutak mentén gyalogló embereket, vannak államok, ahova már nem engedték be őket. 

Egy indiai újságíró, Supriya Nair a napokban írt arról, hogy azok a típusú lezárások, melyeket Európában is látni, nem fognak működni Indiában. Európában is kellett persze kivételeket hozni, vannak munkakörök, melyek miatt a koronavírus idején is muszáj utcára menni, de Indiában a munkák többsége ilyen, ráadásul nem is létezik az az infrastruktúra, ami révén élelmiszert és egyéb fontos dolgokat az otthonunkhoz tudnának szállítatni az emberek. 

Az indiai kormány már bejelentett egy 22 milliárd dolláros segélycsomagot azok számára, akiknek életét ellehetetlenítette a vírus, illetve a lezárások. Most az a kérdés, hogy ez a segítség célba tud-e jutni, és eljut-e azokhoz, akik a leginkább rászorulnak. Egy jelentős indiai elemezőközpont, a Takshashila Institution kutatója, Nitin Pai szerint a következő pár nap kulcsfontosságú lehet. Ekkor derül majd ki, hogy az államok képesek-e hazajuttatni és ellátni pénzzel és élelemmel a munka nélkül maradt embereket. Mint Pai fogalmazott, több millió ember élete múlhat ezen.