Török Gábor: Az ellenzék jól teszi, ha gondolkodik az előrehozott választás lehetőségén

• A kormányt Facebookon kritizálók rendőri vegzálása „valószínűleg nem tudatos politikai cselekvés”.
• A felhatalmazási törvény nemzetközi visszhangja inkább ártalmas a Fidesznek, hiába építi belőle a „támadják Magyarországot” narratívát.
• A válságkezelés első szakaszát megnyerte a Fidesz, de még súlyos gazdasági és társadalmi krízis várhat az országra.
• Olyan helyzettel kell majd szembenéznie a kormánynak, amilyennel egyszer sem találkozott: hatalmas munkanélküliség, gazdasági visszaesés, adósság.
• Ilyen megrázkódtatások a hatalmi viszonyok radikális megváltozásához  vezethetnek.
• A kormány illetve a kormányfő hatalmának külső, intézményi korlátja nincs. Már a felhatalmazási törvény előtt sem volt.
• Az ellenzék jól teszi, ha gondolkodik, mi lesz, ha augusztusban Orbán Viktor előrehozott választásokat jelent be.
• Török Gábor politológussal beszélgettünk az elmúlt hetek legfontosabb belpolitikai eseményeiről.

A felhatalmazási törvény célja valójában nem a magyar demokrácia felszámolása vagy korlátozása, hanem igazából politikai csapda, amibe az ellenzék bele is sétált – figyelmeztetett április elején Török Gábor politológus. A törvénycsomag része volt a rémhírterjesztés büntetési tételének megemelése is, amit sokan értékeltek úgy, hogy ez is inkább valamiféle pszichés nyomásgyakorlás, félelemkeltés, valószínűleg soha senkin nem fogják alkalmazni. Hétfőn és kedden aztán mégis alkalmazták: 24 órán belül két esetben is intézkedett a rendőrség rémhírterjesztéssel gyanúja miatt. Teljesen ártalmatlan Facebook-posztok szerzőire csapott le. Vajon lehetséges volna, hogy a magyar felhatalmazási törvényről szóló  Európai Parlamenti vita előestéjén, amikor a magyar miniszterelnök naponta instruálja a rendőrség vezetőit, véletlenül induljon két ilyen ügy?

Török Gábor személyes tapasztalatai azt mutatják, hogy a miniszterlelnök érdeklődése „mindenre kiterjed, ami az országban történik, egészen meglepő dolgokra is. Aközben azért nem minden történés, ami nyilvánosságra kerül, az ő szándéka, ötlete iniciatívája alapján történik.” Török szerint ezek az ügyek „politikai hasznosság szempontjából” inkább ártalmasak, mint hasznosak a kormánynak. Nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen motivációi voltak a rendőri intézkedéseknek, de a politológus nem tartja valószínűnek, hogy „tudatos politikai cselekvés központilag kigondolt eleme” lenne.

A felhatalmazási törvény elfogadásának a körülményei is azt mutatták, hogy még az ilyen nagyobb szabású politikai manővert is sokszor a véletlenek alakítják. 

„Azt sem úgy képzelem, hogy az első pillanatban megvolt a mesterterv. Az elején kapkodásokból, ötletelésekből, jogászi munkákból összeállt valami, elindultak a tárgyalások az ellenzékkel, és volt egy pont, ahol megjelent ez a politikai logika a folyamatban.” Volt egy pillanat, amikor valaki felismerte, hogy itt a lehetőség, meg lehet forgatni az ellenzéket, politikai hasznot lehet húzni, és onnantól kezdve ez a logika érvényesült.

„Hadd mondjak még egy példát arra, hogy nem minden esemény egy nagy zseniális mesterterv alapján zajlik. Ha végiggondoljuk, hogy mi történet abban a 24-48 órában, amikor az a kérdés felmerült, hogy be kell-e zárni az iskolákat, akkor azt talán csak a legelvakultabb Orbán-hívők, akik a hibákat is tudatos politikai gondolkodás eredményének látják, állíthatják azt, hogy a miniszterelnök reggel az interjújában szándékosan fogalmazott úgy, hogy aztán este az ellenkezőjét jelentse be.”

A Fidesz kormányzásban van egy nagyon határozott és állandó szempontrendszert, amit mindig érvényesíteni akarnak, ez a politikai kormányzás logikája. Ez a gondolkodás Orbánéknál a „legtudatosabb, legprofesszionálisabb, legcinikusabb” az összes szereplő közül, de még így is sokszor esetleges. Nem minden eseménysorozat mögött áll kigondolt szándék. 

Török szerint a felhatalmazási törvény megítélésében ma sincsen konszenzus:  sokan úgy gondolják, hogy téves az ő értelmezése, amely szerint az ellenzék belefutott Orbán csapdájába, hanem igenis „az egyetlen lehetséges, és később majd kifizetődő álláspontot fogalmazta meg az ügyben”. 

