A koronavírus-világjárvány első hulláma alatt a városok általában rosszabb helyzetben voltak, mint a kisebb agglomerációk vagy vidéki területek. Rómát mégis jobban megkímélte a Covid-19, miközben Lombardia egyes falvaiban nagyon magas volt a fertőzési és halálozási arány. Közben viszont egy lombardiai falu, Ferrara Erbognone arról lett híres, hogy a járvány csúcspontján sem regisztrált egyetlen Covid-19-esetet sem. Nem tudni, ez pontosan miért alakulhatott így, de ez nem egy speciális olasz eset: a Covid-19 nem mindenhol ugyanolyan erősen csapott le a bolygón, a tudósok pedig próbálják megérteni, milyen tényezők állhatnak emögött.

Karl Friston, a University College London idegtudósa a német és a brit adatok összehasonlítása alapján azt mondta, a viszonylag alacsony németországi halálozási arányban ismeretlen védőtényezők is szerepet játszattak. Azt mondta, ez olyan, mint a sötét anyag az univerzumban: nem láthatjuk, de tudjuk, hogy ott kell lennie ahhoz, hogy azt lássuk, ami valóban történik. Karl Fristonék modelljei szerint a lakosságban az immunitás szintje magasabb is lehet annál, mint arra az eddigi adatok alapján következtetni lehet, de nem világos, mennyi ideig tarthat az immunitás. Mint minden szakember, ő is azt mondja, a tesztelés és a nyomkövetés most a legfontosabb.

A legtöbb szakértő szerint Németország példásan hatékonyan vezetett be korlátozásokat és szisztematikus tesztelést, mások viszont próbálnak egyéb, a Covid-19 terjedését befolyásoló faktorokat is azonosítani, mert eközben például Japán a viszonylag idős népessége és a közegészségügyi hiányosságok ellenére megúszta az első hullámot, illetve Ausztria, Csehország és Dánia a korai nyitás ellenére sem látott komolyabb emelkedést a fertőzések számában. Az eddigi tapasztalatok pedig azért fontosak, mert nagyban befolyásolhatják a második hullám elleni védekezést.

A Guardian arról írt, hogy mik azok az okok, amik egyes populációkat másoknál védettebbé tesznek a vírussal szemben. Sunetra Gupta, az Oxfordi Egyetem elméleti epidemiológusa szerint az egyik kulcsfontosságú tényező az immunitás, ami a világjárvány előtt épült ki. Azt mondta, az a megérzése, hogy többféle keresztvédelem alakulhatott ki, ami magyarázhatja, hogy sokan csak viszonylag enyhe tüneteket tapasztalnak, de ezek persze magát a fertőzést nem segítenek elkerülni.

Egyelőre viszont a tudósoknak még kevés adatuk van az immunitásról: az antitesttesztelés lassan indult el és megbízhatatlan volt, és az eddig összegyűlt eredmények alapján az egyes populációknak csak pár százaléka hordozott antitesteket. Az újabb, érzékenyebb antitesttesztek, amik az elmúlt hetekben megjelentek, megbízhatóbb eredményeket hozhatnak majd, ha elég széles körben kezdik el a tesztelést. De a Guardian cikke szerint vannak arra utaló jelek, hogy alulbecsüljük a vírusra immúnisak számát.

Először a decemberében elhunyt betegek posztmortem mintáinak diagnosztikai tesztelésén alapuló bizonyítékok mutatták ki, hogy a vírus a nyugati országokban (nevezetesen Franciaországban és az USA-ban) az eredetileg feltételezettnél kb. egy hónappal korábban elterjedt. Később kutatók azt mutatták ki, hogy az emberi immunválasz egy másik alkotóeleme (a T-sejtek, amik segítenek az antitestválasz összehangolásában) emlékeznek a Covid-19-et okozó SARS-CoV-2 vírusra, ha már találkoztak vele.

A kaliforniai La Jolla Immunológiai Intézet kutatói május 14-én arról számoltak be, hogy a 2015 és 2018 között az emberekből vett vér T-sejtjei felismerték a Sars-CoV-2 vírus fragmenseit, és reagáltak. „Ezek az emberek nem találkozhattak a Sars-CoV-2-vel. A legelfogadhatóbb elmélet az, hogy ez valóban keresztreaktivitás a Sars-CoV-2 rokonaival” – mondta el a cikk egyik vezető szerzője, Alessandro Sette azokra a koronavírusokra utalva, amik nagyon széles körben keringenek és általában meglehetősen enyhe megbetegedést okoznak.

Egy korábbi kutatásban a berlini Charité kórház szakemberei azt találták, hogy a T-sejtek reagáltak a Sars-CoV-2-ből származó proteinekre a Covid-19-fertőzött páciensek 83 százalékánál, de a fertőzésre negatív tesztet produkáló egészségügyi önkéntesek 34 százalékánál is.

David Heymann, a London School of Hygiene & Tropical Medicine epidemiológusa, a WHO tanácsadója szerint ezek az eredmények fontosak, de a keresztreaktivitás nem feltétlenül jelent immunitást. Hogy kiderüljön, tényleg sok ember mutat-e ilyen keresztreaktivitást, meg kell vizsgálni, hogy védettek-e, ha nem a Covid-19-cel szemben, akkor legalább a betegség súlyosabb formái ellen. Ő szkeptikus a modelleket illetően, szerinte azok túl gyakran nem csengtek egybe a valósággal a világjárvány alatt, és még ezen a ponton sem tudja senki megjósolni a vírus további sorsát, sokkal több adatra lesz szükség.

Nem elvetendő elmélet, hogy más vírusnak való korábbi kitettség is védelmet nyújthat. A 2009-es H1N1-járvány idején például azt látták, hogy az idős emberek jól teljesítettek a járvány más korcsoportjaihoz képest, talán azért, mert az immunrendszerüket az évtizedek alatt a hasonló influenzatörzsekkel való találkozás megerősítette – mondta Sette. (Az a járvány volt az addigi legkevésbé halálos influenzajárvány, a becslések szerint világszerte 200 ezer embert vitt el.)

Gupta szerint ha a más koronavírusokkal való korábbi találkozás védelmet nyújthat a Covid-19 ellen, akkor ezeknek az országok és régiók szerinti változékonysága sokat elárulhat a halálozási arányok közötti különbségekről. Például elképzelhető, hogy a hasonló, 2002-2004-es Sars-járványt okozó vírus adott némi védelmet Kelet-Ázsiában a Covid-19-cel szemben.

Március végén – amikor még nagyon kevés adat állt rendelkezésre – Guptáék egyik tanulmánya teljesen másmilyen előrejelzéseket adott, mint az Imperial College London epidemiológusa, Neil Ferguson és a kollégái, akikre a brit kormány is hallgat. Az oxfordi csapat felvetette, hogy akár az Egyesült Királyság lakosságának a fele is megfertőződhetett már a Sars-CoV-2-vel, vagyis a fertőzöttek halálozási aránya jóval alacsonyabb lehet, mint azt az Imperial College London gondolta, és ezek szerint a fertőzés kevésbé veszélyes.

Persze látható, hogy amikor egy idősotthonba bejut a vírus, akkor ott nagy a halálozási arány, ezért is létfontosságú megtudni, egyesek miért ellenállók, míg mások nem, hogy az utóbbiakat hatékonyabban és persze olcsóbban lehessen megvédeni.

Néhány tényezőről már lehet tudni, hogy sérülékennyé tehet a vírussal szemben. A kor a legegyértelműbb: szemben a 2009-es influenzával, az idősek különösen veszélyeztetettek a Covid-19-nél. Egyes, krónikus betegségek is ilyenek, illetve az is látható, hogy a férfiak nagyobb veszélyben vannak a nőknél. Garima Sharma, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem kutatója a kollégáival nemrég közölt egy tanulmányt a halálozási arányban tapasztalható, nemek közötti különbségekről, és eszerint a nőket jobban védi, hogy van egy plusz X-kromoszómájuk. „Az X kromoszómákban nagy sűrűséggel fordulnak elő immunrendszerrel kapcsolatos gének, így a nők általában erősebb immunválaszokat képeznek” – írták.

A társadalmi-gazdasági státusz, az éghajlat, a kultúra és a genetikai készlet is sokat számíthat, ahogy egyes gyerekkori oltások vagy a D-vitaminszint is – ezek mind változhatnak régiónként. Garima Sharma szerint például az, hogy a japánok hagyományosan kevésbé fognak kezet, adhatott némi védelmet, vagy az is, hogy – bár a halálozási arányban a nemek között tapasztalt különbségnek nagyrészt biológiai okai lehetnek – bizonyos dolgokban többnyire máshogy viselkednek a férfiak és a nők, utóbbiak gyakran hajlamosabbak lehetnek a kézmosásra és az elővigyázatosságra.

Az is egyértelművé vált, hogy nagyon sokat számít, mennyire tudjuk megvédeni a veszélyeztetetteket. Németországban és Olaszországban is a lakosság 20 százaléka fölött vannak a 65 év felettiek, de május 26-ig az előbbinél a betegek (tehát nem a fertőzöttek, hanem a kezelésre szorultak) 5, míg az utóbbinál kb. 14 százalék volt a halálozási arány.

Olaszország sűrűbben lakott, mint Németország, és az olasz otthonok általában kisebbek, mint a németek. Sok húszas és harmincas éveiben járó olasz otthon lakik a kiterjedt családdal, így az időseknek nagyobb arányban adták tovább a fertőzést, és ahogy az egészségügy túltelítődött, a halálozási arány is nagy lett. Németországban sok idősotthonban szigorú elszigetelési rendszert vezettek be, egyes becslések szerint a regisztrált Covid-19 eseteknek Németországban csak 20 százaléka volt 60 évnél idősebb, szemben az Olaszországban tapasztalt több mint 90 százalékkal.

Az Egyesült Királyságban, ahol Spanyolország után a legmagasabb halálozási arány volt, nem vigyáztak eléggé az idősekre, és egy ponton úgy engedtek haza időseket a kórházakból otthonokba, hogy le sem tesztelték őket. A kormány ajánlása, hogy március végétől 1,5 millió rosszabb egészségi állapotban lévő ember vonuljon önkéntes karanténba, segíthetett, de az oxfordi csapat vezetője szerint a magas halálozási ráta egy mély problémára vezethető vissza: az egészségügy és az idősgondozás évek óta tartó rohadására.

Sunetra Gupta szerint a kijárási tilalom túlreagálás volt, és a sérülékeny emberek gondozása és védelme kellett volna legyen a prioritás. Szerinte a legrosszabb már mögöttünk van, és bár a későbbi hullámok nem zárhatók ki, valószínűleg kevésbé lesznek rosszak, mint amilyen az első volt, a betegség talán endemikus egyensúlyba kerül, és esetleg minden télen visszatér a szezonális influenzához hasonlóan.

Az Imperial College London kutatói egy új járványügyi modell alapján viszont azt állítják, május 4-ig 130 ezer helyett több mint 3,2 millió halálos áldozatot szedett volna a COVID-19, ha nem lépnek életbe a kijárási korlátozások vagy az iskolabezárások. (Guardian)