Ha mégis csapdaként értelmezzük a törvényt, akkor lett volna esélye az ellenzéknek arra, hogy elkerülje? Török szerint az ellenzék beszorította magát ebbe a helyzetbe, illetve részben beszorították. Három csoport játszott itt szerepet: egyrészt a kormány, amely tudatosan ásta ezt a csapdát, másrészt az ellenzéki véleményvezérek, a nyilvánosságban megszólalók, háttérből nyomást gyakorlók és végül maguk az ellenzéki politikusok. Ebben a háromszögben formálódott meg a döntés. Nagyon erős volt a nyomás ellenzéki oldalon arra, hogy nem lehet megszavazni. De azt sem lehet mondani, hogy az ellenzék vakon ment volna előre, voltak olyan politikusaik, akik értették ezt a logikát, és amellett érveltek, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha az ellenzék megpróbálna belesimulni a kormányzati válságkezelésbe, és megszavazni a javaslatot. De olyan nyomást érzékeltek a saját értelmiségük, véleményformálóik, támogatóik részéről, hogy úgy vélték, ezzel szembefordulni hosszabb távon nagyobb veszélyt jelentene, mint az a számukra is nyilvánvaló veszteség, hogy a Fidesz ebből felépíti majd az »összefogásra válságban is képtelen ellenzék« narratíváját.

„Akkor úgy fogalmaztam, hogy ez a cinikusok és a hisztérikusok klasszikus mérkőzése volt, amit általában mindig a cinikusok szoktak megnyerni. Amikor az ellenzéket hisztérikusnak nevezem, akkor inkább a hiszterizált légkörre gondolok, ami még a logikusan gondolkodókat,  politikai logikát értőket is arra kényszerítette, hogy beálljanak a sorba.”

Az utóbbi néhány napban már elsősorban külföldön foglalkoztak a törvénnyel, példátlan sűrűséggel és töménységben érkeztek a bírálatok Orbán Viktornak és kormányának. Egyetlen hét alatt az Európai Bizottság elnöke, a német külügyminiszter és az Európai Néppárt elnöke is élesen kritizálta a törvényt. Aztán az Európai Parlamenti vita következett, előtte pedig újabb látványos diplomáciai csörtéket vívott a Fidesz az EU-s politikusokkal. Az elmúlt tíz év tapasztalata pedig az, hogy ezekből az összetűzésekből mindig a Fidesz tudott politikai hasznot húzni. Ahogy a médiatörvény, az alkotmány vagy a Sargentini-jelentés esetében is történt: az EU-ban volt néhány látványos vita, majd mindegyik elaludt, Orbán és sajtója itthon meg építhette tovább a „megtámadták az országot” sztorit.

Török szerint a felhatalmazási törvény esetében „a csapda belföldre készült”, és a belpolitikai keretrendszerben működött, nemzetközi hatása már egyáltalán nem kedvező a Fidesznek. „Abban van igazság, hogy a »támadják szegény Magyarországot« narratíva tovább tudott épülni, de azért a Fidesz számára az a nemzetközi környezet, ami kialakulni látszik, messze nem tűnik kívánatosnak, mivel a Fidesz és Orbán Viktor nemzetközi érdekérvényesítő képességét és imázsát, karakterét erősen rombolja.”

„Tegyük hozzá, azt is hogy egy válsághelyzetben a külső hírek másképpen hatnak a választók gondolkodására. Amikor az ember biztonságérzete meginog, akkor nem szeretik hallani az olyan híreket, hogy az ország nemzetközi megítélése romlik, hogy az országot támadják…”

A válságnak még az első szakasza sem zárult le, mindenképpen korai még politikai győztest hirdetni. Már közhelynek számít a megállapítás, hogy a válság első időszakában a választópolgárok kormányokba vetett bizalma általában erősödik, az emberek „egy zászló alá tömörülnek”, de a válság későbbi szakaszaiban radikálisan és gyorsan változhat a helyzet.

„Ha most kellene eredményt hirdetni, akkor a válságkezelés első szakaszát politikai értelemben egyértelműen megnyerte a Fidesz, hogy ez mit jelent, szavazatokban, vagy választói támogatottságban nehéz kifejezni. Van olyan ország, ahol lehet: ha megnézzük a német vagy a holland adatokat, ott nagyon jelentős plusz támogatottságot szereztek a kormányon lévők. Magyarországon ezt nagyon magas szintről indulva nem is lehetett elvárni a Fidesztől.”

De a nagy kérdés az, hogy ha az egészségügyi válság után elhúzódó gazdasági és szociális válság alakul ki, akkor a Fidesz által felépített narratívák mennyire tartanak ki. „Orbán Viktor felismerte, hogy miután egy hosszan elhúzódó, nehéz időszak jön, ami újraírja a forgatókönyveket, neki ezekben az első hetekben kell olyan előnyre szert tennie, olyan narratívát felépítenie, ami később majd kármentésként vagy veszteségminimalizálásként hathat. Ha innen nézzük, a Fidesz tudta teljesíteni ezeket a politikai célokat. Ebben nagyon fontos szerepet játszott a felhatalmazási törvény, és az ellenzék  döntése, hogy a Fidesz játékát eljátszotta, és ehhez kis segítséget nyújthat, nagyon kis segítséget a mostani nemzetközi eseménysorozat is.”

A miniszterelnök persze nem bízza mindenféle ügyesen építgetett narratívákra a 2022-es választást. A válságkezelés álcája alatt sorra hozza az ellenzéki pártokat, önkormányzatokat gyengítő intézkedéseket. 

„Emlékszünk még Orbán Viktornak arra a kiszivárgott mondatára, amely szerint akkor kell megölni az ellenfelet, amikor erre lehetőséged van. Ez történik. A legkíméletlenebb, legtudatosabb, ha úgy tetszik a legcinikusabb módon a válságkezelés időszakában is ez a politikai logika működik.”

A választók ilyenkor másra figyelnek, nem érzékelik akkora veszélyként az önkormányzatokat vagy akár a pártjaikat érő elvonásokat, ezért Orbán most próbálja elvenni az ellenzéktől mindazt a plusz forrást, plusz kreditet, amit az megszerzett tavaly októberben. Ha most vagy három hónapon belül lennének a választások, akkor ezek biztosan nagy előnyt jelentenének a Fidesznek, de 2022 még messze van.  nagyon nehéz hónapok jöhetnek, amelyek lehet, hogy sokkal nagyobb károkat okoznak a Fidesznek, mint az a kár, amit most az ellenzéki vezetésű önkormányzatok elszenvednek.

Ráadásul Orbán nem csak az ellenzéki, de a fideszes önkormányzatoknak is károkat okoz, hiába igyekszik mindenféle trükkökkel különbségeket tenni, kivételezni. „Székesfehérvárnak és Debrecennek is milliárdos károkat okoznak a kormánydöntések, ami miatt a Fideszen belül is erősödik a feszültség az önkormányzati szféra és a központi döntéshozatal között. Régebben is azt gondoltam, hogy majd egyszer, amikor a szerencse megfordul, amikor a labdák már nem befele pattannak a kapufáról, hanem kifele kezdenek jönni, akkor valahol itt alakulhatnak ki az első jól látható konfliktusok a Fideszen belül.”

A felhatalmazási törvény illetve a nemrég publikált Freedom House-jelentés okán is fellángolt viták egyetlen egyszerű kérdéssé tömöríthetők: demokráciának nevezhető-e még Magyarország? Vagy tegyük föl másképpen: megverhető-e választáson Orbán Viktor?

„Ha megverhető nem is volt, de tavaly októberben nagyon jelentős választási csalódást tudott okozni az ellenzék a kormányfőnek. Hasonló eseményekre akár 2014-ben vagy 18-ban is sor kerülhetett volna, ha az ellenzék nem olyan impotens és rövidlátó, és nem áll tőle nagyon messze a politikai logikának az ismerete.”

Török szerint 2010 óta a politikai intézményrendszer egyértelműen átalakult, és az egyszemélyi hatalomgyakorlás irányába mozdult, mindazonáltal a rendszerben benne benne maradt a lehetőség a politikai változásra. Még ma sem mondhatjuk, hogy semmilyen esély sincs a Fidesz választási vereségére vagy visszaszorulására. De azt sem tudhatjuk, hogy mit tesz majd Orbán olyan helyzetben, amikor már valós esélye lehet annak, hogy a hatalom elvesszen.

„Én mindig úgy értelmeztem a kormány és a kormányfő tevékenységét, hogy számára az elsődleges cél a politikai hatalomnak megszerzése, megtartása, és ehhez eszközként a kormányzásban mindenhol érvényesíti a hatalmi politikai logikát. Minden döntését ennek rendeli alá.”

Ez még a válsághelyzetben is jól látszik: a politikai kérdések nem sorolódtak hátrébb, hanem legalább olyan súllyal esnek latba a kormánydöntésekben, mint az ilyenkor egyébként fontosabbnak tűnő szakmai kérdések.

„Feltételezhetjük, hogy ez a logika alapvetően nem fog változni, és a kormányfő mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kormányváltásra ne kerüljön sor. A kérdés csak az, hogy mi az »a mindent meg fog tenni…« Amit eddig láttunk, abból nem következik az, hogy olyan határokat is átlépne a kormány, amik lehetetlenné tennék a kormányváltást.”

De eddig soha nem is került olyan helyzetbe a Fidesz, amikor valós esélye lett volna annak, hogy a hatalom elvesszen. 2012-ben és 15-ben láttunk olyan rövid időszakokat, amikor az ellenzék nagyon közel került a kormányhoz, és jelentősen csökkent Fidesz támogatottsága, de azóta egyetlen olyan pillanat sem volt, amikor „komolyan lehetett hinni abban, vagy ami még fontosabb: attól félni, hogy a főhatalomban változás következhet be”. Egy súlyos gazdasági-szociális válság, márpedig most ilyen válság előtt lehetünk, reális lehetőséggé teheti a hatalomváltást.

„A Fidesznek – nem a felhatalmazási törvény miatt! – már régóta minden eszköze megvan arra, hogy azt írjon bele a magyar alkotmányba, amit szeretne, olyan módon változtassa meg a választási törvényt, ahogy kívánja, vagy mélyebb változtassa az alkotmányos rendszert. Szeretném azt hinni, hogy ennek van egy korlátja, egy belső korlátja. De azt fontos látni, hogy ennek külső korlátja, intézményi korlátja nincs.”

„Mindig azt szoktam mondani ezekben a demokrácia-diktatúra vitákban, hogy szerintem nem történt meg a határátlépés. Ha egyértelmű is a változások iránya a hatalomgyakorlás módja tekintetében, a határátlépésig nem jutottak el. Én ilyenkor a reményeimet tudom megfogalmazni: abban bízom, hogy ez a következőkben sem fog megtörténni.”

Török Gábor tehát reális lehetőségnek tartja, 2022-ben vagy akár előbb lényegesen megváltozzanak a hatalmi viszonyok. Ezért fogalmazott úgy egy januári interjújában, hogy még azt is el tudja elképzelni, három év múlva Orbán Viktor már nem lesz meghatározó szereplője a magyar politikának. Március végén egy másik lehetőséget is fölvetett a politológus, amiből keletkeztek is kisebb viharok:

ez az előrehozott választás.

„Nyilván én nem azt gondolom, hogy a miniszterelnök ezt tervezi, hanem egyszerűen azt mondom, hogy amikor az egészségügyi járványhelyzet elmúltával egy viszonylag sikeresnek mondható válságkezelés után a miniszterelnök el kezd arról gondolkozni, hogy hogyan lehet sikeresnek maradni 2022-ig, akkor sok érv szól amellett, hogy azt gondolja, de kár, hogy olyan messze van még a parlamenti választás. Hiszen olyan események előtt állunk, amilyenekkel a Fidesznek 2010 óta nem kellett szembenéznie: jelentős munkanélküliség, a nemzetközi pénzügyi kitettség megnövekedése, teljesíthetetlen igények megjelenése fönt és lent is. Ebben a helyzetben gondolhatnak arra, hogy ott a lehetőség: a nehéz gazdasági és szociális lépések előtt előrehozott választást lehet tartani. Nyilván ennek is számos buktatója lehet. Nem tudhatjuk, hogyan reagálnak a választók. Nyilván az is igaz, hogy  ilyen soha nem volt Magyarországon, ez is ellene szól. De ha kockás papíron átnézzük az érveket, lehetőségeket, szól annyi érv az előrehozott választás mellett a Fidesz szempontjából, ami reálissá teszi azt, hogy ezen mi is gondolkodjunk, ezt mérlegeljük.”

Különösen fontos lenne, hogy az ellenzéki pártok is gondolkodjanak, hogy mit tesznek, amikor „Orbán Viktor egy augusztusi délután bejelenti, hogy a sikeres egészségügyi válságkezelés után, a nehéz gazdasági lépések előtt, mert ő annyira demokrata, felhatalmazást kér a választóktól a nehéz lépések meghozatalára. Mondhatja, hogy '18-ban nem ez volt a helyzet, akkor az emberek nem tudták, hogy mi következik, és mint született demokrata, nem tesz semmit felhatalmazást nélkül, tehát a kormánytöbbség feloszlatja a parlamentet, és 90 nap múlva választás. Ilyen esetben az ellenzék nagyon nehéz helyzetbe kerülne, ami plusz érv a lehetőség átgondolása mellett. Ha majd nem történik meg, akkor el lehet mondani, hogy mekkora ostoba voltam. De kormányzati döntéshozókkal kormányközelben levő emberekkel beszélgetve is látom, hogy közülük is sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ez talán a legjobb politikai megoldás lenne. Nem biztos, hogy be fog következni, de hogy mérlegelni fogják, abban biztos vagyok.”